Az a hülye végzet

25.rész

-Felpakoltunk drogból, eladtuk, egy hét után újra találkoztunk Damonnal, aki kifizetett minket és ez így ment nagyon, nagyon hosszú ideig. Nem akartam túl sokáig benne maradni, ebbe a bizniszbe, de a pénz jól jött és nem is tűnt akkor még olyan veszélyesnek és úgy voltam vele, hogy ha el is kapnak talán még a börtönbe is jobb helyem volna, mint Jakkel.

-Szóval maga a drog miatt lett gazdag?

-Nem, a drognak semmi köze ehhez. Ez csak egy aprócska mellékút volt az életembe. Az ott szerzett pénzt, a testvéreimre költöttem. Nekik vettem belőle ruhákat, cipőt, kaját meg hasonlókat vagy pedig Oliviának adtam.

-Ez... ez nagyon rendes magától. Mármint én tizenhat évesen nem is gondoltam ilyenre, hogy esetleg másra költsem a pénzt. Bár a szobatársammal elég sokszor használtuk közösen a szülőktől kapott pénzt, már akkor is úgy éltünk, mintha együtt volnánk – az emlék miatt látom, hogy kissé elszomorodik.

-Ez oké. Mármint az, hogy tizenévesen magadra gondoltál és nem másra, hisz ez a gyerekek feladata. Hogy hülyeségekre költség a zsebpénzt. Mikor kezdett bejönni az üzlet, én is néha hülyeségekre költöttem. Olyan dolgokra, amikre soha nem volt szükségem, soha nem használtam őket. Elég hamar a fejembe szállt ez a pénzért bármit megvehetsz duma és el is hittem ezt. Tudod már akkor is volt valamennyi érzékem az üzlethez. Nagyon hamar ráéreztem, hogy kiknek kell eladnom a drogot, hol kell eladnom, kitől kérhetek érte több pénzt az nélkül, hogy Damon megtudná, meg hasonlók. Egy után mondhatni, hogy én lettem Damon legjobb drogdílerje és valami fura baráti kapcsolat alakult ki közöttünk.

-Lehet egy tiszteletlen, nem ide kapcsolódó kérdésem? – kérdi, mire bólintok egy aprót. – Az az M betű a kapun, az Mike akar lenni? Ő lett a maga férje? – halkan felnevetek. Szinte ódákat zengtem már eddig is a feleségemről, pedig itt még nem is ismertem rendesen, csak ránézésből és neki még sem esett le.

-Először is meleg vagyok – kissé eltátja a száját és látom, hogy arca elvörösödik. – Másodszor pedig most, hogy így mondod megérdemelte volna, hogy őt jelképezze az M betű, de nem, az nem ő.

-Maga? Meleg? – akad fent az első mondaton.

-Miért ilyen nehéz elhinni? Azt hittem a mai leszbiknek jobb a meleg radarjuk, mint a mi időnkben – mondom nevetve, mire ő is felnevet, majd hirtelen elszomorodik. – Valami rosszat mondtam?

-Nem, csak fél éve elég csúnyán szakítottam a barátnőmmel vagyis igazából azt sem tudom, hogy ki szakított kivel vagy, hogy egyáltalán szakítottunk-e. A lényeg, hogy nagyon megbántam mindent, amit mondtam neki, ahogy reagáltam. Minden nap hagyok neki üzenetet, hátha felhív, de mióta elment nem halottam róla semmit. Mintha csak úgy felszívódott volna. Senki nem tud róla semmit. Felhívnám az anyukáját, de még csak be sem mutatott neki. Nem tudok semmit arról a nőről csak annyit, hogy rengeteget dolgozik – hadarja el gyorsan a lány és kifújja a levegőt hangosan és kissé csalódottan.

-Ezt sajnálattal hallom, de a szerelem soha nem könnyű dolog, de ha titeket tényleg egymásnak teremtett az Isten, akkor hidd el nekem, hogy újra egymásra fogtok találni – bíztatom a lányt.

Nem tudom ki volt az a szívtelen dög, aki egy ilyen gyönyörű, okos, kedves, már mondhatni, hogy tökéletes lányt össze tört, de elég hülye lehet.