Az a hülye végzet

8.rész

Kezdtem egyre álmosabb lenni. A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt. Egy óra van. Mivel Angel nem írt, nem hívott azóta gondoltam írok én.

Remélem jól vagy. Már nagyon hiányzol. Vigyázz magadra kérlek❤

Gyorsan lezuhanyoztam és következő utam egyenesen az ágyba vezetett. Ahogy bele dőltem rögtön elnyomott az álom. Viszont nem tartott az alvásom olyan sokáig, mint szerettem volna, ugyan is, pár óra után arra keltem, hogy valaki elkezdi nyakam csókolgatni.

Szinte rögtön kinyitottam a szemem, felültem és az illetőre néztem.

-Szia baby, megjöttem – meg akart csókolni, de én mérgesen elfordítom a fejem és kissé bizarr módon elkezdtem szaglászni.

Lehet, hogy most hülyének néztek, de tudom, hogy ez nem Angel illata és szinte biztos vagyok benne, hogy Bob eltéveszthetetlen, büdös kölnijét éreztem a lány bőrébe ivódva.

Hangosan felsóhajtok, megforgatom szemeimet és vissza fekszek az ágyba.

-Rachel – kezd el hangosan zokogni.

-Mi az?

-Én annyira sajnálom. Olyan hülye vagyok – szorosan átölel hátulról. Azt hittem rosszul hallom, amit mond. A szívem kihagyott egy ütemet és bár nem tudtam miről van szó, de sejtettem így arcomon végig folyt egy könnycsepp.

-Holnap megbeszéljük, ha már nem bűzlesz az alkoholtól – alig tudtam kimondani a szavak az nélkül, hogy hangom ne csuklott volna el.

-Szeretlek...

Az éjjel alig aludtam valamit. Folyton azon kattogtam, hogy vajon mit tett Angel? Megcsókolta a fiút? Vagy esetleg tovább mentek egy csóknál? Lefeküdtek? Én nem akarom ezt végig hallgatni.

Reggel arra keltem, hogy Angel a karomat cirógatja. Hangosan kifújtam a bent tartott levegőt és félve felé fordultam.

-Jó reggelt! – meg akart csókolni, de én ismét nem hagytam ez neki. Elfordítom a fejem, így csak egy puszit sikerült lehelnie arcomra. – Már mostam fogat!

-Mit csináltál tegnap este Angel? – pár másodpercre lefagy, majd nevetve elkezdi fejét rázni.

-Ittam – láttom, hogy nem mondja el a teljes igazat. Nagyon görcsösen ül és elkezdi körmét rágni.

-És azért bűzlöttél Bob kölnijétől és azért kértél tegnap este sírva bocsánatot ugye? – akadok ki szerintem teljesen jogosan.

-Baszd meg Rachel! – kiált rám, mire kitágult szemekkel nézek rá. – Elegem van a folytonos gyanúsítgatásból. Miért nem fogod fel, hogy csak téged szeretlek? Hogy csak te kelessz nekem?

Hercules elkezd nyüszíteni, mire szem forgatva kikelek az ágyból és a nappali felé indulok.

-Ez mi volt?

-Hercules! Vettem neked egy kutyát, főztem vacsorát és egy kis romantikus estét akartam csinálni – törlöm le arcomon végig folyó könnyeket.

-Hey – fogja meg a kezeimet és ő maga tisztítja most arcomat. – Sajnálom a tegnapit, sajnálom a ma reggelit. Mindent sajnálok! Unatkoztam otthon. Már megszoktam, hogy mindig itt vagy ha haza jövök a munkából és...

-És épp Bobbal vigasztalódtál? – harapok ajkamba és lehunyom a szemem.

-Rendben legyen. Kíváncsi vagy az igazságra? – mélyen szemébe néztem és bólintottam egy aprót. – Az igazság az, hogy nem történt semmi. Buliztunk, ittunk. Volt egy body shot kör és ennyi a nagy sztori. Lenyalta a nyakamról a sót, felhúzta a Tequilát és kivette a számból a citromot. Semmi több.