Az a hülye végzet

11.rész

-Ez mi a fenére volt jó? – kérdem, ahogy becsuktam az ajtót. – Ülj le a fotelba – mérgesen elmentem az első segély dobozért.

Angel meg sem mozdult a fotelon csak mérgesen nézett előre és valamit morgott nagyon halkan. Letérdeltem elé. Egy kis fertőtlenítőt tettem a vattára, majd az ajkáról kezdtem letörölni a vért.

-Hogy értette azt, hogy lefárasztott?

-Ettünk, pókereztünk, ittunk, beszélgettünk – most az arcán lévő karmolás nyomra nyomta a vattát, mire felszisszent és reflexből megragadja a karomat.

-Tuti? – néz mélyen a szemembe.

-Rám mászott. Meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejem és eljöttem. Ennyi – indulok meg a fürdő felé.

Elkezdtem a kádba engedni a vizet. Hallom, hogy Angel bejön utánam és becsukja az ajtót.

-Vetkőzz!

Tettem a vízbe habfürdőt. Tudom, hogy Angel mennyire szereti, főleg a rágógumi illatút.

-Nem segítesz? – kérdi, mire felé fordultam.

Elindultam felé. Egy mozdulattal megfordítottam, mire halkan felnevet. Lehúztam a ruhája cipzárját és egy csókot leheltem csupasz vállára. Ezután én is levetkőztem és bele ültünk a meleg vízbe. Hátát a mellkasomnak támasztja. Nem szóltunk egymáshoz, síri csendben ültünk, mint a jó gyerekek.

-Tényleg megcsókoltam Bobot – hallom hangján, hogy sír.

-Tudom – törlöm le saját könnyeimet.

-Én annyira sajnálom és esküszöm neked, hogy soha többé nem fog előfordulni. Nem is tudom mi ütött belém, hogy miért csináltam.

-Hiányoznak neked a férfiak – vonom meg a vállam, mire kérdően hátra néz rám és várja a kijelentésem magyarázatát. – Látom, hogy nézed azokat a béna férfi tusfürdős reklámokat...

-De én téged szeretlek!

-Tudom – erőltetek magamra egy mosolyt.

-Ez nem hangzik túl meggyőzően – suttogja szomorúan.

Előre nyúltam és elkezdtem combját cirógatni.

-Holnap segítesz megfőzni?

-Megint Rose néninél eszünk?

-Igen. Reméltem, hogy te is jössz velem.

-Ott lesz a fruska is? – kissé szorosan megragadja a kezem, mire befejezem a combja simogatását.

-Ott lesz April is – ahogy kimondtam felállt.

Már akartam utána menni, de csak megfordult és szemből rám ült.

-Akkor ki nem hagyom!

-Ígérd meg, hogy rendesen fogsz viselkedni – mondom, mire elgondolkodik. – A kedvemért!

-Mit kapok cserébe, ha jó kislány leszek? – kezdi el nyakam csókolgatni, mire felnevetek és bele megyek a játékba.

-Amit csak szeretnél baby – nyögők fel halkan, mikor mellem kezdte masszírozni kezével.

-Azt szeretném – hajol a fülemhez – hogy vegyél egy felcsatólhatost – súgja és egy puszit nyom a fülemre. A vállánál fogva kissé elnyomom magamtól, hogy szemébe tudjak nézni.