[ H y u n j i n - s z e m s z ö g e ]
Az öltöző mosdójában állva a szívem majd' kiugrott a helyéről a hamarosan megtörténő újabb csók gondolata miatt. Legszívesebben pedig rögtön megcsókoltam volna Jeongint, viszont a gondterhelt arckifejezése miatt én erre így képtelen voltam.
-Nem lesz semmi baj. - kezdtem el nyugtatni, miközben ismét a derekára helyeztem a kezeimet. - Ne csinálj úgy, mintha valami bűnt követnénk el, mert nincs ebben semmi rossz. Bár tény, hogy mindig bújkálunk ilyenkor, de az csak egy dolog. - mosolyodtam el.
-Most kivételesen nem ez aggaszt. - szólalt meg halkan.
-Akkor mi? - kérdeztem kíváncsian.
Jeongin a kérdésem miatt lesütötte a szemeit, majd nem sokkal később a két kezét lassan, s bátortalanul a mellkasomra helyezte.
-E-előbb essünk túl a csókon. - jelentette ki zavartan, ami miatt én ismét elmosolyodtam. - A végén nem maradna időnk rá. Mármint nem azért mondom, mert annyira ragaszkodom a csókhoz. Nem nekem lenne gond a kimaradása, hanem neked. - próbált mentegetőzni, miközben zavarában erősen a pólóm anyagára szorított.
Hiába próbálod ezt mutatni, akkor is tudom, hogy hazudsz. Pont annyira akarod ezt a csókot, mint amennyire én. Felesleges ezt tagadnod.
-Milyen nagylelkű vagy, hogy miattam inkább a csókot akarod előbb. - szólaltam meg úgy, mint aki elhinné a szavait.
-Ugye? - kérdezte halkan.
Hihetetlen vagy, Jeongin...
Jeonginnak viszont egy valamiben igaza volt. Mégpedig abban, hogy az időhúzás miatt tényleg előfordulhat az, hogy nem marad időnk a csókra. Így azért, hogy beleférjünk az időbe, s senki ne tehesse tönkre ezt a pillanatot, lassan Jeongin ajkaira helyeztem az enyémeket. Ám hiába tudtam, hogy kevés időnk van, én mégsem akartam elkapkodni semmit. Emiatt pedig egy rövidebb ideig csak lassan csókoltam az ajkait, s miközben az egyik kezemet a tarkójára vezettem, végül csókba hívtam. Lassan, s finoman csókoltam Jeongint, aki a tettem viszonzása közben a kezeit a nyakam köré fonta ami miatt én megpróbáltam a lehető legszorosabban tartani magamnál. Meglepő módon, pedig nem sokkal később a lassú csókot Jeongin egy gyorsabbra váltotta, ami miatt a szívem sokkal gyorsabban kezdett el verni. Teljesen meglepett Jeongin tette, hiszen nem gondoltam volna, hogy valaha is a kezébe fogja venni az irányítást, s emiatt pillanatok alatt felbátorodtam. Innentől kezdve pedig már nem finomkodtam vele, s úgy csókoltam tovább, mintha az életem múlt volna rajta. Jeongin pedig emiatt még közelebb akart tudni, így megpróbált közelebb húzni magához, de ennél jobban ez már képtelenség lett volna. Ezekben a percekben pedig az öltöző mosdójában ugyanúgy elveszítettük mind a ketten a fejünket, mint nem is olyan régen a lépcsőfordulóban.
-Hyunjin, az ajtó. - vált el hirtelen tőlem Jeongin egy halk sóhaj kíséretében. - Valaki bejött.
-Én nem hallottam. - szólaltam meg alig hallhatóan, majd ismét megcsókoltam.
Jeongin pedig valószínűleg hitt nekem, ugyanis nem ellenkezett. Eltekintett attól, hogy ő mit hallott, s megbízott bennem. Ám nem kellett volna ezt tennie, hiszen nem sokkal később kiderült, hogy tényleg neki volt igaza. Tényleg bejött valaki az öltözőbe, viszont ez a valaki volt olyan figyelmes, hogy nem rontott be a mosdóba.
-Szeretném azt hinni, hogy azért vagytok a mosdóban, mert Hyunjin tényleg rosszul van. - hallottuk meg Minho hangját, ami miatt rögtön elváltam Jeongin ajkaitól. - Csak az a baj, hogy ő ilyen miatt biztosan nincs rosszul... - folytatta.
VOUS LISEZ
Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ
FanfictionAz emberek néhány érzelmet megjátszanak, és ezt akár egy nap többször is megteszik. Hamis mosoly mögé bújnak, hogy azt mutassák minden rendben van. Megjátsszák az érdeklődést azért, hogy a másikat ne bántsák meg, és még szomorúságot is színlelnek az...