Az a hülye végzet

12.rész

Érzem, hogy April figyel. Szinte égeti a bőrömet a tekintette és ezt minden bizonnyal Angel is észlelte, mert szinte rögtön kezét az asztalon lévő kezemre rakta.

-Na és April mit mondtál, hány éves is vagy?

-22 vagyok!

-Nem gondolod, hogy picit fiatal lennél Rachelhöz? Mármint nincs nála semmi esélyed, de csak úgy érdekel a válasz!

-Angel – szólok a lányra, aki mintha meg sem hallott volna. A két lány úgy szemezett egymással, mintha bármelyik percben egymásra döntenék az asztalt.

-Miért? Ti mennyi is vagytok? Huszonöt? Huszonhat? Annál nem nagyon többek...

-Pontosan annyik vagyunk!

-Akkor miért volna hozzám öreg? Egyébként hidd el, van nála esélyem – mosolyog rám a lány, ezzel azt elérve, hogy Angel mérgébe erősebben szorítja a kezem.

Kissé ajkamba haraptam és finoman próbáltam jelezni a lánynak, hogy kezd fájni, amit csinál.

-April – szól a lányra a nagymamája.

-Soha nem lesz nála esélyed. Tudod miért angyalkám? Mert te nem én vagy!

-Este még is bele ment volna a dolgokba, ha...

-Elég! – kiáltok mérgesen és elrántom Angeltől a kezem. – Mi volna, ha nem beszélnétek úgy rólam, mint egy élettelen tárgyról? Nézd April, Angel a barátnőm. Szeretem őt, tisztelem őt és mellette állok legyen szó bármiről – Angel büszkén kihúzza magát és kényelmesen hátra dől a székbe. – Veled pedig van egy alkunk, szóval ahhoz tartsd magad – szidom most le a barátnőmet, aki elgondolkodik, majd bólint párat.

Az ebéd tovább folytatódott először kissé kínosan, mivel senki nem szólt semmit, de aztán szerencsére feloldódott a hangulat és mindenféléről beszélgettünk.

Ebéd után megittunk egy kávét, miközben elkezdtünk társasozni, ami persze az én ötletem volt, mivel imádok játszani. Majd mikor befejeztünk egy 2-3 kört a játékból, elköszöntünk Angellel és már indultunk is haza.

-Jó voltam? – kérdi vigyorogva rögtön abban a pillanatba, ahogy becsuktam az ajtót.

-Az elején vagy a végén? – gondolkodom el drámaian.

-Szerintem nagyon is jó voltam – sétál elém és beveti a csáberejét.

Megnyalja alsó ajkam, mire eltátom a szám és rögtön ajkainak esem. Halkan felnevet és egy csók csata közepette elindultunk a szobába, a dobozzal. Mikor beértünk kinyitottam a csomagot és érzem, hogy fejem elvörösödik és halkan felnevetek. Fogalmam sincs, hogy hogyan kellene lereagálnom ezt az egész szitut.

-Vetkőzz le, majd én felteszem rád – harap ajkába és kényelmesen lefekszik az ágyba.

Viszont én nem mozdultam csak néztem rá. A lány hirtelen felállt az ágyról és elém sétált. Szerinte túl lassú voltam, így már kézbe is vette a dolgokat. Elkezdett vetkőztetni, amit hagytam is neki és közben én is lehámoztam róla a ruhákat.

Végig néz meztelen testemen, majd megfogja az "eszközt" és letérdel elém.

-Hey, csak lazulj el – néz fel rám és egy csomó csókkal halmozza el a combom, majd hirtelen felnevet mire kérdően ránéztem. – Ne haragudj – ül le nevetve a földre, mire letérdeltem elé.

-Mi az? Mi olyan vicces?

-Csak eszembe jutott, hogy ha szigorúan vesszük te még nagyon is szűz vagy – nyalja meg alsó ajkát és vágyakozva végig néz rajtam. – És én nagyon szeretném ezt elvenni tőled – kezd felém mászni, mire hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni. – Hmm nagyon tetszik, hogy ennyire zavarba jössz – teszi kezét a nyakamra és közelebb húz magához. – Hogy eláll a lélegzeted tőlem. Szerintem utoljára az első szeretkezésünknél volt ilyen... - csókol meg.