Az a hülye végzet

40.rész

(Sziasztok! Mint azt említettem ma ki fog derülni, hogy a négy szereplő, honnan is ismerik egymást, mik a közös szállak. Páran már a történet közben kitaláltátok és köszönöm, hogy nem spoilereztetek azoknak, akik esetleg még nem tudták/tudják. Jó olvasást és kicsit megkésve, de Boldog Új Évet mindenkinek!🥰🥰❤)

-Dönts Rachel! Én  a barátnőd vagy ő, a barátod? – kérdi csípőre tett kézzel.

-Ő – még csak gondolkodnom sem kellett. A válaszom magától jött. Polly lekevert egy pofont, mire halkan felszisszentem és elkezdte tátogni, majd megsimítottam az arcomat. Polly pedig kiszaladt az ajtón.

-Miért nem a barátnődet választottad? A legtöbben ezt tették volna...

-De Angel a barátom volt és őt mindenkinél jobban szerettem. Már akkor is ő volt a családom. Érte bármit megtettem volna, bárkit elhagytam volna – a nő elégedetten elmosolyodik.

Angel mellé ültem. Nem szólt semmit csak szorosan megölelt. Elkezdtem hátát simogatni és próbáltam vigasztalni. Mikor ez sikerült, kissé eltoltam magamtól.

-Tudod Angel, nem mintha számolnám, de ez már vagy az ezredig pofonom miattad – mondom nevetve, mire ő is sírva felnevet. Mélyen szemembe néz és elkezdi az égő felületet cirógatni.

Miss. Jones hangosan felnevet, mire elmosolyodtam.

-Az ezredik? Ugyan már. Ez kicsit túlzás nem?

-Nem nagyon. Rengeteg pofont kaptam a lányoktól miatta. Most így vissza gondolva olyan, mintha direkt szabotálni akarta volna a kapcsolataimat. Folyton félre érhető dolgokat mondott, puszilgatott meg hasonló dolgok az éppen aktuális választottam előtt és mikor ő ezt csinálta... én pofont kaptam jutalmul – nevetek fel én is.

-Hogy alakult végül ez a dolog?

-Tomnak igaza van – mondja Angel sírva.

-Abban, hogy egy idióta, leszbi, kurva vagyok? – kérdem, mire újra felnevet és megrázza a fejét.

-Abban, hogy tetszel nekem – hajtja le a fejét szégyenkezve.

-Angel... - nyúlok lassan álla alá, így kényszerítve, hogy rám nézzen. – Te is bejössz nekem...nagyon is!

-Mióta? – néz mélyen a szemembe.

-Mióta is ismerlek? – kérdem, mire simogatása át ment cirógatásba. Elmosolyodtam és lehunytam a szemem. Érzem ajkát az ajkamon. Kezemet derekára vezettem és megcsókoltam, amit rögtön viszonzott. Eléggé belemerültünk a csókba, mikor is elkezdett felém dőlni, én pedig hátra felé. Fölém kerekedik. Kezem reflexből, rögtön combjára teszem és azt kezdem cirógatni. Lassan megfogja pólóm alját és elkezdi felfelé húzni. Segítettem neki kihámozni magam a ruhából, majd én is levettem az ő felsőjét. Felegyenesedik rajtam és látom, hogy kissé riadtan néz végig rajtam, mire elmosolyodtam.

-Ez oké. Nem muszáj most semmit csinálnunk. Van időnk – ülök fel, mire ő az ölembe csúszik.

Homlokát az enyémnek dönti és egy apró puszit nyom az ajkamra.

-Ez azt jelenti, hogy járunk?

-Nem is tudom. Szeretnél járni? – mosolygok rá.

-Volna pár kritériumom – mondja, mire felnevetek.

-Ezt rögtön gondoltam. Hadd halljam...