Az a hülye végzet

16.rész

Pár nappal később:

Angel már megint a wc felé fut. Nem tudom mit szedett össze szegénykém, de egyfolytában csak hány, szédül és hányingere van.

-Ez nem mehet így tovább – fogom fel a haját. – Elviszlek a dokihoz.

-Nem. Arra semmi szükség – rázza a fejét sírva.

Leguggoltam mellé, mire felém fordult, de mintha kerülte volna a szemkontaktust.

-De, már napok óta ez van. Mi van ha valami komoly dolog. Csak egy gyors kivizsgálás és már jövünk is haza.

-Terhes vagyok – suttogja sírva, mire leültem a földre és csak bámultam magam elé. Azt hiszem, hogy sokkot kaptam. Nem hallom, mit mond Angel. Egyfolytában csak ez a szó kavarog a fejembe. Terhes vagyok! Terhes vagyok! Terhes vagyok!

-Ez nagyon rossz vicc – rázom a fejem miközben a könnyeimet nyelem.

-Bárcsak vicc volna.

-De én nem tudok neked gyereked adni és még a spermabankba se voltunk és... és – kezdek össze-vissza beszélni.

-Te nem tudsz gyereket adni, de – nem hagytam, hogy befejezze.

-De Bob igen – annyira ideges lettem majd felrobbantam.

-Igen, de nem úgy van ahogy gondolod én nem...

-Nem feküdtél le vele?

-De, de védekeztünk – szólja el magát. Rá néztem. Szeme megtelt könnyekkel és rögtön szája elé kap.

-Hányszor? – állok fel.

-Nem számít Rachel.

-Hányszor? – kiáltok rá, mire össze rezzent, majd lassan felállt.

Annyira tudtam. Annyira tudtam, hogy nem a kanapés helyzetünk volt az első, de hitte Angelnek. Elhittem, hogy soha nem voltak együtt, hogy akkor történt volna meg először. Az orromnál fogva vezetett és annyira elvakított az iránta érzett szeretettem, hogy vakul bíztam benne.

-Nem egyszer...

-Megyek megölöm – indulok le az ajtó felé.

-Ne, Rachel ne – kiált Angel sírva és elkapja a kezem. – Rachel szeretlek és ez a baba... ez a baba lehetne a miénk. Bobnak nem kell róla tudnia – arcán patakokba folytak a könnyek.

-Baszd meg Angel. Hagyj békén. Elköltözöm! – a lány megtörli a szemeit és hevesen rázza a fejét. – Nem is, te fogsz elköltözni, mert én kurvára nem tettem semmi rosszat és nem fogok szenvedni a te hibáidból. Hülye kurva – kever le egy hatalmas pofont, mire lehunytam a szemem. Mélyen beszívtam a levegőt és próbáltam nem kiborulni még jobban Angel állapotára tekintettel.

Hátam a hideg csempének támasztottam. Lassan elindult felém és végig simított a még mindig égő felületen. Egyikőnk sem szólt semmit. Elvesztünk a gondolatainkba.

-Elköltözöm – bólint párat és a háló felé akart menni, de én keze után nyúltam.

-Ne, nem úgy gondoltam Angel – úgy sírtam, mint valami kis gyerek.

-De, úgy gondoltad és teljesen igazad van. Ha te tetted volna ezt én se akarnák többé rád nézni se. Ez nem a te hibád, az enyém és örök életembe bánni fogom, de nem hagyhatom, hogy miattam szenvedj.

-De ha elmész még jobban szenvedni fogok.

-Nem, dehogy is! Egy idő után túl lépsz rajtam és ha csak fele olyan jó embert találsz, mint amilyen te vagy akkor mázlista leszel.

-Nem akarom, hogy elmenj.

-Muszáj. Kell egy kis idő, hogy gondolkodjak. Egyszer visszajövök és ha még akkor is szeretnél velem lenni, akkor megpróbálhatjuk, de most mindkettőnknek jót fog tenni a távolság – nyom egy puszit az arcomra és bemegy a hálóba.

Mérgesen kirohantam a lakásból egyenesen az autóig. Amilyen gyorsan csak lehetett, olyan gyorsan száguldottam Bob háza felé. Mikor ott voltam kiszálltam és annyira kopogtam majd betörtem az ajtót. Mikor Bob meglátott kissé elfehéredett. Elég ramatyul nézett ki. Az arca tiszta folt volt az orra pedig minden bizonnyal el is tőrt, mert sínbe volt rakva.

-Mit akarsz?

-Először is megköszöni, hogy nem jelentettél fel.

-Megérdemeltem és megértem miért tetted. Ez minden? Happy end?

-Neked biztos – suttogom idegesen. – Másodszor gratulálni akarok.

-Mihez?

-Angel terhes – szorul ökölbe a kezem.

-Gondolom akkor most jön még pár ütés – törődik bele a sorsába.

-Nem foglak megütni. Nem érsz annyit. Tudod fő sulin mondhatni, hogy példakép voltál számomra és most nézz magadra. Szánalmas vagy és én még nálad is szánalmasabb.

-Bob ki az? – hallok meg egy női hangot.

Egy aranyos, barna hajú, barna szemű lány sétált Bob mellé, mire kérdően rá néztem.

-Édesem ő itt Rachel az egyik főiskolás barátom. Rachel ő itt a barátnőm Kelly – mutat be minket egymásnak, mire halkan felnevetek. Látom, hogy Bob izmai megfeszülnek.

-Tegnap óta a jegyese – javítja ki a lány és felém nyújtja a kezét.

-Gratulálok haver – nézek Bobra és kedvesen megrázom a lány kezét. – Akkor én nem is zavarok tovább. Remélem örülsz a hírnek amit hoztam. Sziasztok – köszönök el és már be is szálltam a kocsiba.

Szép kis bosszú lett volna, ha kitálalok a lány előtt, de nem tehettem. Nem árthatok másoknak csak azért, mert nekem fáj és a lány egyébként is nagyon aranyosnak tűnt. Ő ennél jobbat érdemel. Remélem Bobnak benő a feje lágya és tényleg komolyan gondolja ezt a lánnyal.

Úton haza felé nagy dologra szántam el magam.
Megpróbálok tovább lépni. Tovább lépek Angellel és a kis gyerekkel, akit a hasába hord. Mind megérdemlünk egy új esélyt és ez az esély lehet, hogy egy tökéletes élet kezdete lesz.

-Angel – kiáltok, de nem jött vissza válasz, mire a hálóba mentem.

Kinyitottam a szekrényt. Angel egy darab ruhát sem hagyott itt. Mindent elvitt. Kimentem a nappaliba és elkezdtem Herculest hívogatni, de nem szaladt hozzám az a kis vakarcs. Kivettem a telefont a zsebemből és elkezdtem Angelt hívogatni, de nem vette fel, így egész este bombáztam hangüzenetekkel, amíg meg nem telt a hangpostája.