Az a hülye végzet

26.rész

-Nézze Miss Jones, mi magát akarjuk – mosolyog rám kedvesen.

-Nézze Mr. Miller – erőltetek magamra egy mosolyt. – Mike nélkül nem megyek sehova – dőlök hátra. Látom, hogy a férfi elgondolkodik. Valahogy rá kell vennem, hogy Mike is jöhessen, hisz ezzel sikerülne innen kitörnünk, hisz az a suli tényleg kurva jó. – Gondoljon csak bele – kezdek bele, mire a férfi rám néz. – Gondolom van az iskolájuknak honlapja, vagy szórólapja vagy valamilye nem?

-Természetesen van.

-Mike fekete, az új szlogen lehetne az, hogy "Mert itt mindenki elfogadunk és támogatunk!" ez nagyon barátságosnak hangzik nem de? Van gyere Mr. Miller?

-Igen van!

-És maga be adná egy olyan iskolába, ahol tudja, hogy ez így működik, hogy mindenkit elfogadnak és támogatnak?

-Még szép, hogy beadnám – nevet fel halkan.

-Hány néger van az iskolába?

-Egy sincs, csak egy kreol bőrszínű.

-Nos szerintem itt az idő változtatni. Tudja rengeteg ember rasszista és biztos lesznek olyanok, akik ez miatt ki akarják majd venni a gyerekeiket az iskolából, de tudja én mit mondok?

-Mit mondasz Lara? – kérdi kíváncsian és látom, hogy tényleg komolyan vesz. Ő nem olyan, mint a legtöbb felnőt, aki meg sem hallgat csak mert gyerek vagyok, érezteti velem, hogy egyenlő felek vagyunk, még ha ő sokkal idősebb is.

-Elnézést a csúnya szóért, de azok az emberek basszák meg. Lehet, hogy páran tényleg kiveszik a gyerekeiket viszont többen fogják beíratni őket. A mai szülök már nem úgy gondolkodnak, mint a régiek. A maiak már azt akarják, hogy a gyerekük elfogadó legyen másokkal szembe, hogy felfedezzenek új dolgokat és hiszem, hogy a jövőben ez még inkább így lesz – mondom, mire elégedetten bólint párat. Kissé elgondolkodik és csalódottan megrázza a fejét.

-De a maga viselete...

-A maga viseletét bízza rám. Mr. Miller, ha felveszi őt is, én kezeskedem érte. Majd lekötjük őt sporttal vagy valami – mosolygok rá, mire feláll és újra felém nyújtja a kezét.

-Úgy néz ki, két ösztöndíjas diákunk lesz. Öröm volt magával tárgyalni Miss. Jonas, ha megenged egy tanácsot – kezdi mondani, mire bólintok egy aprót. – Elgondolkodnák a maga helyében azon, hogy később esetlen valami biznisz szakra menjen tovább tanulni. Jó a rábeszélő készsége. Kevés ilyen ember van a világba. Örülök, hogy innentől kezdve a mi iskolánkat képviseli – megráztam a felém nyújtott kezét és elmosolyodtam.

Még gyorsan elmagyarázott pár dolgot meg, hogy hétfőn kezdünk már, órarendet adott, satöbbi és végül elkérte Mike elérhetőségét.

Mindketten kimentünk az irodából. Mivel töri volt az utolsó órám és már csak pár perc volt hátra, úgy döntöttam, hogy nem megyek vissza. Kimentem a suli elé és ott vártam Miket. Mikor meglátott gyorsabbra vette a tempót, szinte már szaladt felém.

Ha elmesélem Mikenak, hogy mi történt tuti az lesz az első reakciója, hogy kinevet mert azt fogja hinni viccelek.

Mikor elém ért kissé elsápadva nézett rám. Láttom szemeibe, hogy mennyire aggódik, de mikor elmosolyodtam, hangosan kifújta a levegőt és ő is elmosolyodott.

-Mi volt? Mit akart az öregúr?

-Nem buktunk le. Viszont hétfőtől te és én ösztöndíjjal fogunk tanulni a Grotthy középiskolába – vigyorgok rá, mint az megjósoltam Mike hangosan elkezdett nevetni, mire páran oda néznek és az ő arcukon is megjelenik egy apró mosoly.