Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|09| - Sablonos jelenet

Miután megindultam a dobozok felé, felkaptam a földről párat, majd elindultam a könyvtár hátsó része felé. Ahogy haladtam nem láttam azt, aki szintén bűntetés miatt jutott erre a sorsra, viszont ez annyira nem is zavart.

Az utolsó előtti sorban álltam meg, ezzel ráhagyva a leghátsó teljes sort, majd letettem a dobozokat a földre. Egy darabig gondolkoztam azon, hogy legalább csak köszönök neki, mivel tudtam, hogy itt van, ráadásul a könyvtáros is azt mondta, hogy itt van leghátul. S, mivel eddig nem láttam, így nyilvánvaló volt, hogy a leghátsó sorban tartózkodik. A köszönés gondolatát viszont mégis hamar elvetettem.

Igazából nem azért vagyok itt, hogy barátkozzak, ahogyan ő sem. Nyilván minél előbb szabadulni szeretne, s nincs kedve társasághoz.

Ha meg olyan helyzetben van, vagy legalább csak hasonlóban, mint én... Akkor meg valószínűleg egyedül még jobban fogja érezni magát. Hiszen itt nem zavarhatja senki.

A velem egymagasságban lévő polccal kezdtem a pakolást. Sorra tettem a könyveket a dobozokba, majd ahelyett, hogy azt a szintet végig leszedtem volna, inkább elkezdtem lepakolni teljesen a legelejét. Ahogyan a velem egyszintben lévő polccal, úgy az alsókkal is jól boldogultam. Egy feljebb lévővel viszont már nehezebben. Nyújtózkodással értem csak el azokat a könyveket, viszont az egyik hátrébb lévőt még úgysem.

Teljes erőmmel azon voltam, hogy hozzájuthassak, így csak arra koncentráltam, s minél jobban erőlködtem. Viszont bárhogy is nyújtózkodtam, az nem akadt a kezeim közé. Miközben pedig felfelé néztem, megláttam valaki kezét, aki gond nélkül kiszedte a könyvet, így leengedtem a kezemet.

-Van ám létra is. - nyújtotta át a könyvet, majd lassan tekintetemet rá vezettem. - Bár inkább hanyagold, mert a végén összetöröd magad. - mosolyodott el Hyunjin.

-Oh, te vagy az? Azt hittem más lesz itt. - mondtam morogva, majd halkabban megköszöntem a segítségét, végül betettem a könyvet a dobozba.

Hyunjin mégis miért kaphatott bűntetést? Ő egyáltalán miért kap?

-Talán más jobb lenne? - kérdezte, de nem válaszoltam.

Lassan visszafordultam a polcokhoz, majd szótlanul kezdtem róluk lepakolni a könyveket. Hyunjin pedig szintén némán, de segített. Már ketten pakoltunk ugyanott, s egyre kellemetlenebbül éreztem magam ez miatt.

-Láttam, hogy kerestél. - szólalt meg, mikor felvette az egyik megtelt dobozt. - Azt is, hogy írtál. - tett meg pár lépést a dobozzal. - Lemerült a telefonom. Nem állt szándékomban szórakozni. - közölte, majd egyedül hagyott.

Abban a pillanatban bűntudatom keletkezett. Az üzenet, amit írtam neki nem volt valami kedves, ráadásul még hibáztattam is, plusz még el is mentem mikor megjelent.

Hyunjin mégis megérkezett. Mivel bejött ekkora késéssel is, ez bizonyítja, hogy tényleg nem állt szándékában szórakozni velem. Ha a telefonja nem merült volna le, akkor tudtam volna, hogy késni fog.

De ez akkor sem az ő, vagy a telefonja hibája. Itt én voltam a hibás az miatt, hogy így reagáltam.

-Várj, Hyunjin. - siettem egyből utána.

Hyunjin a könyvtár eleje felé igyekezett, viszont amint meghallott egyből megtorpant, s felém fordult.

Bocsánatot szerettem volna kérni tőle. Talán kérni is akartam egy második esélyt. Viszont hiába nyitottam szóra a számat, egy hangot sem tudtam adni.

-Igen?

-Ezután... - kezdtem bele nehezen. - Írd rá, hogy melyik sorhoz tartoznak a könyvek. - közöltem, majd visszaindultam az utolsó előtti sorba.