Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|08| - Sorstárs

[ J e o n g i n - s z e m s z ö g e ]

Ideges voltam Hyunjin miatt, viszont ez mellett csalódott is. Az üzenetei alapján magabiztosnak tűnt. Úgy tűnt, hogy kész van segíteni, s tud is. Azt hittem van ötlete, vagy terve, de mégis tehetetlenül állt elém. Ráadásul még késett is. Nem pár percet, hanem rengeteget.

Nem érdekelt az, amit Minho mondott, miszerint biztosan oka volt a késésre. Egyedül arra tudtam gondolni, hogy Hyunjin a tettével, s az üres szavaival teljesen átvágott. Keltette bennem a reményt, ráadásul feleslegesen.

Elég bajom van Hyunjin nélkül is. Kedves volt tőle, hogy segíteni akart, ha akart egyáltalán... De nekem nincs már erőm ehhez is.

Miután felmentem az emeletre, s beléptem az osztályterembe, sóhajtva ültem le a helyemre. A padsor ahol ültem ráadásul pont az ablak mellett volt, így tekintetemet csak arra szegeztem. A hatalmas udvarra néző ablakról viszont nem sokkal rá el kellett néznem, ugyanis Jisung megjelent mellettem.

-Tele vagyok. - szólalt meg szenvedő hanggal, majd erőltetetten elmosolyodtam.

-Jó neked. Én már szerintem csak a kollégiumban eszek, ha nem veszek valamit a büfében. - sóhajtottam.

-Kellett neked kihagynod. - vágta hozzám halkabban.

-Teljesen felesleges volt. - váltam én is halkabbá.

-Jeongin. - rontott be a terembe Danbi.

A lány szinte rohanva közelített a padunkhoz, majd mikor megállt előttem, kezeit a pad felszínére vágta. Miután pedig találkoztak szemeim az ő tekintetével, egyből felhúztam a szemöldökömet, ugyanis a lány kíváncsi tekintettel fürkészett.

-Miért beszélt veled Hyunjin? - kérdezte.

-Talán zavar? - kérdeztem értetlenül.

-Őszintén szólva nem, viszont elgondolkoztam Minji szavain. - mesélte. - Hyunjin nem fiatalabb nálam, de idősebb se. Jó egy évvel, de az semmi. - legyintett. - És oké, hogy híres, de nem a leghíresebb. Lehet, hogy igaza van Minjinek? De akkor Hyunjin... Meleg? - gondolkozott el.

Szemeim abban a pillanatban kerekedtek ki, majd lassan Jisungra néztem, aki szintén döbbenten nézett maga elé.

-Minden lánynak ilyen érdekes a logikája? - kérdezte Jisung.

-Eddig ez bevált mindig. - szólalt meg az osztályban ülő Minji is.

-Mit mondott neked? - kérdezte ismét Danbi.

-Semmi olyat, ami utalna arra, hogy meleg. Viszont olyat se, ami arra utalna, hogy hetero lenne. - mondtam, miközben próbáltam visszatartani a nevetést. - Örök rejtély marad.

-De Jeongin, ne már. - háborodott fel. - Szerencséd, hogy túlságosan is aranyos vagy ahhoz, hogy haragudjak rád. - morogta, majd lassan meghátrált a padunktól. - Hyunjin... Figyelni foglak. - mondta maga elé, majd leült a helyére.

Az osztályban egyedül Danbi és Minji voltak azok a lányok, akik épeszűségét mindenki megkérdőjelezte, de természetesen nem rosszindulat miatt. Mindenki imádta őket, ahogyan az érdekes megszólalásaikat is.

-Azt mondtad nem találkoztál Hyunjinnal. - szólalt meg Jisung, ahogyan abban a pillanatban a csengő is.

-Az aulában találkoztam vele, miután elhagytam az ebédlőt. - meséltem. - De nem volt semmi. Nem volt és nem is lesz. - folytattam halkabban.