Az Ékkő titka

6.

Elindultunk, persze Jaken evezett. Csöndbe telt az idő mikor is...

– Sesshoumaru-sama! – szólalt meg Jaken.

– Mi az? – kérdezte Sesshoumaru.

– A sírhely. Inuyasha biztosan tudja, hol van. – mikor kimondta ezt a mondatot tudtam, hogy nagy baja fog történni, mivel Sesshoumaru-sama ki nem állhatja a féltestvérét.

– Inuyasha? – kérdezte költőien, mint ha nem hallotta volna jól mit mondott Jaken, és hirtelen kilökte a csónakból. A hajó ment tovább annak ellenére, hogy nem evezték. Kicsit felnevettem azon, hogy Jaken megint bajba sodorta magát. Próbált felúszni, de Sesshoumaru-sama vissza nyomta a víz alá a két fejű bottal.

– Ezt a nevet próbálom el felejteni! –

- Bocsáss meg! – fulladozott Jaken.

– Amúgy meg, úgy sem él már. Hallottad mi történt 50 évvel ezelőtt. – mondta Seshoumaru. Én csendben ültem. Nem igen mertem most kérdezősködni.

– Igen... de úgy tudom a varázslat nem ölte meg. Amúgy is a botom egy másik irányt mutatatott, aminek talán köze lehet Inuyasha felébredéséhez. – mikor ezt kimondta Sesshoumaru-sama teljesen lenyomta.

– Kérem, engedjen el! Már nem kapok levegőt! – mondta Jaken, és már nem úszott, hanem lebegni kezdett. Gyorsan feltűrtem a ruhám ujját, és kihúztam.

– Jaken ne tegyél fát a tűzre! Hiszen az előbb is majdnem meghaltál – mondtam neki ő, csak megküldött egy gonosz nézéssel, felkapta a botját és tovább evezett.

Jaken kievezett a partra és mikor kiszálltunk Sesshoumaru-sama, megint segített, de most nem estem el. Nem is mertem a szemébe nézni, csak a földet néztem. Nagyon sokat sétáltunk, de a végén vissza értünk A-unhoz.

– Ayume te itt maradsz A-unnal! – adta ki a parancsot Sesshoamru-sama.

- Igenis! – még mindig nem néztem a szemébe. Bármikor a közelembe van, rendkívül elkezd dobogni a szívem. Mi lehet velem? Remélem Sesshoumarunak nem tűnik fel.

.

.

.

- Már egy ideje elmentek. Remélem, nem esik baja. Bár miket beszélek Ő a legerősebb youkai akivel eddig találkoztam – mondtam A-unak. A-un a földön feküdt, én meg mellette. A tüzet néztem megbabonázva. Nem más járt a fejembe, mint Sesshoumaru.

- Jakent mindig megdobja egy kővel, vagy semmibe veszi, de néha még rá is szokott lépni. Velem nem csinál ilyeneket már, mint nem lép rám az biztos, mivel nem vagyon annyira kicsi. Ugye? – Néztem fel A-unra.

– Bár veled se csinál olyanokat. Biztosan, azért mert Jaken mindig rosszkor mondja ki a gondolatait. – mikor ki mondtam A-un bólintott egyet. Felkacagtam.

– Hát persze! – Vissza a gondolataimba. Mikor a csónakba léptem, vagyis inkább bele estem, gyengéden fogta meg a kezem, ami még mindig meg lepő, hiszen úgy tudtam Sesshoumaru gyűlöli az embereket.

A tűz már csak pislákolt mikor elaludta.

/

-Sesshoumaru-sama! Nézd meg ezeket a virágokat! – Mutattam felé egy csokor virágot, ami tel is tele volt színes virágokkal.

– Hát nem szépek? –szagoltam bele, de ő rám sem nézett. Sőt még csak nem is figyelt, mint ha ott se lettem volna. Át néz rajtam? Elé sétáltam, hogy az arcába tudjak nézni.

– Valami baj van Sesshoumaru-sama? – kérdeztem. Nagyon mérgesen nézett rám. Ijesztő.

– Ne álld el az utam! – Mi? Most miért mondott nekem ilyet? Hirtelen nagy erővel félre lökött. Én a földre estem. Mi lehet a baja? Csináltam valami rosszat? Elindult én meg felálltam.