Az a hülye végzet

29.rész

Suli után elmentem dolgozni. Épp a pult mögött tisztítottam a poharakat, mikor az ajtón belépett Hope és a másik négy lány. Mint az kiderült ők egy évvel felettem járnak.

Hangosan felsóhajtottam, felkaptam az étlapot és már el is indultam az asztaluk felé. Most nem volt semmi kedvem hallgatni őket.

-Sziasztok – köszönök semlegesen és egyesével oda adom nekik a papírlapot, mivel ennyiből állt az étlap.

-Téged nem azért fizetnek, hogy mosolyogj? – kérdi a lány, akivel múltkor a diszkóba össze verekedtem.

-Szar fizetést kapok, ezért nem jár mosoly – lépek el az asztaluktól.

Épp a poharakat törölgettem, mikor meghalottam egy füttyszót. Mivel csak ők voltak most az étterembe nem volt nehéz kitalálni, hogy kitől jött a hang.

Nagy levegőt vettem és felnéztem. Hope int a kezével, a másik pedig nevetve csettintget, mintha valami kutya volnék. Felkaptam idegesen a jegyzet füzetemet és elindultam az asztaluk felé.

-Sikerült választani?

-Ugyn azt kérjük, amit múltkor – mondja Hope és, mint aki jól végezte a dolgát, az étlapot az asztal közepére dobta.

-És ez mi volt?

-Ajaj, ebből nem lesz borra való. Pedig úgy tudom az jól jönne neked.

-Dugd fel a pénzedet magadnak – a négy lány elkezd hangosan nevetni. Hope az ajkába harap és mosolyogva bólint párat.

-Figyelj kis csillag, még új vagy a suliba szóval elmagyarázok neked egy pár dolgot...

-Nem a suliba vagyunk kis csillag – nyomom meg az utolsó két szót és állom a szemkontaktust, ami minden bizonnyal bosszantja. Látom rajta, hogy ő is egyre idegesebb lesz. Ezek szerint nem sokszor mondanak neki nemet vagy ellent. – Mondjátok mit szeretnétek vagy menjetek innen – sóhajtok fel.

-Öt banános turmix, öt csirke hamburger, hasáb és ketchap!

Leadtam a rendelést és elkezdtem elkészíteni a turmixukat. Mikor kész voltam kivittem nekik és visszamentem a pult mögé.

-Oh a fenébe – hallom meg Hope hangját. – Pincér lány, ide tudnál jönni? Történt egy kis balesett – kiált, mire idegesen elindultam feléjük. – Ez sajnos kidőlt – önti az asztalra turmixot. – Átülhetnénk egy másik asztalhoz?

-Hát persze...

-Olyan ügyetlen vagyok – önti ki a másik lány a földre az italát, mire kezem ökölbe szorult. – Ez helyet kapok egy újat? – kérdi miközben átülnek egyel arrébb.

-Hogy ne... - motyogom miközben csinálok két új turmixot.

Kivittem a lányoknak és elkezdtem feltakarítani a mocskukat. Mikor az ételük is kész volt azt is oda adtam nekik. Ahogy megették rögtön leszedtem az asztalukról a tányérokat és a konyhába vittem. Mikor mentem volna fizettetni őket, már egyikük sem volt ott. Az asztalon viszont volt egy papír fecni. Vagyis a szalvéta, amire rá volt írva valami.

Remélem nem baj, hogy meghívattuk magunkat veled. Köszike

-Basszátok meg – kiáltok mérgesen.

-Kik? Mit? Miért? Mehetek én is? – hallom meg Tom hangját.

-Nem fizettek!

-Oh sajnálom kölyök, de ezt akkor a te fizetésedből kell levonnom.