Az a hülye végzet

28.rész

– Nézd – nyúl lassan a kezem felé, mire megremegtem, amit minden bizonnyal ő is észrevett, mert végül nem érintett meg. – Megtanítalak verekedni, megvédeni magad, használni a fegyvereket, késeket, amit csak szeretnél és cserébe nem kérek semmit.

-Miért tennél ilyent?

-Azért Lara Jones, mert hiszek abba, hogy rád egy jobb jövő vár. Egy sikeres, szép jövő, ahol erre a sok szarságra már alig fogsz emlékezni. Nagy dolgokra vagy hivatott és ezt te is tudod, csak hinned kell magadba. A döntés a tied, én nem erőltetek semmit – áll el az útból, de én továbbra se mozdultam. – Hallom bekerültél abba a puccos suliba, ez már egy jó jel, viszont Jake mit fog ehhez szólni? Hát nem érted Lara? Amíg ő az életed része, addig mindig szar lesz...

-Rendben, legyen. Elfogadom a segítségedet és egy nap, ha tényleg szép és fényes jövőm lesz, akkor meghálálom – nyújtom felé a kezem, mire elmosolyodik és megrázza azt.

-Mit szólnál ha suli után ide jönnél minden nap?

-Nem jó, suli után dolgozom az étterembe.

-Tudom, de miért dolgozol azon a szar helyen, mikor nálam egy hét alatt többet keresel, mint ott egy hónap alatt.

-Azért Damon, mert az nagyon feltűnő volna, hogy nem dolgozom, de pénzem van – magyarázom, mire újra felnevet.

-Szép és okos is. Ritka párosítás – mondja elégedetten. – Akkor gyere munka után és a bulik között.

-És tényleg segített neki? Mármint Damonnak, mikor gazdag lett? – kérdi Rachel.

-Mikor elindult az első nagyobb cégem én megakartam keresni Damont. Mint az kiderült meghalt egy bandaháborúba viszont valakit maga után hagyott. Egy kisfiút, aki ekkor még csak hat éves volt. Minden követ megmozgattam, hogy örökbe fogadhassam.

-Sikerült?

-Sikerült! Fizettem neki a legjobb iskolákat és a legjobb emberre bíztam, akit valaha ismertem. Oliviára, aki nagyon örült a kisfiúnak és bár inkább már nagymama szerepet töltött be akkor, de nagyon örült.

-És hogy van a fiú?

-Jól. Családja van, felesége, gyerekei és ügyvédként dolgozik. Szinte havi szintet összetalálkozunk. Rendes ember lett belőle. Sajnálom, hogy Damon nem élhette meg, hogy ezt lássa - érzem, hogy szemem kissé könnybe lábadt.

-Tudja eddig azt hittem, hogy maga egy... - inkább nem fejezte be, mire elmosolyodtam.

-Kezd megváltozni a véleményed?

-Nagyon, nagyon – hallom hangján, hogy már ő sem túl józan. 

Hétfő reggel kopogtattam Mike házának ajtaján. Az anyukája nyitott ajtót, aki mosolyogva végig nézett rajtam. Az új iskolánk egyenruhája volt rajtam.

-Szia Lara, köszönöm, hogy szóltál Mikeért pár jó szót. Az adósaid vagyunk – hálálkodik a nő.

-Ugyan, semmiség volt. Na meg egyébként is, Mike ugyan ezt tette volna a helyembe – mosolygok rá.

Megláttam Miket, mire füttyentettem egyet elégedetten. A fiú elvörösödik és leint, mire halkan felnevetek akárcsak ő. Nagyon jól állt neki ez az egyenruha, mintha rászabták volna.