Az a hülye végzet

39.rész

-Rachel ne csináld már, ez csak gyakorlás – mondja Angel és próbálja elrántani a párnát a fejemtől, amit magam elé tettem.

-De Angel én nem akarlak megcsókolni... az olyan fura volna – veszem el a fejemtől a párnát és rá nézek.

-Ne legyén gyerekes. Már nagy lányok vagyunk Rachel és a nagy lányoknak gyakorolniuk kell. Nem akarsz béna lenni amikor Bow megcsókol ugye? – kérdi mérgesen, mire megrázom a fejem. – Akkor gyakorolj velem.

-Mit csináljak? – kérdem kissé zavartan.

-Először én csókollak meg téged, aztán te engem – mondja, mire lassan felültem vele szembe. Mikor Angel felém hajolt lehunytam a szemem. Egy apró puszit nyomott az ajkamra és már el is hajolt. – Most te jössz – mondja, mire én is nyomtam ajkára egy gyors puszit. – Tovább kell mennünk. Láttam a folyosón, ahogy Louis és Brenda átdugják egymás szájába a nyelvüket.

-Ez elég undorítóan hangzik Angel, én ezt nem csinálom.

-Pedig tuti Bow is ezt akarja majd veled csinálni. Már egy hete a fiúd, valamivel fent kell tartanod az érdeklődését.

-Na jó – adom be a derekam és lassan elindul a lány felé, akárcsak ő felém. Lehunytam a szemem. Megéreztem ajkát az ajkamon. Lassan elkezdte ajkát mozgatni, mire próbáltam őt utánozni. Megéreztem Angel nyelvét az ajkamon. Érzem, hogy valami fura bizsergés szalad át az egész testemen. Kissé eltátom a szám és hagyom, hogy nyelvünk lassú, bizonytalan táncba kezdjen.

-Ez nagyon fura volt – törlöm meg az arcomat, mikor eltávolodtunk egymástól.

-Szerintem jó volt. Te nem érezted azt a fura érzést?

-De, igen... - suttogom.

-Mi volt annak a sorozatnak a címe, amit elkezdtünk nézni? – kezd el laptopján pötyögni.

-Tizenegy évesen már ilyenen járt a fejetek? – mondja kissé mérgesen Miss. Jones. Nem tudom miért, de már a történet elejétől olyan furán néz rám. Fogalmam sincs,  miért.

-Nem az én ötletem volt, én csak bele mentem – vonom meg a vállam.

-Ezek a mai gyerekek – nevet fel végre. – És ezzel le is zártátok ezt a témát?

-Igazából nem. Sőt egyszer hatodikba ennél picit tovább mentünk.

-Ez még is mit jelent? – hangja megint mérges volt. Most mi történik? Mik ezek a hangulat ingadozások?

-Hát őm...

-Rachel képzeld – ugrik be az ágyamba Angel. Olyan izgatottnak tűnt.

-Mi az?

-Ma Bill, szóval majdnem lefeküdtünk.

-Hogy mi? – ülök fel, hogy rá tudjak nézni.

-Annyira jó érzés volt.

-De mi történt? Vagy, hogy volt ez az egész?

-Először elkezdünk csókolózni. Így – fogja meg a tarkóm és közelebb húz magához. Ajkát ajkamra tapasztotta és megcsókolt. Nem tettem semmit csak ültem ott égő fejjel. – Csókolj vissza, hogy meg tudjam mutatni – hangja erőszakos volt, mire rögtön tettem, amit kért. Lassan felém hajolt, mire hátra dőltem. Megfogta állam és fejemet lassan jobbra fordítja. Elkezdi nyakam csókolgatni, mire egész testem elkezd bizseregni. Lassan mocorgok alatta.