Az a hülye végzet

31.rész

-Jó étvágyat – mondjuk egyszerre és már neki is álltunk. Mikor mindenki megevett mindent rám néztek mindhárman.

-Lara, a gombához nem is értél – veszi észre Liam.

-Allergiás vagyok rá, de a burgonya finom volt.

-Miért nem szóltál hamarabb? Rendeljünk pizzát nektek? – kérdi Harry.

-Nem, nem. Köszönöm, a burgonya épp elég volt. Viszont lassan elkéne kezdeni írni a házit, mert elég messze lakom.

-Akkor mi most felmegyünk a szobámba – áll fel Hope az asztaltól én pedig követtem.

-Hope az ajtót hadd nyitva – mondja mindent tudóan Harry, mire Hopera néztem, akinek arca megint kivörösödött.

-Apu – kiált a lány és már el is indult az emeletre, én pedig követtem.

Bementünk a szobájába. Az ajtót szinte rögtön becsukta, mire halkan felnevettem és körbe néztem. Nagyon szép és tiszta volt a szobája, bár az én szememnek kicsit világos. Viszont minden összhangba volt mindennel. A bútorok a fallal és magával a lány stílusával. A falon egy csomó kép volt róla és a barátairól, rengeteg könyv a könyvespolcon és egy csomó forgatókönyv. Az asztalon az egyik forgató könyv nyitva volt, mire bele olvastam.

-Ó, Romeo, mrt vagy te Romeo? Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el, S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé És nem leszek Capulet én sem több – olvasom fel a kijelölt sort, majd Hopera nézek. – Ki gondolta volna, hogy te leszel Júlia? – kérdem szarkasztikusan.

-Nem tehetek róla, hogy profi színésznő vagyok. Láttál már fellépni? – ül le az ágyra.

-Csak az improvizációs gyakorlatokon...

-Oh igen, amikbe soha nem veszel részt – nevet fel.

-Miről szeretnél írni? – térek vissza a házihoz.

-Nos a halál utáni élet a téma...szóval passz.

Leültem a földre, mire kérdően rám néz. Kiterítettem a papírlapot a földre és felírom a címet. A lap másik feléhez ül és onnan kezdi nézni, hogy mit csinálok.

-Mit gondolsz? Mi van a halál után? – kérdem és a lapot két részre osztom. Az egyik felére felírom az ő nevét, a másik felére az én nevemet.

-Hiszek abba, hogy van pokol és mennyország – gondolkodik el hangosan.

-És szerinted ki dönti el, hogy hova kerülünk?

-Nem is tudom. Oké – egyenesedik fel. – Én ezt az egészet úgy képzelem el, hogy mikor meghalunk akkor egy réten fogunk felkelni egy csomó másik emberrel. Mindenki nyakába lesz egy tábla, amin rajta van életük története. Kékkel lesznek írva a jó cselekedetek és pirossal a rosszak. Ha több a rossz, mint a jó akkor pokolra kerülünk, viszont ha több a jó, mint a rossz akkor a mennyországba.

-Érdekes hangzik. Mi van akkor ha ugyan annyi a jó és a rossz? Akkor mi fog történi?

-Talán egy utolsó próbatétel? – kérdi mire elgondolkodtam és elkezdtem leírni azt amit eddig mondott.

Mikor kész voltam maga felé fordította a papírlapot.

-Na és te Lara, te miben hiszel? Mi lesz a halál után?

-Én a reinkarnációba hiszek – látom, hogy elgondolkodik a szón, mire kissé segítek neki. – Újjá születés – ahogy kimondta rögtön leírta a papírra.