Az Ékkő titka

27.

-Látom kész is vagy – szakította meg a gondolataimat Tora.

Bólintottam.

-Bár a hajadat nem hagyhatod így kiengedve. – Simított végig egy tincset. Hátrébb léptem, hogy a hajam kicsúszom a keze közül, és rosszallóan tekintetem rá. Elmosolyodott, aztán mögém állt. – Nyugi, megcsinálom neked. – Kezdte hátra simítani a hajam.

Nem éreztem magam biztonságban, annak ellenére, hogy csak ő volt az egyetlen, akivel egyáltalán beszélgettem. De így, hogy mögöttem áll, és nem látom, frusztráltan érzem magam.

-Meg is vagy! Így sokkal jobb felkötve igaz? – Állt elém. Még mindig csak bólintottam. – Mi van a cica elvitte a nyelved? – Hajolt le, hogy a szemembe nézhessen.

-Gyere, mennyünk el sétálni! – Indult el az erdőbe. Sétálni! Most? Bár mint volt, mint tenni utána mentem.

Nem beszélgettünk egész úton, Tora néha próbálkozott, de híjába. Este fele volt, mikor is vissza tértünk. Ékkőszilánkok!

- Koga visszatért! – kiabálta valaki. Máris!?

Tora kiegyenesedett, és kinézett egy fa mögül.

-Ki van a vállán? – kérdezte. Vállán? Én is kinéztem és...

- Kagome...?- Tátva maradt a szám. Hogy kerül ő ide?

-Te tudod ki? – csodálkozott Tora. Ránéztem, utána vissza Kagome-ra. Ha ő itt van, akkor Inuyasha sincs messze! Ami azt jelenti, hogy ide jön megmenteni Kagome-t... Velük megszökhettek! Ha addigra nem ér ide Sesshomaru. Bár jó lenne elkerülni Inuyasha és Sesshomaru találkozását.

-Tegyél le! – üvöltözött Koga-val Kagome. A Koga-ban lévő Ékkőszilánkok megint elbabonáztak.

- Harcias! – mondta valaki a nagy tömegből. Tora kisétált a fa mögül. Gyors felkaptam az itt hagyott régi ruhámat, és utána mentem.

- Nyugodjál meg! – kiáltott Koga, a még mindig ordibáló Kagome-ra, aztán letette, de nem engedte el, szorította a csuklóját, mint nekem akkor.

.

.

.

Nagy nehezen behurcolta a barlangba, még mindig erősen szorította. Ugyan olyan bánásmódban részesítette, mint engem. Végigsétál a barlangon, és ledobta a szalmára.

-Hé, Koga! Megehetem a combját?

-Én a máját szeretném! – vágtak egymás szavába a többiek. Gyorsan előre furakodtam magam.

- Kagome! – Pattantam le mellé.

- Ayume? – Összezavarodva, és rémülten forgatta a fejét ide oda.

-Ehhez a lányhoz nem nyúlhattok! Aki megpróbálja megkóstolni, azt széttépem! –rivallott rájuk Koga. Hátrébb ugrottak ijedtükben. Látszik, hogy ő a falkavezér.

Megfogtam Kagome kezét. Hál isten, nem akarják megenni, de akkor ő is falkatag lesz? Ilyen egyszerű lenne bekerülni?

A farkasok szimatolni kezdték Koga-t.

-Ez csak... - kezdett magyarázni – útközben kapaszkodott belém, azt hittem már leesett – mondta, és felemelte a farkasbundáját, ami a derekára volt erősítve. Ott kapaszkodott az a kisróka.

-Nesze! Egyétek meg! - Koga levette, és oda hajította a farkasoknak.

A farkasok körbevették, és ő torkaszakadtából üvöltözni kezdett. Kagome felállt, és oda ment Koga-hoz.