Egy Másért

44. Béke?

- Nyugodj már le! - Bokszol bele Dél ikertestvére karjába, aki idegesen toporog az ajtójuk előtt. - Tudod, hogy nem harapnak.

- Persze! Azért akarsz öngyilkos lenni! - Suttogja mérgesen Észak. Erre kap egy gyilkos pillantást.

Ekkor azonban kinyílik az ajtó. Ott áll Korea meglepődve. Aztán mikor realizálja, hogy Észak Korea is ott áll, gondolkodás nélkül karjaiba zárja. Észak rövidesen megérzi, hogy az őt ölelő teste remegni kezd.

- Sír. - Fut át az agyán. - Miattam. - Mondani akar valamit.

- Bocsánat. - Öleli át apját. Mondani akar még valamit, megmagyarázni, miért nem volt itt. A gondolatok azonban összekuszálódnak az agyában és érzi, hogy nem tudna egy mondatot sem elmondani. - Én... csak... azt hittem nem is akarsz látni. - Nyögi mégis ki a szavakat.

- Oh, Korea! - Apja elengedi öleléséből, hogy szemébe nézhessen. - Pedig nagyon is látni akartalak. Látni akartalak, hogy tudjam jól vagy-e. Hallani akartalak, hogy megbeszélhessük mi történt.

- Majdnem megöltem Japánt. - Szorul össze Korea szíve. Nem azért, mert aggódik a lányért, hanem bevallja bűnét apjának. Lehet ezek után elkergeti vagy nem is akarja majd látni.

- Biztosra veszem, hogy volt rá okod. - Mondja bíztatóan az idősebb. - Szeretném a te verziódat is hallani. Gyertek be. - Hívja be a fiúkat.

Az ikrek bemennek, ahol leveszik a cipőjüket. A konyhában Japán Birodalom épp végzet a mosogatógép kipakolásával. Meglepetten néz a fiúkra.

- Micsoda kellemes meglepetés. Egy iker ment és kettő jött. - Elrakja az utolsó edényt, aztán mindenki leül az asztalhoz.

Észak elmondja az ő verzióját. Közben az egyik main coon odajött hozzá és letelepedett a lábára. Már nem emlékszik a cica nevére, de kifejezetten jól esik neki simogatni az állatot, miközben az doromból.

- Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekünk. – Korea, Észak Korea kézére rakja a kezét.

- Ami Japánt illeti, - szól közbe Japán Birodalom - ő is megbánta, amit tett. Talán ideje beszélnetek egyet.

- Legyen. - Egyezik bele Észak Korea.

A szülők magára hagyják a fiúkat, akik felmennek az emeletre. Japán szobájából bömböl a zene, de meghallja, amikor kopogtak.

- Oh, ti ketten. - Mondja, hangjában némi kiábrándulás érződik. Északnak rossz érzése támad. - A békeküldöttség?

- Csak bocsánatkérésről volt szó. - Ráncolja a kommunista a szemöldökét.

- Igen, nekem is kell valami olyasmit mondanom, hogy ,,bocsánat"- töprengést tetet - Bocsánat. - Mondja végül. - És megbánásom jeléül... - bemegy a szobájába és benyúl egy fiókba - ...megvarrtam a nyuszidat.

Észak meghatódik egy pillanatra. Mr. Schokolade feje ismét kapcsolódik a testéhez. Alig látszik, hogy történt vele egy súlyos baleset.

- Nem az enyém. - Veszi át a plüsst. Látja a másik kettőn, hogy azt hiszik megint csak tagadja a dolgokat, azért kiegészíti a mondandóját. - NDK-é. - Némi csönd telepedik rájuk. - Köszönöm, hogy megjavítottad és... bocsánat a történtekért.

Nyújtja a kezét, Japán pedig kezet ráz vele. Északnak sikerült határozottabban megfognia a lány kezét, mire ő erősen megszorítja, erre még jobban szorítani kezdik a másik kezét. Egyikük sem akarja elengedni, mivel az a másiknak való behódolást jelentené. Néhány kínosan csendes másodperc után, Korea teszi meg az első lépést. Nem akar újabb konfliktust, majd legközelebb.

Lazít a szorításon, aztán elengedik egymás kezét. Észak visszatért az érzelemmentes archoz, Japán ajkai pedig győzedelemittas mosolyra görbülnek.

Némán megy mindenki a dolgára. Észak a szobájába megy, Dél követi. Bent leülnek az ágyra, ahol Észak a plüssnyuszit kezdi vizsgálni.

- NDK... ő kedves volt? - Meri megkérdezni Dél testvérét.

- Igen... - Nagyot sóhajt. - Tudod Szovjetnél rend és fegyelem volt. A napon, amikor megérkeztem, NDK jött oda hozzám először. Ő karolt föl és segített túlélni. Én a testvéremnek tekintettem.

- Miért, ő nem? - Érdeklődik tovább a fiatalabb, mire a szemkötős félmosolyra húzza a száját.

- Nem fogok zsákbamacskát árulni. - Mély levegőt vesz. - ,,Én nem azt érzem, mint te." mondta egy nap. ,,Én szerelmes vagyok beléd."

Délt majdnem sokkolta az információ. Kínosan vakarni kezdi a fejét és elnéz. Most mit kéne mondani? Mondania kéne egyáltalán valami?

- Sosem tudtam viszonozni az érzését, de segített megszerettetnie magam magammal. Na meg a világgal. - Mély levegőt vesz. - Mellette elviselhető volt minden, ha ő ott volt kevésbé fájt a büntetés, kevésbé volt magányos a szobafogság.

- Ne haragudj, de nem nézném ki belőled, hogy nem vagy homofób. - Dél elnéz, amikor testvére a szemébe akar nézni.

- Valahol persze, mivel ezt nevelték belém. Egyébként meg nem, mert számomra Szovjet mindig is egy példakép volt. Ő meg a háború során azért hordott haza mindenkit is. - Mélyet sóhajt. Megfogja a fejét, miközben visszaemlékszik rá, mit csináltak NDK-val. Elpirul. Szégyelli is az esetet, meg nem is. Ez volt NDK utolsó kívánsága, Észak meg az életére esküdött, hogy bármit megtesz érte. Ezt viszont már nem fogja Dél orrára kötni, mindenkinek vannak titkai. Egy dolog viszont nagyon érdekli.

- Neked volt valakid? - Érdeklődik a fiatalabbtól. Az megrázza a fejét.

- Sosem. Csak akartam, de ennyi év alatt nem találtam senkit. - Mondja némileg szomorúan. Ezután csend telepedik rájuk. - Hát... üdv ismét itthon.

- Köszi...

Dél elmegy, Észak magára marad. Mély levegőt vesz és felhívja Kínát ne aggódjon érte. Megkönnyebbülten teszi le a telefont.

Fürdés után felszabadulva dől be az ágyba. Behunyja szemeit, és szinte rögtön elmerül az állomvilágba.

***

Másnap az iskolai pótlásokkal foglalkozik. Már bőven délután van, amikor egy cigiszünet keretében Mr. Schokolade öltéseit vizsgálja. Valaki kopog az ajtaján...