Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|16| - Meg tudnál szeretni?

[ H y u n j i n - s z e m s z ö g e ]

Miért fáj ez ennyire? Miért nem tudom elfogadni a szavaid? És miért nem tudok haragudni rád?

Jeongin szavai késként hatoltak a szívembe. Rettenetesen fájt, mikor azt mondta, hogy nem akar semmilyen kapcsolatban sem lenni velem. Ezután pedig nem bírtam volna leülni a hátralévő órákat. Rögtön elhagytam az iskolát, s mikor Minho utánam jött, nem kértem mást, csak a cuccaim.

-Maradj addig itt. Sietek. - rohant vissza Minho az iskola felé, miközben én összetörten álltam tovább az egyik mellékutcában.

Folyamatosan Jeongin kijelentése járt a fejemben, ami miatt már a könnyem is kicsordult. Tudtam, hogy eddig sem vett észre, viszont most már biztos voltam abban, hogy sosem fog.

Nem akarsz velem semmilyen kapcsolatban sem lenni? Megértem. Ezek után már nekem se menne az álkapcsolat.

Míg Jeongin hozzám vágta a fájó igazságot, addig én mégis azzal voltam elfoglalva, hogy neki hogyan lenne jó. Nem hátráltam meg a kapcsolattól, s tényleg úgy gondoltam azt, amit akkor mondtam.

Kerülni foglak, hogy ne érezd magad rosszul. Nem jövök össze senkivel, hogy működjön az álkapcsolatunk. És tényleg elintézem neked a JYP-t, mert a te álmaid szinte már az én álmaim is. Hiszen az én álmom te vagy, s mindig is te leszel.

-Te egyedül vagy? - figyeltem fel Minho hangjára.

-Nem, Minho. Itt vannak a képzeletbeli barátaim is, nem látod? - kérdeztem, miközben tehetetlenül dőltem a falnak.

-Oké, Hyunjint elvesztettük. - sóhajtott. - Amúgy azért kérdeztem, mert Jeongin utánad jött.

Minho szavai miatt egyből felkaptam a fejemet, majd lassan körbenéztem.

-Jeongin? - kérdeztem halkan. - Én nem találkoztam vele.

Mégis mit akarsz ezek után?

Miután megköszöntem Minhonak, hogy kihozta a táskám, megkértem, hogy menjen vissza az órára, ami neki egyáltalán nem tetszett. Velem akart maradni, de nem engedtem neki.

-Jól vagyok. - közöltem, miközben szemeimmel Jeongint kezdtem el keresni.

-A könnyeid miatt vöröslő szemeid nem ezt mutatják. - mondta halkan.

-Menj vissza. - kértem meg rá ismét. - Menj Jeongin osztályába és mondd a bent lévő tanárnak, hogy velem van. Talán... Nem kerül így bajba. - sóhajtottam.

-Meg akarod keresni? - kérdezte értetlenül, majd bólintottam egy aprót. - Miatta vagy ilyen állapotban.

-Nem érdekel. Akkor is engem keres. - közöltem. - Nem tudnék azzal a tudattal hazamenni, hogy kint járkál és csak keres.

Minho egy kisebb vitába szállt velem ez miatt. Nem akarta, hogy Jeongin keresésére induljak, s szentül állította, hogy majd megunja a keresésem és visszamegy az iskolába. Ebben pedig én is biztos voltam, viszont akkor sem voltam hajlandó engedni.