Az a hülye végzet

18.rész

Rachel szemszöge:

Azóta a bizonyos nap óta öt hónap telt el. Igazából még mindig várok Angelre, arra, hogy egyszer csak felbukkan és azt mondja kezdjük újra. Egyszerűen akkora űrt hagyott maga után, hogy az képtelenség betölteni, pedig próbálkoztam. Először atom részegre ittam magam heteken keresztül, aztán a sexbe kerestem vigaszt. Próbáltam a kapcsolattal is, de senki nem volt hasonlítható Angelhöz.

Aznap este még írt egy sms-t, hogy ha tényleg szeretem akkor adok neki időt és nem fogom őt hívni, írni neki. Azt is elmondta, hogy ne aggódjak érte mert az anyukájánál van és talán egy nap, mikor minden helyre jön, akkor újra próbálkozhatunk és én azóta is várom ezt a napit. Pedig már öt hónap eltel, így szinte biztos, hogy soha többé nem fogom látni. Biztos talált magának egy partnert, aki ezerszer jobb nálam.

Bár az őszintét megvallva még mindig nagyon zavar a dolog amit Bobbal tett. Vagyis igazából nem is az, mert azon már túl tettem magam, hanem az, hogy a szemembe hazudott pedig szerintem megtudtuk volna beszélni a dolgot. A hasában lévő gyereket pedig tudom, hogy egy idő után sajátomként tudtam volna szeretni, ha adott volna nekem esélyt, de ő még csak meg sem akarta velem próbálni ezt a gyerekvállalást.

Felvettem egy szürke, melegítő nadrágot és egy rövid ujjút és már indultam is Rose nénihez. Mikor ott voltam otthonosan benyitottam. Vagy egy hónapot aludtam itt náluk a földön, mivel kénytelen voltam egyedül lenni a lakásba, így már eléggé otthon érzem magam.

-Csókolom, szia! – köszönök és bemegyek a konyhába mivel hallom, hogy ott tevékenykednek.

-Szia szomszéd – üdvözöl April jókedvűen.

-Hogy vagy Rachel?

-Csak a szokásos. Szabadnapom van szóval gondoltam lenézek kicsit – ülök le a székre.

-Ezt kóstold meg, én csináltam – nyom felém egy kanálnyi chilis babot April.

Megfújtam és bevettem. Nos eléggé íztelen volt és csak a chilit éreztem benne, ami végig égette a torkom miközben lenyeltem.

-Ez nagyon jó – mondom kissé grimaszolva.

-Szörnyű ugye? – szomorodik el.

-Hey majd bele jössz. Emlékszem mikor megvettük a lakást... Rose néni maga is biztos emlékszik. Már első nap jött hozzánk a tűz oltó mert megfeledkeztem a rántott húsról és valahogy kigyulladt a rongyom – nevetek fel.

-Hogy tudtál megfeledkezni? Nem érezted a szagot?

-Épp Angellel voltam elfoglalva – mosolyogva ajkamba haraptam.

-Ő is tőlem vett órákat. Meg is látszik rajta. Semmi baj lányom, igaza van. Majd csak bele jössz. Na meg ezt még ki lehet javítani csak fűszerek kellenek bele – bíztatja a néni.

-Szóval ma chilis babot eszünk? Már úgy is nagyon rég ettem ilyent. Szerintem utoljára anya csinált – nyalom meg az ajkam, ahogy felidézem számba az ízét.

Elkezdtünk hülyéskedni és húzni egymás agyát. Szokás szerint az egész napot ott töltöttem. Este elkezdtünk iszogatni, természetesen mértékkel, majd ilyen tíz körül Rose néni elment lefeküdni, mi pedig Aprillel a kanapén ültünk és filmeket néztünk.

Épp egy szex jelenet jött. Érzem April tekintettét magamon, mire lassan felé fordulok. Közelebb hajolt, mire lehunytam a szemem. Elkezdi arcom cirógatni. Érzem lélegzetvételét. Meleg volt és mentol illatú. Egy apró puszit nyomott az ajkamra majd megcsókolt, amit viszonoztam is. Elkezdett felém hajolni, mire hátra dőltem és ő rögtön csípőmre ült. Kezemet derekára tettem és próbáltam felvenni heves tempóját, mikor is észbe kaptam.

-April... April várj – mondom mikor nyakam kezdi csókolgatni.

-Baj van?

-Nekem ez nem megy – ülök fel, mire a combomra csúszik.

-Miért nem? Basszus Rachel, Angel már öt hónapja lelépett. Mikor fogod fel, hogy nem jön vissza? Tovább kell lépned – vágja a fejemhez kegyetlenül. Arcomon végig folyik a forró könnycsepp, amit April gyorsan letöröl. – Sajnálom. Én nem úgy gondoltam.

-Itt nem Angel a gond April – mosolygok a lányra. – Velem van a baj. Te ennél többet érdemelsz. Nézd te nagyon szép, okos, fiatal lány vagy és akár hiszed akár nem, ha máskor, más körülmények között találkoztunk volna én szívesen udvaroltam volna neked, de nem tehetlek tönkre – hangosan felsóhajtok. – Össze vagyok törve, lehet egész életembe ilyen maradok és nem akarom, hogy egy megkeseredett ember mellett kelljen töltened a napjaidat. Te ennél többet érdemelsz érted? – kérdem, mire bólint párat. Letöröltem a könnyeit, mire mélyen szemembe nézett.

-Remélem egy nap sikerül magad túl tenned rajta, mert ahogy te is mondtad, ennél többet érdemelsz. Miért neked kell szenvedned az ő hibája miatt?

-Mert ilyen az igaz szerelem. Fájdalmas, gyötrelmes, de még is gyönyörű.