Az a hülye végzet

33.rész

Ezután haza sétáltam. Szerencsémre nem botlottam bele Jakebe. Felmentem az emeletre, lezuhanyoztam és elkezdtem bepótolni az egy hetes lemaradásom. Mikor kész voltam már elég későre járt, így bebújtam az ágyba és próbáltam elaludni. Olivia sikolyára riadtam fel.

-Kérlek Jake – mondja sírva a nő.

Ide hallottam ahogy pofon vágta Oliviát, akkorát csattant. Idegesen a párnám alá nyúltam, ahol a pisztoly volt.

-Könyörgök Jake. Jake ne csináld – kiált a nő, de gondolom Jaket nem hatotta meg, mert egy újabb hatalmas puffanás hallatszott lentről. Ennyi volt. Kipattantam az ágyból.

Mikor kimentem a szobából látom, hogy a három fiú is a folyosón áll és indultak volna lefelé.

-Menjetek vissza a szobátokba – nézek rájuk.

-Lara, az igazi? – akad meg James szeme a pisztolyon.

-Kérlek James, vidd vissza őket a szobába – mondom ismét és már indultam is a konyha felé.

Jake újra felemelte a kezét. Olivia a földön feküdt és orrából csak úgy ömlött a vér. Mikor Olivia meglátott megrázza a fejét ezzel jelezve, hogy maradjak ki ebből.

-Elég volt – ordítom el magam, mire Jake megfordult. Rá fogtam a pisztolyt, mire halkan felnevet.

-Azt hiszed megijedek egy vízipisztolytól? – indul meg felém.

Kibiztosítottam a fegyvert és pontosan mellé lőttem annyira, hogy a golyó súrolta a lábát. Felüvölt fájdalmába és térdre roskad.

-Kérj bocsánatot – ordítok rá és homloka közepéhez szorítom a pisztoly csövét.

-Sajnálom Lara, annyira sajnálom – kezd el bömbölni, mint valami kisgyerek.

-Ne tőlem te barom, hanem Oliviától. Könyörögj neki az életedért és a megbocsátásáért!

A férfi lassan Olivia felé néz, aki épp most nyomja fel magát a földről nagy nehezen. Mikor ez sikerült hátát fáradtan a falnak támasztja.

-Kérlek Olivia... tudod, hogy szeretlek. Én nem tudom mi ütött belém, könyörgöm bocsáss meg. Nem hagyhatod, hogy lelőjön. Ott voltam vele, amikor senki más. Én mindig melletted álltam!

Olivia elfordítja a fejét, mire ököllel lekevertem egyet Jakenek, aki rögtön elterül a földön. Teljesen elborult az agyam. Elkezdtem rugdalni, ahol csak tudtam. Minden eszembe jutott ebbe a pillanatba. Az első pofonom tőle, az első korházi incidens, az amikor ez a fasz megerőszakolt.

-Lara – kiált valaki, de én nem törődtem a hanggal.

-Lara elég – fog le valaki hátulról, mire rögtön oda néztem és reflexből rá tartom a pisztolyt.

James volt az. Felemeli mindkét kezét és hátrébb lép pár lépést. Látom szemébe a félelmet. Még soha senki nem nézett így rám. A pisztoly kiesik a kezemből én pedig térdre ereszkedem. Most jutott el az agyamig, hogy mit is tettem. Olyan lettem, mint akit egész életembe gyűlöltem. Egy erőszakos fasz lettem.

Érzem, hogy az egész testem elkezdett remegni és arcomon végig folyik pár könnycsepp. Hallom, hogy Jake elkezd nyöszörögni, mire erőt vettem magamon. Muszáj befejeznem, amit elkezdtem. Felálltam, mire érzem magamon James és Olivia tekintettét. A pisztolyt elrúgtam a nappali felé. Megtöröltem az arcomat és felrángattam Jaket a földről, ami nem volt túl egyszerű tekintettel arra, hogy van vagy 150kg.