Az Ékkő titka

14.

Leérkeztünk a földre. Sesshoumaru már a levegőben leszállt, én meg rajta maradtam A-unon. Jaken meg leesett.

Tovább mentünk. Síri csönd van. Ez is ritka hiszen Jaken mindig beszél. Ő is biztosan az előbbi „utazásukon" elmélkedik. Nem merek rá kérdezni, hogy mi történt, de nagyon kíváncsi vagyok. De nagy valószínűséggel mérges lenne rám Sesshoumaru. Ezt onnan veszem, hogy nem boldog, vagy is nem nyert, de most Jaken nem szidja Inuyashát szóval valami más történhetett. Az a lány! Nem tudom mi a neve, de ő volt ott amikor Sesshoumaru-sama harcolt Inuyashával. Bár nem biztos kitudja. Amúgy is, mire is kelletek a méhek? Azt mondta Naraku, hogy hasznát veszi majd. Mivel nincsen, nála ezért gondolom használta, de mire? Ez egyre bonyolultabb. Hirtelen fura érzés fogott el, mint ha valami lenne a közelbe, és azt érezném. Fura.

Leszálltam A-unról, és Sessoumaru mögé álltam. Nem szóltam hozzá, csak mellette mentem csöndbe, és gondolkoztam. Nagyon sötét van, mivel alig lehet látni. Azt se tudom, hol vagyunk. Jobb oldalra néztem, fák és néhány bokor volt mellettünk. Mit vártam egy erdőtől? Kicsit hátra néztem, ahol Jaken ment A-un kantárját fogva.

- Mit nézel? - kiáltott rám. Haha! Szóval tud beszélni már azt hittem elfelejtett.

- Semmit. - Mosolyogtam rá. Újra előre néztem aztán a baloldalra. Fák és bokrok. Ugyan úgy. Már nézni akartam előre maikor valami más is fel tűnt a fák között. Egy fényforrás. Kicsit rózsaszínes, tiszta fehér erősen ragyogó fény. Megálltam, és abba az irányba néztem, ahonnan jött. Megint az a furcsa érzés fogott el. Meleg és ismerős. Mi lehet ez?

Sesshoumaruék is megálltak. Vajon ők is látják? Megfordultak, de ők csak engem néztek.

- Ayume mit csinálsz? - nézett Jaken. Válaszolni akartam, de nem tudtam. Miért? Vissza néztem a fényre. Bár nem hívogatott mégis olyan sejtésem volt, hogy oda kell mennem. Megindultam egyenesen a fény felé.

Mikor egyre közelegtem, a világ egyre kezdett megszűnni körülöttem. Egy lépés, hallom, hogy Jaken utánam kiált. Még egy lépés, a fülem sípol. Harmadik lépés, csak a fényt látom. Negyedik lépés...

Körülnéztem. Hol vagyok? Fáradt, és lágy lett a testem. Hallottam valaki szív dobogását. Teljesen ellentétes az enyémhez képest. Nyugodt. Tovább mentem, de hirtelen egy énekhang ütötte meg a fülem.

Ez a hang! Körbe néztem. Senki nincsen itt. Ez Anya hangja. Vagyis szerintem mivel nem válaszolt legutóbb a kérdésemre.

Lerogytam a földre, és befogtam a fülem. Valamiért valahonnan ismerem ezt a dalt. Gondolom egy régi emlék. De akkor miért sérti a fülem?

Kinyitottam a szememet, és ugyan ott voltam ahol álmomban csak most előttem volt Anya. Ugyan abba a ruhába, amelyikbe az emlékezetembe volt.

-Te vagy az anyám? – kérdeztem hezitálás nélkül.

- Majd egyszer mindent meg tudsz, de most kevés az időnk! - Leült követlen elém. Az arcát nem látom, de a hangját hallom. - Amit érzel, és látsz az az Ékkő egy darabja. -

- Mi? De hogyan? - néztem rá kérdőn.

- Nincs időm elmondani, de ide hallgass Ayume! Ne meny a közelébe! Nem tudhatják, meg hogy érzed, merre van! Érted? - kérdezte aggódóan. Bólintottam egyet. Anya egy nyugodtat sóhajtott.

- Ígérem, mindent elmondok. De nem tudom egyszerre. Emlékeket fogsz látni a múltadból. Ne ijedj meg nem bántalak ezzel. - megfogta az arcomat. - És most meny vissza! - eltávolodott tőlem.

Kinyitottama szemem, vissza tértem az erdőbe ahol voltam. Már nem láttam az Ékkövet.

Körülnéztem, és ott állt Sesshoumaru, Jaken és A-un.

- Mi bajod van? - jött közelebb Jaken.

- Semmi. Most már. - Kérdőn nézett, de nem igen érdekelte mi történt. Sesshoumarura nézetm, de neki nem lehettet kiolvasni semmit az arcából.

-Totosaihoz megyünk! - nem mondott semmit az előbbi viselkedésemre. Megfordult, és elindult. Utána siettem.

- Ki az a Totosai? - kérdeztem mosolyogva.

- Ő készítette a Tensaigát és a Tensseigát - mondta Jaken. - Nagyuram egy újabb kardot akar készíttetni. –

- Oh...- lepődtem meg. - És hol lakik ez a Totosai? –

- Egy láva földön - mondta Sesshoumaru.

- Én is mehetek? – csillant fel a szemem. Megálltak mindketten, és rám néztek.

-Mi az? – kérdeztem, és elmosolyodtam. - Csak meguntam, hogy mindig elmentek én meg A-unnal maradok. - Néztem rájuk. - De persze A-unal is jó csak... - a mosolyom elszállt, és szomorúan a földre néztem.

- Szeretnék valakikkel beszélgetni. - nézetm fel.

Pár kínos másodperc után Jaken szólalt meg előszőr. - Miből gondolod... –

- Veszélyes! - vágott köszbe Sesshoumaru-sama. Ránéztem. - Még így is akarsz jönni? –

- Igen! - Mosolyogtam.

- Legyen, mostantól majd többször jöhetsz velünk. - Tovább indult.

- De Sesshoumaru! – Jaken futásnak eredt.

- Haha! - felnevettem rajta. Örülök, hogy elvisz magával. Mellé álltam. Jaken éppen A-unért ment. Szóval most nincsen itt senki.

- Köszönöm. - mondtam. Fordult volna felém Sesshoumaru, de én lábujjhegyre állta kicsit lejjebb húztam Sesshoumaru-samát a ruhájánál fogva, és megpusziltam az arcát.

Meg tetem. MEG TETTTEM! Jézusom mit fog most tenni? Sesshoumaru nem szereti az embereket, és én most pusziltam meg. Ennyi áshatom a saját síromat. Bár ezek a gondolatok voltak a fejem be, mégis nyugodt arcot vágtam. Sesshoumaru meglepetten nézett rám. Ritkán látni érzéseket az arcán.

Sesshoumaru szemszöge:

Meglepetten nézetm rá. Ritka hogy ilyen érzéseim legyenek. Sőt soha életembe nem voltak. Ezek miatta vannak?

Most rögtön letámadnám, de azzal elijeszteném. Kinyújtottam a kezem, és megsimogattam a fejét. Kicsit elkuszáltam a haját, de még így is gyönyörű volt. Nem akarom bántani. Semmi áron se tenném.

- Menyünk! – mondtam, és elindultam az út felé. Ayume csak mögöttem jött. Ember létére nagyon más a többitől. Vagy ilyenek ők is? Mikor Inuyashával harcoltam is.

„- Csak ennyire vagy képes Inuyasha? -kérdeztem, hogy idegesítsem vele. Az új karommal erősebb lettem. Hirtelen fura szagot éreztem. Egy youkaiét, keveredett valamilyen finom illattal. Ayume? Nem, ő nem lehet itt.

- Segíts! -Mégis? Meglepetten a hang irányába néztem. Ayumét egy undorító youkai fogta, láthatólag nagyon fáj neki. Egyik kezét felénk nyújtotta. Hogy meri megérinteni! Hirtelen nagy düh fogott el. Már majdnem átalakultam, de egy kicsit lenyugtattam magam. Mellettem az a korcs felugrott. Láthatólag segíteni megy. Nem hagyhatom. Én is felugrottam.

Inuyasha levágta a youkai fejét.

- Inuyasha vigyázz! - a lány azt gondolja Inuyashát akarom bántani. Most fontosabb hogy megmentsem. De mikor lettem ilyen, hogy embert mentek? Ayumét elengedte a youkai. Ránézett Inuyashára, és mint ha hirtelen a lelke elhagyta a testét. Nem csinált semmit csak nézett. Ez csak egy másodpercig tartott, aztán mind, ha vissza tért volna a földre. Inuyasha a kezét nyújtotta felé.

Ne érj hozzá! Ayume könnyes szemekkel rám nézett, és felém közeledett. Átölelt, én meg csak az igazi kezemmel értem hozzá. Nem akartam a másik youkai kézzel."

Ezek után mindent elmondott, ami bántotta bár nem tudtam, mit mondjak rá. Jól esett, hogy bízik bennem.

Sajnálom, hogy ilyen sokat késtem, de nem volt időm. Most egy ideig ritkábban fogok részeket hozni. Előre is bocsánat. De nagyon köszönöm hogy ennyien elolvastátok! Nyugodtan írhatok ötleteket, hogy mit írjak bele. Legközelebb találkozunk!