Az Ékkő titka

23.

Kinyitottam a szemem. Nagyon közel van! A homlokunkon lévő haj összefolyt. Neki lökött teljesen a fának, a testével oda szorított. Szenvedélyesen csókolt, de a keze lágyan ért az arcomhoz, és felhúzta azt, hogy ő fölém emelkedhessen. A szemeim kezdtek vissza csukódni. Olyan édes. Olyan kedves. Soha nem éreztem ilyet. A keze lecsúszott a felkaromra és átfogta azt.

Sesshoumaru kinyitotta a száját és a nyelvével megnyalta az én ajkam. Kicsit kinyitottam a szemem. Most láttam a vágytól aranyan égő szempárját. Egymástól szívtuk el a levegőt. A körülöttünk lévő világ lassanként eltűnt. Csak ő volt meg én. Közeledtem felé. Érezni akarom még egyszer azt az érzést!

Ebből a gyönyörű pillanatból farkasok vonyítása zökkentett ki. Még egy ékkő szilánk is felvillant. Össze rezzentem. Sesshoumaru abba az irányba nézett. Bolyong velem a világ. Mi történt az imént? Ha nem vonyítanak a farkason vajon meg csókólom? És utána mi történt volna?

A lábaim feladták, és össze rogytam. Mivel ő fogott ezért az a kezemet a magasba maradt. Egyből a cselekedetem után leguggolt elém.

-Én... Nem is... Mi? – nem tudtam egy értelmes mondatot kinyögni. Még elvoltam ámulva azon, ami az előbb történt. Mikor is felfogtam. Az arcomat elöntötte a pír. MIIIIIIIII? Megfogtam az ajkam, felnéztem rá. Teljesen lefagytam, azt se tudtam hol vagyok. Én és Sesshoumaru... csók... csókolóztunk. Én még soha nem csináltam ilyet!

Sesshoumaru a szemembe nézett komolyan. Válaszra vár? De mit mondjak? Azt, hogy jó volt? Hahahaha! Ne nevettess!

A két szeme között cikáztam a sajátommal. Szóra nyitottam a számat, de semmit se tudtam kimondani. Mi legyen? Egyszerre vagyok boldog meg ijedt is. Miért csinálta ezt? Talán, lehetséges, hogy ő is szeret?

-Awwuuu! – Farkas vonyítás hallatszott. A falufelöl jön. Lehet az a kislány is veszélyben van. Aggódóarcot vágtam.

Széthasad a fejem! Most mit tegyek? A kislány bakban van? Ha nem figyelmen kívül hagyom a farkasokat, akkor megcsókolom és nem kéne egy ilyen zavart helyzetben. Sesshoumaru elengedett. a hang irányába nézett.

-Erre közelítenek – mondta, és megfordult. – Megyünk!

-Igenis! – Felkaptam a kulacsot, és utána futottam.

Csöndben haladtunk. Semmit nem kérdez. Bánom, hogy nem válaszoltam neki egyből.

-Ano... - Megálltam. Sesshoumaru megfordult. – Én...

- Kísérletezett rajtam?! – Jaken hangja a szavamba vágott . Komolyan! Pont most? – Sesshoumaru-sama! Kockára tetted hű szolgád életét? –

Sesshoumaru elnézett, nem messze egy tisztásra ahol Jaken háttal nekünk A-unon áll, és kiabál az ellenkező irányba.

-Sesshoumaru-sama! – üvöltött hangosabban. Sesshoumaru felvett egy követ maga mellől, s neki hajította. Pontosan Jaken fejének ütközött, nem kis erővel, mivel előre esett A-un másik oldalára. Elmosolyodtam.

- Soha nem tudja hol a határ. – Feléjük siettem. Mikor elmentem Sesshoumaru mellett, találkozott a szemünk. A tekintetéből csalódottság és mérgessé tükrözött. Az egyiket én idéztem elő. Jaken elött már nem beszélhetek, csak ha már ketten vagyunk, de akkor biztos, hogy elmondom neki. Akár ha csak játszik velem, akár nem.

- A-un, Jaken! – Integetem feléjük. A-un felkapták a fejüket, és felénk néztek. – Hiányoztam A-un? – simogattam meg a fejüket.

- Sesshoumaru-sama! – Ugrált fel Jaken A-un egyik fejére. – Sesshoumaru-sama! Tudnom kell, hogy kísérleteztél-e rajtam a múltkor? – kérdezte nagy felháborodottsággal.

- Azt vártam, hogy megkönnyebbülve üdvözölsz, nem azt, hogy kérdőre vonsz! – szidta le Sesshoumaru, olyan vonzó hangon. Várunk ezt most én gondoltam? Megráztam a fejem. Mindegy. Azonban ugyan abban a stílusban, amiben szokott, mint ha nem is történt volna semmi. Jaken meg... Jaken. Valaki soha nem változik, bár most fura mód, most kérdezett volna valamit, ahelyett hogy sírva örvendezne visszatértünknek.

- Bocsáss meg... - kezdet a szokásos bocsánat kérését Jaken. – Sesshoumaru-sama! Örülök, hogy épségben látlak! – próbálkozott.

- És velem mi van! – háborodtam fel. – Végül is, én is elmentem te meg csak egy hellóra se méltatsz! Szőrnyű. – Durcásan elnéztem.

- Mi akarsz te! Magadtól mentél el! – rivallott rám, viszont befejezni nem tudta a monológját mivel Sesshoumaru egy újabb kővel dobta meg. Ugyan úgy, mint az előbb. A fejét, és hátra esett. Egy hatalmas kacagásban törtem ki.

Sesshoumarura néztem, aki komolyan állt. A feltámat szél irányába nézett. Követtem a példáját. Valamilyen rossz érzés fogott el. Mint ha egy gonosz lélek lenne. Nem tudom, honnan ismerem fel, de már kicsi korom óta érzem az ilyet. Még nem értem miért, de biztosan megfogom tudni az okát. Valamit motyogott Sesshoumaru.

-A kislány! – kiáltottam fel.

- Milyen kislány? – Tápászkodott fel a földről Jaken.

- Bajban van! – Szemkontaktust vettem fel Sesshoumaruval. Már összeállt a kép. Valamilyen lény az ékkő szilánkkal rátámat a falura, ahol az a kislány is él. – Nem mehetek el oda? – kérdeztem. – Lehet még nem késő! – erőlködtem. Meg kell mentenem. Úgy a szívemhez nőt, nem akartam, hogy számára csak ennyi legyen

- Mit akarsz te csinálni? – Jaken már megint mérges. – Csak hozod ránk a bajt!

- Rendben – egyezett bele Sesshoumaru. – De nem egyedül! – sétált mellém.

- Mi, de hát? – értetlenkedett Jaken.

- Nem hallodat jól Jaken? – kérdezte Sesshoumaru.

- De igen Nagyuram! – Megfogta A-un kantárját, és elindult. Én is utána indultam.

- Nem hagyom, hogy bajod essen – súgta Sesshoumaru a fülembe. Oda kaptam a fejem. Nagyon közel van! Mi van, ha meglátja ezt Jaken? Éreztem, ahogyan kifújta a levegőt az arcomon. A szemei megint égtek. Azok a gyönyörű arany szemek.

Felegyenesedett, és elindult. Pár pillanatig még csak álltam, aztán megpaskoltam az arcom. Meg kell mentenem azt a lányt! Jakenék után futottam.

Meghoztam az új részt! Bár sok minden nem történt benne, de remélem érdekesre sikerült. Sajna nem találtam semmilyen jó csók jelenetes képet, pedig azt akartam(┬┬﹏┬┬). Addigis itt van egy közeli nagyon sexy Sesshoumarus kép(*/ω＼*).  De ígérem egyszer az is lesz. Meg már egy jó ideje nem írom ki melyik részből van, szóval 2.évad 35.rész. Majd hozom a kövi részt! Mata ne~