Az a hülye végzet

30.rész

Másnap órák után ismét mentem a kommunikációs körre. Be kell, hogy valljam eléggé élvezem ezt a szakkört. Az nélkül vitatkozhatok a többiekkel, hogy büntetést kapnák. Ezt nekem találták fel.

Épp az utolsó pár percbe jártunk, mikor is a tanárnak egy zseniális ötlete támadt.

-Házi feladat – kiált fel hirtelen és gonoszul elmosolyodik.

-Tanárnő ez egy szakkör. Miért kell itt is leckét írni? – kérdi Hope szenvedve. Elég ramatyul nézett ki ma. Látni, hogy tegnap bulizni volt.

-Mert érdekel mit gondoltok erről a témáról.

-Azt gondolom, hogy megszületünk, élünk, meghalunk és ennyi. Valahol véget kell, hogy érjen ez az egész!

A tanár csak leintette Hopet, mire mindenki felnevetett rajtam kívül.

-Rendben, hogy a művésznőnek is megfeleljen és ne kelljen annyit dolgoznia szegénynek, ezért csapat munka lesz. Két fős csoportok lesznek. Én mondom meg, hogy ki kivel lesz – és már kezdte is felsorolni a csoportokat. – És akkor mondjuk legyen olyan csapat, hogy Lara és Hope – folytatja.

-Tanárnő én nem szeretnék csoportba dolgozni – szólok közbe.

-Sajnálom Lara az élet nem kívánság show – a csengő zavart meg minket. – Rendben gyerekek. Köszönöm a figyelmet, mehettek a dolgotokat – fejezi be a nő, mire mindenki az ajtó felé indult.

Egyenesen a szekrényemhez mentem. Mike már ott várt rám vigyorogva. Haja vizes volt. Gondolom gyorsan letusolt edzés után.

-Lara nem szeretnék bele szólni vagy megkérdőjelezni a döntésedet, de igaz, hogy Damon tanít téged verekedni és lőni? – támasztja hátát a mellettem lévő szekrénynek.

-Igaz...

-És tudod, hogy ki ő? – látom arcán, hogy aggódik. Bólintottam egy aprót, mire idegesen ajkába harap. – Mióta?

-Pár hónapja.

-Miért?

-Csak önvédelem Mike – suttogom idegesen.

-Készülsz valamire? Valami meggondolatlanra? – hallom hangján, hogy mérges.

-Nem fogom megölni Jaket ha erre gondolsz – pakolok be a szekrényembe.

-De Lar...

-Hey Jones – szakítja valaki félbe Miket, mire egyszere fordulunk a hang irányába.

Hope jött felénk, mire megforgatom a szemeimet. Már csak ő hiányzott. Mikor elénk ért mosolyogva végig mérte Miket, majd engem is.

-Nem fogom helyetted megcsinálni a házit – néz mélyen a szemembe.

-Oké – már indultam is volna a dolgomra, de ő megragadta a kezem, mire idegesen elrántom azt tőle. Mike ellép a faltól és hol rám néz, hol pedig Hopet fürkészi.

-Mikor írjuk meg? Jó volna minél hamarabb, hogy aztán már ne legyen rá gondom. Egyáltalán mit képzel magáról az a nő, hogy veled tesz egy csoportba? Te fiatalabb vagy – kezd el grimaszolni és kezeit hisztises a csípőjére teszi. Hangosan kifújom a levegőt.

-Én este hatnál hamarabb nem érek rá.

-Miért mit csinálsz addig? Te meg miért állsz itt? Nem kell neki testőr, nem fogom elrabolni sem megerőszakolni – a lány egyre idegesebb és ezt valamiért, úgy tűnik, hogy Miken próbálja meg levezetni.