Az a hülye végzet

23.rész

-Lara – hallom meg Jake ordibálását, mire felálltam a székről és elmentem Olivia mellett, aki aggódva követett. – Lara, most azonnal gyere ide, a kurva életbe már!

A konyhába mentem, mivel onnan jött a hang. Az előtt a hülye előtt már megint egy csomó üres sörösdoboz hevert.

-Mi van? – kérdem unottan.

-Mi az, hogy mi van? Talán tessék nem? – áll fel mérgesen. Ahogy felállt, megtámaszkodott az asztalba. Már most alig bír lábra állni, pedig még csak pár perce érhetett haza. – Ez a hála, hogy adok neked zabálni valót, hogy van tető a fejed felet? – üvölt rám.

-Elnézést. Tessék Jake...mit szeretnél? – erőltetek magamra egy mosolyt.

-Felhívtak az iskolából – ahogy ezt kimondta szinte rögtön elfehéredtem.

-Nem csináltam semmit – suttogom, mikor elém ért.

Megragadta erősen az arcomat és kényszerít, hogy szemébe nézzek. Halkan felszisszentem, de nem szóltam semmit.

-És ajánlom is, hogy ne csinálj semmit. Valamikor megy a suliba valami férfi felmérni a helyzetedet vagy mi a fasz. Ha csak egy rossz szót is szólsz neked annyi – kever le kisebb pofont, majd újra megragadja erősen az arcomat. – Világos voltam?

-Igen – suttogom könnyeimet nyelve.

-Most pedig takarodj vissza a szobába – ahogy kimondta rögtön elszaladtam.

Az ágyba feküdtem és hangosan kifújom a levegőt. Ajkamba haraptam, lehunytam a szemem és próbáltam nem elsírni magam.

"Már csak két év és elmehetsz. Már csak két év és elmehetsz." Ismételgetem újra és újra ezt a pár mondatot, amíg meg nem nyugodtam.

Hallom, hogy a telefonom elkezd remegni, mire rögtön érte nyúlok. Mike neve jelent meg a kijelzőn.

-Szia lesz valami buli a város északi részében, tudod a Bullba. Gondoltam elmehetnénk. Jól jönne egy kis kikapcsolódás, na meg lehet, hogy egy két cukorkát el is tudnánk passzolni.

-Nekem jó. Úgy sincs más dolgom. Találkozunk a házatok előtt?

-Oké, szia – teszi le rögtön a készüléket.

Gyorsan átöltöztem és letérdeltem az ágyam mellé. Behajoltam alá és kihúztam az oda rejtett táskát, amibe a drog volt. Felkaptam a hátamra és már indultam is. Mikor leértem a földszintre körbe néztem. Olivia a konyhát takarította Jake után. Ő is körbe néz és int a fejével, hogy most menjek. Tátogtam egy köszit és már ki is surrantam.

Mike háza úgy kábé fél órára van tőlem gyalog. Mikor oda értem már kezdett sötétedi. Becsengettem és türelmesen vártam.

-Lara, milyen jó látni téged. Mike nem szólt, hogy jössz pedig sütöttem volna valami sütit. Te fogytál? – néz végig rajtam Beth, Mike extra, ultra kedves anyukája.

-Csak egy picit – mosolygok rá.

-Nem jössz be egy kicsikét? Finom húsos lasagnet csináltam ma, de egy csomó megmaradt.

-Igazán Lara, gyere be. Egy gyors kaja belefér a buli előtt – jelenik meg Beth háta mögött Mike azzal a tipikus nőcsábász mosolyával.

-Nem is tudom. Nem szeretnék zavarni...

-Te soha nem zavarsz – vágják rá egyszerre, mire beadtam a derekam. Vagyis végül is nem, mert szó szerint megragadták a karomat és behúztak a házba, amit természetesen hagytam.