[ J e o n g i n - s z e m s z ö g e ]
Hyunjin miután elindul hirtelen megtorpant, majd kijelentette, hogy kísérjem ki. Így hát követni kezdtem őket az előszobába, ahol szótlanul figyeltem azt, ahogyan felhúzza a cipőjét.
-Kint leszek. - jelentette ki Minjae, majd rögtön ki is ment a házból.
Miután pedig Hyunjin elkészült, az egyik vállára vette a táskáját, majd hirtelen közeledni kezdett felém, ami miatt egyből hátrálni kezdtem. Fogalmam sem volt arról, hogy Hyunjin mit akar, viszont most mindent elleneztem. Egy újabb csókra pedig egyáltalán nem voltam felkészülve.
-Ne menekül, Innie. - mosolyodott el.
Hyunjin egy kicsit gyorsított a tempóján, majd amint sokkal közelebb ért hozzám az egyik kezével a derekamra fogott, így megakadályozta azt, hogy tovább hátráljak. A közelsége miatt pedig ismét olyan hevesen kezdett el verni a szívem, mint a nemrég megtörténő csók közben.
-Megmondtam, hogy ma nincs több csók. - sütöttem le a szemeimet.
Hyunjin tette miatt magam előtt láttam a nemrég megtörténő második csókunkat, ami miatt az arcom színe rögtön változni kezdett. Fogalmam sem volt arról, hogy Hyunjin mit tervez, viszont a közelsége egyre jobban kezdett kiakasztani. Ez miatt pedig még a szemeimet is lehunytam, s erősen összeszorítottam azokat.
-Ki mondta, hogy azt akarom? - kérdezte. - A csók csak egy a sok közül, amit megtehetek. - közölte, majd az ajkait az arcomra nyomta. - Remélem tudod, hogy azért néha neked is tenned kell ezt-azt. - folytatta, miután egy kicsit meghátrált.
A csók csak... egy a sok közül?
-Szia, Hyunjin. - köszöntem el tőle halkan.
-Nem szívesen hagylak itt, mikor szabad utat kaptam tőled. - közölte, ami miatt felnyitottam a szemeimet. - Mivel le akarod győzni a félelmedet, így jobb lenne, ha itt maradnék veled.
Kedves tőled, hogy ennyire segíteni akarsz legyőzni, de azért ez már kezd sok lenni...
-Jobb lenne, ha most elmennél, mert el fogsz késni. - közöltem.
-Küldök valamit a kocsiban. Van nálad telefon? - kérdezte, majd bólintottam.
Hyunjin ezután egy halvány mosoly kíséretében elköszönt, végül kiment az ajtón, ami miatt én teljesen megkönnyebbültem.
Ám a történtekre gondolva a szívem ismét gyorsabban kezdett el verni, amit nem tudtam hova tenni. Nem értettem a szívem reakcióját, ugyanis a csók közben is ez történt. A második csóknál pedig már nem féltem attól, hogy Hyunjin messzire menne, így a szívem sem verhetett volna hevesebben.
Talán tudatalatt mégis féltem ettől...
Szótlanul álltam tovább egy darabig az előszobában, miközben a tekintetemet folyamatosan az ajtón tartottam.
-Hiába nézed az ajtót, Hyunjin nem fog visszajönni. - hallottam meg magam mögött Jieun hangját, ami miatt az arcom ismét égni kezdett.
-Nem baj. Menjen csak el. - szólaltam meg halkan.
-Kinek lesz jobb? - kérdezte. - Neki vagy neked?
Talán mindkettőnknek.
-Miről akartál velem beszélni? - tereltem, miközben ránéztem.
Jieun ezután a konyhába hívott, ugyanis neki akart állni az ebéd elkészítésének. Miután viszont beértünk, s leültem az egyik székre, életem legkellemetlenebb beszélgetésébe kezdtünk.
ESTÁS LEYENDO
Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ
FanficAz emberek néhány érzelmet megjátszanak, és ezt akár egy nap többször is megteszik. Hamis mosoly mögé bújnak, hogy azt mutassák minden rendben van. Megjátsszák az érdeklődést azért, hogy a másikat ne bántsák meg, és még szomorúságot is színlelnek az...