Az Ékkő titka

19.

Kagome szemszöge:

Ayume Miroku felé nyújtotta Myogát. Gondolom nem akarja, hogy nála legyen. – Leszállnál! – kérte udvariasan. Myoga erre sem mozdult. Komolyan! Ennyire fél Sesshoumarutól? – Myoga. – sóhajtott Miroku. Ayume hirtelen elhúzta a kezét, nem engedte, hogy hozzá érjen. – A-un! – mondta és felrepültek a levegőbe. Vissza nézett. – Viszlát! – köszönt, mi meg viszonoztuk neki.

Valamit tudhat. Ilyen hirtelen elmenni. Sesshoumaru is egyre mérgesebb. Nem lesz ez jó! –Mérges! Nagyon mérges! – nevetett Totosai. – Itt az idő, hogy elmeneküljek! –mondta és felugrott a levegőbe, a kezében lévő kalapácsával a földre csapott. Ennek hatására egy repedés keletkezett, amiből láva folyt ki.

A kövek minden fele repültek, de ennek hála eltudtunk menekülni. Miroku, Sango és Shipo Kirarán utaztak. Mi meg Totosai tehenén. – Nem is tudtam, hogy erre is képes vagy! – csodálkoztam. – Én megmondtam. – nézte Totosait Miroku. – Miért akartad azt, hogy Inuyasha védjen meg, ha szerinted gyengébb, mint Sesshoumaru? - kérdezte. – Hé, mit mondtál? – háborgott Inuyasha.

Totosai sóhajtott. – Hogy nevezheti Sesshoumaru haszontalannak ezt a remek kardot, és hogy tud Inuyasha ilyen gyenge lenni? Hogy tudtam ennyire félreismerni őket? – sóhajtott nagyobbakat. – Mi?! – ütötte meg Inuyasha. – Én nem vagyok gyenge! – szorította ökölbe a kezét. Vajon Sesshoumarunak is valamilyen erővel bír a kardja? – Totoai! Azon gondolkoztam, hogy amely Sesshoumaru birtokában van szintén egy varázserővel bíró kard? – kérdeztem. – Úgy érted a Tenseiga? – nézett hátra. – Mondhatni, hatalmas az ereje.– Az a lány is ezt mondta, aki vele utazott. – vágott közbe Sango. Igaz. - De amikor a nagy Kutya démon megbízott, hogy készítsem el egyből vissza kérdeztem hogy jól hallottam e a kívánságát...-

Már megy le a nap és még mindig a Tenseigáról beszélünk. Út közben elejtettünk egy disznót és most azt sütjük. – Egy kard, ami nem tud ölni? Hogy lehet egy ilyen karddal harcolni? – kérdezte Inuyasha az előzők hallatán. – Azt mondta, a Tenseiga nem olyan kard lesz, ami az ellenséget pusztítja el. Ez a kard gyógyító erővel bír. – válaszolt neki Totosai. Ez még több kérdést von maga után. – Gyógyító? – kérdeztem most én. –Amíg a Tessaiga erő, és pusztítás kardja addig a Tenseiga arra hivatott, hogy védelmezze a gyengéket. – Védelmezni? –kérdezte Sango. – Akinek szíve tiszta és igaz, annak kezében a Tenseiga képes megmenteni száz ember életét egyetlen csapással. – nézett az égre Totosai. – Tiszta szív? – A Tessaiga képes egyetlen csapással ölni, amíg a Tenseiga képes egy csapással életeket menteni? –mondta Miroku. – És ez a kard, fegyverként működik? – nézett Totosaira Sango. – Képes feltámasztani a halottakat is. Itt a középkorban nagyon hasznos lehet. – válaszolt Miroku. – Én koporsó nyitogatónak neveztem volna el, de szebb névre lett keresztelve: Tenseiga. – mondta Totosai. – Az apád nevezte el így. –

-Értem. – szólalt meg Inuyasha. – Nem csoda, hogy Sesshoumaru egy másik kardot akar. Egy kard, ami másoknak segít, ő nem veszi hasznát. – Ez nem jó. Pedig ez volt Apátok kívánsága. – Ismerve a bátyás személyiséget...- kezdte Miroku. – Soha sem fog örülni a kardnak kivéve, ha egyszer megtanulja használni. – fejeztem be. – Mi van, ha már használta? – kérdezte Sango. Ránéztünk. – Ayume, aki vele utazott is azt mondta, hogy erős kard. Szóval ő is tudhatja, milyen erős a kard. – Igazad van. – fogta meg az állát Miroku. – Már az is fura volt, hogy egy lánnyal utazik. - Mi már láttuk egyszer. – néztem rájuk. –Sesshoumaru mentette meg akkor. – Ch. Lehetetlen, hogy egy lánnyal utazzon. – tette keresztbe a kezét Inuyasha.

– Hmm. Jól néz ki. – mondta Shipo a sült disznóra. – Nagyon ropogósra sült. Lásunk neki! – mondta Totosai. Mindenki fel állt, de ekkor levette a botot a tűz fölül és egy harapással megette a disznót. – Hé, megetted az egészet! – üvöltötte le Inuyasha.

Ayume szemszöge:

Tiszta volt az ég. Teljesen lehet látni a holdat. Nagyon szép, csak hogy ezt a szépséget egyedül a mocsár rontja el. Nem tudom mi okból jöttünk ide, de itt valami hihetetlen nagy bűz van. Mint egy rohadó démon szaga lenne. Alig lehet kapni levegőt, és még köd is van. Nincsen szerencsém, mivel hátra kellet hagynunk A-unt. Most Jaken ment elől mögötte Sesshoumaru-sama, utána meg én. Korog a gyomrom. Már egy jó ideje nem ettem. Nem tudok másra koncentrálni, csak arra, hogy úgy ennék valamit.

Egy bagoly vészjóslóan huhogott. Így még ijesztőbbé varázsolva a helyet. – Még én sem voltam tudatában annak, hogy a kardodat Apád hagyta rád, Nagyuram. – szólalt meg Jaken. – Miféle erővel bír? – kérdezte. Bár azt nem tudom eldönteni, hogy magától vagy Sesshoumarutól. Meg állt. Felnéztem. – Tudni szeretnéd, Jaken? – kérdezte. Kinéztem Sesshoumaru mögül. Jaken csak ment tovább. – Mindig kíváncsivá tesz a két kard, amit Apád agyarából faragtak. – állt meg. – Ezek a kardok olyanok, mint két testvér. – már megint kezdi. Megforgattam a szemeimet. – Jaj, ne! Nem akartam össze hasonlítani őket veled és Inuyashával! – próbálta javítani a helyzetet. – Nem akartalak téged, aki megveti a félig youkaiokat, kapcsolatba hozni Inuyashával! – Jaken hadarta. Sesshoumarura nézetem. Kicsit irritálja. – Jaken! – üvöltött rá. Jaken és én is megrezzentünk. –Igen? -megfordult. Az arcán látszott a félelem.

Sesshoumaru a kardjához nyúlt. Oh, akkor nincsen baj, hiszen tudtommal ezzel a kardal nem lehet ölni. Kivette a hűvejéből, felemelte és Jakere sújtott. Úgy mond ketté vágat, és a vágás helyéből valamilyen rózsaszín, intenzív fény jött ki. – Sesshoumaru-sama! – esett hátra Jaken. Még sok ideig világított a fény. Én nem bírtam a fénybe nézni így eltakartam a szemem.

Mikor a fény eltűnt vissza néztem és egy karcolás sem volt Jakenen. Számítottam erre még is elcsodálkoztam. Felnézetem Sesshoumarura, aki mosolygott. Szépen mosolyog. Nem az a gonosz mosoly. – Mit csinálsz? – kérdezte. A hangja is lágyabb lett, mint az előbb. – Kelj fel! – utasította. Jaken pislogott párat aztán felugrott – Nem haltam meg! – csodálkozott ő is. – Hogyan? Hiszen most vágtál ketté! – nem bírtam ki elmosolyodtam én is. – Látod már? – emelte fel a kardot még egyszer. Én is vissza komolyodtam. – A Tenseiga egy olyan kard, ami nem tud ölni. – nézte. Szerintem igenis erős kard, hiszen ölni mindenki tud, de feltámasztani valakit csak ő. Persze ezt soha nem mondom el neki. – Mi? – értetlenkedett Jaken. És ebben a pillanatban a víz elkezdett mozogni? Nem, valami alatta. Aminek nagyon erős, kékfénye van. – Mi történik? – jött mögém Jaken. Hirtelen egy vízi sárkány jött elő a vízből. Én is vissza húzódtam Sesshoumaru mögé. – Mi ez? – néztem. – Jaj, ne! – üvöltött fel Jaken. A démon morgott ránk.

Sesshoumaru csak állt és gondolkodott. – Sesshoumaru-sama? – nézetm rá. A sárkány a farkával felénk csapott. Míg Jaken elfutott, engem Sesshoumaru felemelt és arrébb lökött. Sikeresen Jakenre estem így megúsztam a fájdalmat már, mint csak én. – Szállj le rólam! – üvöltött Jaken. Felálltam. – Jaj, bocsánat! – segítettem fel.

Vissza néztünk és Sesshoumaru a zöld ostorával éppen ketté vágta a démont. Békésen landolt a földön, míg mögött a youkai össze esett.

Bement utána a vízbe és kitépte a kezét. Megrándultam. Bármikor ilyet látok elképzelem, hogy milyen érzés lehet és kiráz a hideg – Viszek egy kis ajándékot! Menjünk, látogassuk meg a Tensaigát! – mondta és nézte a zöld, pikkelyes kart. Szóval ezért jöttünk ide. 

Meghoztam az új rész! Próbáltam eltalálni Kagome személyiséget, és nem igazán tudom hogyan sikerült. Azért remélem így is tettszett! Ez a 2.évad 34.részéből való. Hamarosan jön a következő rész! Matane~