Az a hülye végzet

4.rész

Miután kiszórakoztuk magunkat elmentünk zuhanyozni, majd leültünk az asztalhoz és elkezdtünk vacsorázni.

-Milyen volt a napod? – kérdem miközben újra töltöm borral az üres poharamat.

-Nem lesz ez sok mára? – néz mélyen a szemembe. Nem szóltam csak félre toltam a poharam és tovább ettem. Angel nem nagyon szereti, ha iszom, pedig olyankor sem csinálok semmi extrát. – Egyébként nagyon jó volt, csak te hiányoztál – veti be csábos mosolyát. – Bob reggel eljött értem, aztán vásárolgattunk, elmentünk a fodrászhoz és végül itt néztünk filmeket!

-Bob helyes srác – annyira szorítottam a villát, hogy az ujjaim elfehéredtek.

-Rach...

-Csak mondtam – vonom meg a vállam nevetve.

Angel nem szólt csak lehajtja a fejét és síri csendben töltöttük a vacsora hátralévő részét.

-Akarsz filmet nézni? – dobom fel az ötletet, mire a lány hevesen bólint párat.

Miután kiválasztottam Angel kedvenc filmjét mindketten az ágyba bújtunk. Fejét a mellkasomra hajtotta és úgy néztük a műsort.

-Nem válaszoltál a kérdésemre...

-Melyikre?

-Milyen volt a meghallgatás?

-Elbénáztam. Késtem, aztán össze vissza zagyváltam, de végül felvettek!

-Komolyan? – néz fel rám mosolyogva.

-Igen baby, szóval pár hónap múlva költözhetünk is.

-Aztán jöhet a gyerek – mondja izgatottan és egy csókot nyom az ajkamra.

-Angel, ezt már megbeszéltük. Még fiatalok vagyunk és még van időnk a gyerek vállalásra.

-De én most akarok – fordul el tőlem.

-Édesem – suttogom és mögé bújok.

-Hagyj békén. Álmos vagyok, aludni akarok – kezd el szipogni, mire szívem majd meg szakadt. Annyira utálom, mikor szomorú. Kikeltem az ágyból és oda szaladok elé, hogy szemébe tudjak nézni, de ő lehunyta azokat.

-Miért ilyen fontos ez? Miért pont most akarod ezt? – fogom meg a kezét, hogy ne tudjon elfordulni.

-Mert én most szeretnék!

-Mindketten dolgozunk. Ki vigyázna rá? Ki volna otthon vele?

-Majd én. Nekem nem olyan fontos a karrier és a te fizetésed majdnem duplája az enyémnek. Abból simán megélnénk.

-Fél éves próbaidőn vagyok Angel és...

-Mindig csak a hülye kifogások – kiált rám és kezét kirántja kezem közül. Elfordult a másik irányba és hallom, hogy elkezd sírni.

Letérdeltem az ágy elé. Nem szóltam csak néztem őt és hallgattam, hogy sír. Megint miattam szomorú. Pedig én soha nem akarnám bántani, főleg nem direkt.

Annyira rossz őt így látni, de én még nem állok készen arra, hogy anya legyek, hogy gyerekem legyen. Én még szinte nem is éltem és egy gyerek csak lehorgonyozna engem. Természetesen egyszer majd szeretnék gyerekeket és csak is Angellel, de ennek még nem most van itt az ideje.

-Szeretlek – suttogom könnyes szemekkel, de válasz nem jött, mire hangosan felsóhajtok. – Angel azt mondtam, hogy szer...

-Ma aludj a kanapén – vág a szavamba, majd szó szerint hozzám vágja a párnám.