Az a hülye végzet

27. rész

-Te jó ég Lara – hallom meg Olivia hangját.

Lassan az ajtó felé fordultam. A nő arca teljesen elfehéredik és szomorúan végig mér tetőtől talpig.

-Ülj le az ágyra. Mindjárt hozok krémet és borsót – ezzel el is tűnt. Tettem amit kért. Nagy nehezen az ágyra ültem és vártam, amíg visszatért.

Becsukta maga után az ajtót, majd elém sétált.

-Fel tudod emelni a kezeidet? – ajkamba haraptam és rögtön felszisszentem ahogy megemeltem a kezem.

Annyira fájt mindenem. Szinte remegett az egész testem. Olivia gyorsan levettem a pólóm. Mikor az anyag végig húzódott a felsebesedett hátamon, elkezdtem fájdalmamban áú-zni és sziszegni. Elég szar és fájdalmas érzés volt.

-Sajnálom, sajnálom – suttogja Olivia és láttom, hogy kissé elkezdnek csillogni a szemei a könnyek miatt. – Ezt tedd a szemedre – nyomja kezembe a fagyasztott borsót, amit rögtön a még mindig lüktető felületre helyezek.

Mögém ül és elkezdi hátam bekenni. Annyira haraptam az ajkam, hogy ne sikoltsak, hogy az újra felszakadt. Próbáltam tűrni a fájdalmat, de még így is néha kiszaladt a számon pár kiáltás.

-Miért vagy még mindig ezzel a barommal? Téged is ugyan úgy bánt, mint minket – gondolkodom el, mikor Olivia előttem térdelt és a hasamon lévő kék-lila foltokat vizsgálta.

-Tudod régen nem volt ilyen. Gyereket akartunk, de kiderült, hogy nekem sajnos nem lehet. Szóval elkezdtünk kutakodni az interneten az adoptálás után. Minden jól is ment. Örökbe fogadtunk egy kis babát. Viszont egy betegség elragadta tőlünk. Még csak egy éves volt. Aztán... - felnéz rám és látom, hogy elgondolkodik azon, hogy elmondja-e. – Aztán én elkövettem egy hatalmas hibát, de Jake megbocsájtott nekem. Mellettem állt végig. Mikor mindenki más elítélt engem, ő megvédett és támogatott – arcán megjelent egy szomorú mosoly. – Tartozom neki ezzel, hogy itt vagyok mellette. Ő is mellettem volt akkor.

-Ugyan már, akkor nagy hibát csak nem követhettél el, hogy egy életen át el kelljen ezt viselned. Mit tettél? Megöltél egy embert? – kérdem nevetve, mire kissé elfehéredik és riadtan rám néz. Az arca mindent elárult. Hát mindent gondoltam volna csak ezt nem.

-Lara én...

-Nem kell magyarázkodnod. Nem tudom mi történt, de téged ismerve nem készakaratból történt a dolog. Nem kell magyarázkodnod. Néha mind teszünk olyan dolgokat, amik a sírig kísértenek minket – hajtom le a fejem.

-Sajnálom, ami veled történt ismételten. Fürödj meg aztán pihenj le – nyom homlokomra egy puszit és kimegy az ajtón.

Nem kellett kétszer mondani. Mikor Olivia elhagyta a szobát nagy nehezen felálltam és már indultam is a fürdő felé. Mikor kész voltam visszamentem a szobámba. Meglepődve néztem, hogy mind a három fiú az ágyamon ült.

-Valami baj van fiúk? – kérdem és szorosabbra fogom a törölközőm.

-Csak bocsánatot akarunk kérni és egyben megköszöni is – mondja James bűnbánóan.

-Nézzétek fiúk... csak mi négyen vagyunk egymásnak, senki másra nem számíthatunk. Össze kell fognunk bármi is történik, nem pedig verekedni. Értitek? Egyáltalán min vesztetek össze ennyire?

-James azt mondta, hogy az anyám egy kurva – kezd el Noah szipogni.

-James...

-Tudom, tudom. Sajnálom haver. Nem gondoltam komolyan - nyújtja Noah felé a kezét.