Egy Másért

37. Egy Ország

Német ébresztője, másnap reggel, hét óra körül ébreszt. Félálomba kinyomja, legszívesebben visszaaludna, de nem akar rossz benyomást kelteni. Így, hát feltápászkodik és elkezd készülődni a sul-

- Oh, basszus! - Néz szembe az iskolai egyenruhával. Eléggé feszült lesz, mivel ez emlékezteti az USA-nál való korszakra. Nem szerette az egyenruhát, sőt gyűlölte.

- Rühellem az egyenruhákat! - Mondja ki véleményét NSZK. - Felesleges a létezésük is! Nincs értelme!

- Én mindig is meg akartam tapasztalni, milyen egy egyenruhás iskolába járni. - Szólal meg bizonytalanul NDK, mert fél, megint leteremtik.

- Szar. - Válaszolja másik fele magabiztosan. - Te meg mit csinálsz? - Érdeklődik dühösen, mikor megpillantja (?) Németet szedelőzködni.

- Ha kirobbantasz egy háborút az agysejtjeimmel sem fog változtatni a dolgon, hogy most ez a szabály. Fel kell húznom. - Megigazítja nyakkendőjét, majd élénknarancs színű mellényét.

- Hah! Mint egy jelző bolya! - Kezd harsányan NSZK nevetni, hogy Német feje majd szétszakad.

- Fejezd be! Szétszakad a fejem! - Szól rá a gondolatain keresztűl. A "kisördög" szép lassan megnyugszik.

Lemegy reggelizni, ahol zabpehellyel kínálják. Ő pedig nem akarja elutasítani. Meglehetősen kevésnek tűnik, de valamennyire jól lakott vele. Kaptak papírzacskóba uzsonnát, az ebédet pedig az iskola biztosítja.

Külön iskolabusz érkezik egy magállóba, ahol rajtuk kívül még páran az iskola egyenruhát viselik. Felszállnak és leülnek egy szabad helyre. Sikerült Lena-val együtt leülnie, így nem kell idegen mellé.

- Lena. - Szólítja meg suttogva a lány. - Mi volt az a mondóka?

- Kicsit hülyeség volt, ne haragudj. Ki kellett valamit találnom. - Kér elnézést a lány, hasonlóan suttogva. - Morzejeleket próbáltam meg elrejteni benne. A lényeg: Neele.

- Tőle kellene félnem? - Hitetlenkedik Német. Tényleg furcsa a család, de nem hiszi, hogy ennyire.

- Igen. Ne tudd meg mire képes. - Figyelmezteti a lány. Szemével körbe néz, mintha keresne valakit. Valakit, aki hallgathatja a beszélgetést, vagy figyel rájuk. - Ezt ne itt beszéljük meg! - Mondja végül.

- Rendben. - Bólint rá Német.

Megérkeznek az iskolába, ahol mindenki leszáll. Az iskolaépület modern, mintha vadi új lenne. Nagy előcsarnokkal rendelkezik és magas kerítéssel.

Ezalatt a röpke két hónap alatt a második első napja egy iskolában. Nagyon nem örül a fejleménynek. Főleg, hogy az itteni emberek nem hasonlítanak a SUN kicsit nemtörődöm, de kedves diákjaira. Mindenki őt bámulja. Szemérmetlenül figyelik minden mozdulatát.

- Odamehetek szétkapni őket? Mi az, hogy így bámulnak! - Morran fel NSZK. Ég benne a verekedés vágy, mivel rég nem ütött meg semmit és senkit.

- Ne merd megtenni! - Szól rá ijedten a kisangyalka. - A legfontosabb az első benyomás!

- Igazad van! Sokkal jobban ki lesz kerekedve a szemük, ha a szerény kisfiú húz be! - Mondja a fiú és már most élvezi a pillanatot. Német csak megforgatja a szemét. Próbál nem tudomást venni róluk. Sem a két feléről, sem az őt bámulókról nem akar tudomást venni.

~•×•~~•×•~~•×•~

Az első nap szörnyen telt. Minden pillanatban azt érezte, valaki figyeli. Ez nagyon kellemetlenné tette a napját. Olyannyira, hogy egyszer be is kellett mennie egy mosdó fülkéjében, hátha megszabadulhat a szemektől. Senki nem figyelte, senki nem volt még a közelben sem, de érezte a tekinteteket.