Az a hülye végzet

36.rész

-Amanda... lenne kedven feljönni hozzánk? – kérdem csábosan.

-Tessék? – fordul felém mindkét lány.

-Oké szóval mondom a szitut. Bejössz Hopenak még mindig, ami érthető hisz gyönyörű vagy és vak az aki ezt nem látja. Na meg nekem is eléggé bejössz. Mit szóltok hozzá? – vigyorgok körbe.

-Azt, hogy túl sokat ittál baby – nevet fel Hope.

Megfogtam az arcát és magamhoz húztam egy csókra, ami elég hosszúra sikeredett. Éreztem csókján, hogy mennyire beindította a gondolat. Lassan Amandára nézek, aki elfordította a fejét. Mikor végeztem Hopeval, magamhoz húztam a másik lányt. Amanda lehunyta a szemét, mire mosolyogva végig simítok az arcán és Hopera nézek, aki kissé eltátja a száját és arca kivörösödik. Megcsókoltam a lányt, aki nem habozott és rögtön elmélyítette a csókot, amit hagytam is, de közben végig csak Hopet néztem és a reakcióját. Mikor a mi csókunk is véget ért elhátráltam Amandától és a két lányt egymás felé nyomta, mire végül megcsókolták egymást.

-Várjunk, várjunk, várjunk – mondja Rachel kivörösödött fejjel. Szóval ő is vizuális típus, mint én. – Maga most komolyan kezdeményezett egy édes hármast?

-Nem vagyok rá büszke, de láttam, hogy nézett Hope arra a lányra és úgy voltam vele, hogy ha én is ott vagyok akkor nem számít megcsalásnak – vonom meg a vállam, mire elgondolkodik.

-Ezt nem hiszem el. Én teljesen azt hittem, hogy maga egy unalmas ember, erre kiderült, hogy az életéről könyvet lehetne írni. Na és mi sült ki a hármasból? – kérdi egy perverz mosollyal.

-Semmi, egyszeri alkalom volt.

Reggel a két lány között ébredtem fel. Jobb oldalamon Amanda, még bal oldalamon Hope feküdt meztelenül. Lassan az utóbbi felé fordultam. Kinyissa a szemét és elmosolyodik.

-Élvezted­? – suttogom és közelebb hajolok hozzá, hogy tudjak neki egy csókot adni.

-Élveztem – simítja meg az arcomat – de jobban élveztem volna, ha csak ketten lettünk volna – néz át felettem. Amanda még mélyen aludt és úgy ki volt terülve, mint egy béka. Szinte a fél ágyat elfoglalta egyedül. – Még mindig nem értem. Miért akartad ezt?

-Azt hittem, hogy neked ez bejön.

-Nekem te jössz be, te lüke – csókol meg újra, de most már sokkal szenvedélyesebben. A takaró alatt elkezdi meztelen derekam cirógatni, mire mélyebben veszem a levegőt.

-Akkor ezt nem kell újra csinálnunk ugye? - halkan felnevet és megrázza a fejét nemlegesen.

-Soha többé. Nekem csak rád van szükségem – nyom még egy puszit az ajkamra.

-Szóval kikosarazták Amandát?

-Nem kellett kikosarazni. Ahogy felkelt, megköszönte az estét és távozott. Soha többé nem találkoztunk vele. Ha jól tudom most valahol Európába él.

-Mi történt ezután?

-Ezután teltek az évek és mi el kezdtük építeni a karrierünket. Az első cégem egy étterem volt, aztán elkezdtem szállodákat nyitni. Végül át álltam erre a vonalra. Mindenbe támogattuk egymást, viszont egy dolgon nagyon sokat veszekedtünk, mégpedig a gyerek kérdésen. Ő nagyon szeretett volna gyereket. Mikor megtaláltam Damon fiát szinte könyörgött nekem, hogy tartsuk meg mi, de én még nem álltam készen egy gyerekre. Először karriert akartam építeni, hogy mindent megtudjak adni a gyerekeinknek – érzem, hogy a szemem elkezd égni a könnyektől.