Egy Másért

2. Szegénységből, bőségbe

Észak Korea egy luxuskocsi hátsó ülésén ül. Mellette egy kisebb táska, benne néhány személyes cuccal. Két üléssel odébb NATO ücsörög. Ez a nap is eljött. Hazakerül Japán Birodalomhoz és egységes Koreához. Vér szerinti ikertestvéréhez Dél Koreához, és mostohatestvéréhez Japánhoz. Sohasem volt igazán jóban senkivel, néha beszélgetett a fiatalabb Kínával (és sajnos néha az idősebbel is), de a legjobb barátja NDK volt. Most már ő nincs. Egyesült, testvérével NSZK-val. Ez az ami sosem fog megtörténni vele és ikrével. Nem csípik igazán egymást.

-Izgulsz?-Kérdezi a vezetőülésben ülő UN. Ők sem szeretik egymást, de North Korea elviseli, mert tudja, a férfinak ez a munkája.

-Nem annyira.-Vonja meg a vállát. Hazudott? Talán. Csak nem akar megint egyedül maradni. Kizárólag ettől fél, hogy egyedül marad.

-Itt vagyunk.-A kocsi leparkol egy kocsifeljárón, egy nagy garázs előtt.

Mikor Észak kiszállt a kocsiból és ránéz a házra, nem hisz a szemének. Gondosan ápolt kert egy hatalmas, fehér, szinte kastély szerű ház. Egy emeletes és hatalmasnak tűnik. Az is. Kiakadt a mérője, amikor meglátta a fák árnyékában a medencét.

-Jó házhoz jöttünk?-Teszi fel a kérdést. NATO egy kicsit felkuncog.

-Nem tetszik?-Kérdezi a férfi.

-Hát... csak... nem ehhez szoktam.-A vállára kapja a táskáját és ENSZ után indul, mivel ő már nagyban megy az ajtó felé. North Korea mögött a másik férfi jön. Az ajtó előtt megállnak, majd becsengetnek. Korea jön ajtót nyitni.

-Jaj, de jó, hogy itt vagytok!-Lelkesül fel a férfi. Látszik rajta, hogy tényleg boldog. -Már annyira vártunk!-Néz fiára. Majd beengedi a vendégeket. North leveszi ütött-kopott cipőjét. Megfájdul a szíve, amikor a vadonatúj cipőkre néz. Nagyon kikandikál a szakadt cipő a többi közül. Kicsit elszomorodik.

-Üdv itthon!-Teszi egy nő, vállára a kezét. Megfordul és szembe találkozik Japán Birodalommal. A felnőtt kedvesen mosolyog rá.-Gyere!-A nappaliban már várnak rá. Teát és teasüteményt készítettek elő egy üvegasztalra.

A kanapék makulátlanul tiszták, modernek és kényelmesek, körbeölelik az üvegasztalt és jó rálátás engednek a falon lévő plazmatévére. Egy kék main coon egy hatalmas macskabútor tetején szunyókál, ami szinte észrevehetetlenül olvad bele a környezetébe. Üvegcsillár lóg a plafonról. A nappali talán akkora, mint a ház amiben eddig élt. A belmagasság nagy és az egész ház tágas, tiszta.

-Tehát itt lenne a delikvens.-Mutat UN, North Koreára, aki helyet foglalt mellettük. Közben a folyosó felől, megérkezik a két testvére is.-Mivel, gondolom nem nagyon szeretnéd végighallgatni az adminisztrációs dolgokat, elmehetnél velük megnézni a házat.-Mondja a fiúnak.

-Benne vagyok.-Pattan is fel a kanapéról. Odamegy a többiekhez.-Sziasztok.-Köszön.

-Szia!-Köszön vissza egyszerre és kedvesen a két itt lakó. Egy gyors ölelkezés, bár a két iker ölelkezése kicsit elnyújtottabb lett, mint azt ők észrevették.

-Szerintem mennyünk erre!-Mutat jobbra Dél Korea, miután elvált testvéré öleléséből. Tehát, így együtt elindulnak körbejárni a házat, elsőként jobbra menve. Ott rögtön belebotlanak egy lépcsőbe. A lépcső, amin fel is mennek az emeletre, a nappali végében van.

Az emeleten van egy fürdő jobbra a feljövő ország kéznek, két-két háló jobbra és balra is. Az ajtókon díszek jelzik kinek a szobája. Az egyik vendégszoba, azon egy kis csengő van. Japánén egy nap, míg Dél Koreáén egy Jing-yang kör. Pihenőszoba a folyosó végén. Tévével, mindenféle konzolos játékkal, kényelmes ülőhelyekkel. Észak ki is próbálta az egyik kanapét. A folyosó másik felén egy tanulószoba. Hogyan is képzelnénk el egy tanulószobát? Könyvespolc végig a fal mellett, a szoba közepén egy asztal, körülötte székek. Egy számítógép várja, hogy a fiatalok segítségére lehessen.