Egy Másért

49. Kezdet....

Észak Korea miután lerakja a telefont, még nem érzi magát fáradtnak. Ennyi stressz után jól esne neki egy kis cigi. Oh, tényleg! ENSZ elvette... Akkor viszont máshoz kell folyamodnia. Leoson a konyhába, ahol az egyik szekrényből elővesz egy csomag pillecukrot. Ez mostanság az új kedvenc. Imádja a pillecukrot, habár nem vallaná be senkinek.

Mivel a szobafogság holnaptól kezdődik, még ki szabad mennie egy kicsit levegőzni és pillecukrot enni. Kimegy a domboldalra és leül egy párnára. Innen nagyszerű a kilátás a városra. Habár a fényszennyezés miatt nem nagyon látszanak a csillagok. Csak a város fényei. Igazán fotogén. Észak készít is egy képet, habár tudja, hogy a fotó sosem fogja tudni visszaadni ezt.

Kibontja a pillecukrot és a friss, kicsit azért hűvös, levegőt beszívja a tüdöjébe. Megeszik egy pillecukrot. Csodálatos érzés, ahogy az édesség elolvad a szájában.

Pár perce lehetett kint, amikor valaki más is kilép az udvar ajtaján. Már messziről fölismerte. Valamit hoz a kezében. Bögrék? Türelmesen megvárja, amíg hozzáér. Felé nyújt egy gőzölgő bögrét, amit elfogad.

- Szabad? - Érdeklődik Dél, de meg sem várja a választ, már ledobja a földre a párnát.

- Foglald el magad! - Észak megnézi a bögrét. - Mi van benne?

- Forró csoki. - Iszik a sajátjába a fiatalabb. Kicsit kortyol, ugyanis még nagyon meleg. - Pillecukorhoz az illik.

- Tudtad? - Észak maga mellé rakja a bögrét. Hagyja had hüljön ki.

- Persze. Csodálkoztam volna, ha nem hoztad volna magaddal. - Ő is lerakja a bögréjét maga mellé és a várost kezdi nézni. Nem zavarja, hogy ikre csak őt nézi.

- Követtél? - Vonja föl szemöldökét a félszemű.

- Csak beszélni akartam veled. - Néz végre a másik szemébe. - Aztán láttam, hogy kijöttél.

- Miről szeretnél beszélni? - Kérdezi Észak egy apró szünet után. - Tudod, mindig amikor kettesben maradunk, legyen az egy mellékhelység vagy egy vízesés, lelkizés a vége.

- Valakinek ez sima beszélgetés. - Von vállat Dél, aztán lenyúl a forró csokiért. - Például nekem. - A bögrét a szájához emeli, ahogy visszanéz a városra. - Egyébként a mairól akartam kérdezni.

Aprót kortyol a meleg italba. Egy pillanatra Északra les, aki némán ül, szintén a várost bámulva. Kitámasztja öklével a fejét.

- Van valami, ami konkrétan érdekel? - Siklik ismét Észak tekintete Délre. Végignéz a fiún. Egy fehér-szürke melegítőszettben van. Ritkán látni ilyen ruhában.

- Van. - Találkozik ismét a tekintetük. - De nem arra fogok rákérdezni, mert biztos lelkizésnek vennéd. - Dél lepillant a pillecukorra. - Kaphatok?

- Szolgáld ki magad. Aztán tedd föl a kérdéseid. - Fordítja az idősebb a zacskó száját a fiatalabb felé.

- Mit csináltatok miután elmentetek otthonról? - Fog néhány darabot, de aztán gyanúval telve néz testvérére. - Mérgezett?

- Igen. - Felel egyszerűen testvére, ahogy kivesz egy darabot Dél kezéből és megeszi. - Cukor. Uhm... Tudod elég káros hatásai lehetnek. - Ezt a fiatalabb megmosolyogja. - Visszatérve a másik kérdésedre; tudom, hogy ott voltál a nappaliban, amikor NATO társaságában mesedélutánt tartottam. Nem szándékozom még egyszer megtenni.

- Oké. - Teszi le a bögrét South. Kezeit háromszögalakban az arca elé rakja, aztán összezárja a tenyerét és ikrére mutat. - Hány méteren keresztül másztál abban az alagútban?