Az a hülye végzet

14.rész

-Mi a faszért zárkóztál be? – üvölt rám Angel. Nem szóltam csak egy puszit nyomtam a homlokára és elmentem mellette. Vagyis csak elakartam, mivel megragadta a karomat. Lassan felé fordultam. -Hozzád beszélek Rachel.

-Hallom.

-Sírtál? – simítja meg lágyan az arcom, mire lehunyom a szemem.

-Csak a sok gépeléstől vörös. Majd veszek szemcseppet.

Hangosan felsóhajt és elenged, majd kezeit a derekamra helyezi és közelebb húz, amit hagyok is neki. Homlokom az övének támasztom.

-Mi a baj drágám? – hangja sokkal lágyabb volt.

-Semmi csak fáradt vagyok – erőltetek magamra egy mosolyt.

Kissé ellök magától, hogy szemembe tudjon nézni, de én nem a szemét néztem, mivel a nyakán megláttam egy hatalmas szívás nyomot, ami elég frissnek tűnt. Nem emlékszem, hogy kiszívtam volna vagy ha ki is szívtam volna ez már nem így nézne ki.

-Ki van szívva a nyakad – Angel szinte rögtön elfehéredik, ahogy kimondtam majd halkan felnevet.

-Ez te voltál tegnap este – látom rajta, hogy ideges lesz és kezét leveszi a derekamról.

-Soha nem szívom ki a nyakad – simítok végig a folton, de Angel elkapja a kezem.

-Szóval most azzal vádolsz, hogy valaki kiszívta?

-Nem vádollak csak megkérdeztem – vonom meg a vállam. Látom, hogy szemei bekönnyesednek. Oldalra néztem, hogy gyorsan rendbe tudja magát szedni, ami szinte rögtön meg is tett, hisz elkezdte szemét törölgetni. – Szeretlek Angel – puszilom meg az arcát és a szobába mentem.

Hallom, hogy egy ideig jött utánam, de végül még sem együtt érkeztünk a szobába. Átöltözem és az ágyba feküdtem. Elkezdtem telefonozni.

Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy kurvára nem én szívtam ki a nyakát. Soha nem szívtam ki a nyakát csak egyszer és akkor is vagy két hónapig hallgattam a hisztijét. Szóval én azóta a nyakán soha nem hagytam foltot.

-Rachel – hallom meg a hangját, mire leteszem a telefont és felnézek. Az ajtóba állt. – Haragszol rám?

-Nem – mosolygok rá.

-Én haragudnék rád – fekszik be mellém. – Tényleg elvitted volna Aprilt abba az étterembe? – búj hozzám.

-Nem – vágom rá rögtön.

-Tetszik neked? – kezdi el állam csókolgatni, mire elmosolyodtam és egy puszit nyomtam homlokára.

-Nekem csak te tetszel, csak rád van szükségem.

-Szeretlek – hajtja fejét a mellkasomra.

Pár hónappal később:

-A rohadt életbe Rachel, az egészet elcseszted – ordít rám Miss. Jones, mikor meglátta a papír munkát, amit az asztalára tettem. – Hol a fenébe jársz mostanában, mert hogy kurvára nem itt az is biztos!

Igaza volt. A gondolataim minden felé járnak és ez miatt nem nagyon tudok a munkára koncentrálni. Minden egyes percben Angelre gondolok, arra, hogy mi van ha megint Bobbal van, hogy mi van ha esetleg nem csak filmeznek. Az utóbbi időben még többet vannak együtt, mint máskor, ami nagyon zavar, de még sem tehetek ellene semmit.

-Én sajnálom – kezdem el halántékomat masszírozni.

A fejem majd szét robbant annyira fájt. Szinte minden egyes reggel gyógyszerrel kezdem a napot. Már nem tudok mit tenni a fejfájás ellen. Voltam kivizsgáláson a dokik szerint makk egészséges vagyok csak többet kéne lazítanom, de hogyan tudnák lazítani? Otthon stresszelek, a munkába szorongok, mindig jön valami, ami nem hagy nyugodni.