Egy Másért

29. Adósság

Az USD értéke nem valós a nemrég leírtakkal! Az egy megközelítő érték volt a mi világunk pénzével, hogy legyen róla fogalmunk, hogy s mint.
Ja meg ne csináljátok Magyar után, rossz példa.

- Ha én tudtam Németnek virágot vinni, te meg tudsz csinálni egy projektet Romániával. - Parancsolja Lengyel, Magyart a könyvtárba.

- A kettő nem ugyan az! - De nem tud ellenállni Lengyel kiskutyaszemeinek. - Ha meghal nem az én hibám! - Ezekkel a szavakkal búcsúzik barátjától és lép be a könyvtárba. Olyan csöndes helység ez az iskola folyosójához képest.

Szemével megkeresi Romániát, akit egy asztalnál lát meg, könyvekkel körbe rakva. Kedvetlenül megy oda és ül le egy üres székre. A másik fiú csak egy pillanatig néz fel az általa épp olvasott könyvből.

- Szia. - Köszön azért. Lerakja a könyvet, majd Magyarra néz, aki a jelek szerint nem óhajt köszönni. - Tudod mi a feladat?

- Leírni a múltbéli ellentéteket? - Érdeklődik. Direkt megkérdezte, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljön. - Meg valamit jó tulajdonságok.

- A másikról. - Egészíti ki Románia, majd előkapar pár lapot.

- Komolyan kézzel akarod írni? - Morcolja a szemöldökét Magyar. Köszöni szépen, kémián és biológián már leszakadt a keze.

- Szerezz egy gépet. - Vágja rá rögtön a vámpírfogas. Mire a vízszintes színezetű elindul szabad gépkereső akcióra. Csalódottan tér vissza, ugyan is a 10 gépből csak 2 működik és mindkettőnél ülnek. - Kezdhetjük, vagy van még valami amibe bele akarsz kötni?

- Nincs. - Kellemetlenül ül le és vesz elő egy tollat.

- Hogy csináljuk? - Teszi fel a kérdést a másik.

- Fogd meg a tollat és kezdj el írni. - Forgatja meg a szemeit. - Nem is értem miért vagyunk itt, ezt egymástól teljesen függetlenül is meg lehet csinálni.

- Ha írsz rólam egy jó tulajdonságot szabadon elmehetsz. - Adja be a derekát Románia. Magyar szóra nyitná a száját, azonban elbizonytalanodik, aztán eljátssza még kétszer ugyanezt.

- Rólad nem lehet jót írni. - Adja most Magyar be a derekát.

- Ez esetben tessék nekiállni körmölni. - Így is tesznek. Csendben, némaságban írják a kis dolgaikat a papírjaikra.

- Hallottam valami olyat, hogy két nyolcadikossal verekedsz. - Mondja Magyar, hátha be tudja csalni a macit a málnásba.

- Oh, Magyarkám, ez kevés, nagyon kevés. - Szinte felnevet Románia. A szúrósan néző szemekkel felveszi a szemkontaktust. Most, vagy soha. - Tanulj a profitól. - Kacérkodik. - Mint például én azt tudom, hogy hamarosan az idősebb USA behajtani kívánja a régi tartozásokat.

- Jaj, mester! - Gúnyolódik Magyar. - Most végem! - Kezdeményez egy mű sírást. Majd feláll az asztaltól és vállára kapja a táskáját. - A többit oldd meg, ha már profi vagy! - Evvel otthagyja.

Románia ránéz a másik fiú papírjára, ami csodával határos módon nem üres. Gyorsan átfutja a sorokat. - Oké ez igaz, ez is, de ezt a faszságot honnan vette? - Mondogatja közben a magáét. Izgatottan nézi meg jó tulajdonságoknál, mit írt. "Ütni való arcocskája van,, áll a papíron.

- Most én is írjam azt, hogy "basznivaló segged van,,? - Mondja ki véletlenül hangosan a gondolatát. Azért körbe néz, nehogy valaki titkon meghalja, de senki sincs a közelben. Sóhajtva fejezi be saját lapját és Magyarén hibajavítóval kihúzza az egyetlen jótulajdonságot. Bármennyire is, ez rohadtúl fáj neki.