6.rész

420 27 9
                                    

Kezd mindenem zsibbadni az ülésbe. Lassan a falióra felé pillantok és csodálkozva nézem a mutatókat. Kissé meg dörzsölöm a szemem, hogy jól látok-e, de szerencsétlenségemre igen.

Pár perc és öt óra lesz, de én még a felével se vagyok meg a munkának, pedig esküszöm siettem és azt hittem jó tempóba haladtam, de ezek szerint ez több időt vesz igénybe, mint gondoltam.

A legtöbben már elkezdtek csomagolni és haza felé készülődnek. Hallom, ahogy a nevetések beszűrődnek az ajtón és egy pár "Viszlát"-ot is.

-Hogy állsz? – zökkent ki Miss. Jones a gondolatmenetemből.

-Ezek már készek – fáradtan megtörlöm a szemeimet és egy kisebb kupacra mutatok.

-Remek. Ha elkészültél haza mehetsz – áll fel és az ajtó felé indult.

-Maga is már megy? – kérdem kissé szomorúan, mivel szinte már csak ketten maradtunk ott, de most, hogy elmegy már csak egyedül leszek. Ami hát elég félelmetes, főleg úgy, hogy ez az első napom.

-Mára befejeztem a munkát – tovább nem magyarázkodott. Egyszerűen csak kisétált az irodából és még csak vissza sem nézett.

A kinti villanyt egy fél óra után lekapcsolták, így már csak Miss. Jonas irodájába égett a lámpa, mivel én még mindig nem végeztem. A telefonomért nyúltam és elkezdtem hívni Angelt, aki szinte rögtön felvette.

-Szia baby! Nem tudom mikor fogok haza érni, ne haragudj – mondom bűnbánóan.

-Mi történt? Azt hittem, hogy te is kábé úgy érsz haza, mint én – hangja olyan szomorú volt.

-Még egy csomó papírt sorba kell tennem. Csak az után mehetek, hogy ez kész lesz. Próbálok sietni, ígérem! Baby megtennél egy szívességet?

-Nem – most átváltott kicsit bunkó stílusra, majd hangosan felsóhajt és várt, ezzel jelezve, hogy hallgat.

-Menj le Rose nénihez kérlek és legalább pár részt nézz meg vele a sorozatból. Sietek haza ahogy csak tudok!

-Szeretlek – hallom, hogy cuppant egy puszit, mire elmosolyodtam.

-Szeretlek – ahogy kimondtam le is tette.

Gyerünk Rachel, már nincs sok. Fél óra és meg is vagy! Próbáltam magam egy kicsit bíztatni, még akkor is ha tudtam, hogy ez hazugság.

Ásítottam egy hatalmasat és bele kortyoltam jég hideg kávémba, aminek szinte már semmilyen hatása nem volt nálam.

Mikor kész voltam a faliórára néztem. Basszus... Már hét óra van!

Mérgesen felálltam a földről, leporoltam a nadrágom és már indultam is haza felé. Már fél nyolc volt, mikor végre beléptem az ajtón.

-Elég szarul nézel ki drágám – mondja őszintén Angel mikor meglát.

-Köszönöm – nyomok ajkára egy puszit.

-Nem vagy éhes? Hagytunk neked is ám!

-Nincs semmi étvágyam, de azért köszönöm, hogy gondoltatok rám is. Minden nagyon jól néz ki – nézek az asztalon lévő ételre. – Megyek zuhanyozni – indulok meg a fürdő felé.

-Várj meg, jövök én is... Azaz mehetek én is? – javítja ki magát.

-Megválaszoltad a saját kérdésed – nézek hátra kissé csábosan.

Az a hülye végzetWhere stories live. Discover now