Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|79| - Csak egy barát?

A következő fél órában Jeongin akárhányszor csak rám nézett mindig zavarba jött. Ennek oka pedig a történtek és a vallomása volt, ami miatt idővel már képtelen volt arra, hogy a szemeimbe nézzen. Én viszont vele ellentétben nem tudtam levenni róla a szemeimet, hiszen a hosszantartó, folytonos zavarát én egyre aranyosabbnak találtam. Emiatt pedig egészvégig mosolyogva, s kíváncsian figyeltem minden mozdulatát, aminek ő nagyon nem örült. Percekkel később ráadásul gondolt egyet, s inkább nekiállt készülődni csak azért, hogy elkerülhessen a közelemből.

Nem sokkal azután, hogy Jeongin ruhákkal és egy törülközővel a kezében elhagyta a szobámat, hirtelen a telefonom csörgésére figyeltem fel, amit ezután kíváncsi tekintettel húztam elő a zsebemből. A kijelzőn lévő név láttán pedig több kérdés is felmerült bennem, hiszen Felix keresett. S mivel már mindent megbeszéltünk az estével kapcsolatban, így elképzelni sem tudtam, hogy mégis miért kereshetett.

-Szia, Lix. Történt valami? – kérdeztem kíváncsian, miután fogadtam a hívását.

-Hyunjinnie. – kiáltott fel boldogan Felix a köszönés helyett. – Nem szeretnétek véletlenül előbb jönni? – kérdezte a háttérben szóló zene miatt hangosabban. – Nem így terveztem én se, de Chan és Seungmin hirtelen beállított. Mondjuk nem értem miért csak ketten jöttek... Lehet, hogy Changbin el sem akar jönni hozzám? – tette fel a következő kérdését inkább magának, mint nekem. – Mindegy. – sóhajtott fel végül.

-Vacsorázni megyünk a barátainkkal, de már mondtam. – válaszoltam. – Csak este tudunk menni.

-Mi is a barátaid vagyunk ám. – jelentette ki, mintha nem tudnám. – Ne már, Hyunjin. – mérgelődött. – A fiúk lassan grilleznek már, szóval itt is tudtok vacsorázni. Mindannyian. Hozzátok el nyugodtan őket is. Minél többen vagyunk, annál jobb. Csak gyertek. – kért meg erre többször is, s a végén ezt már nyöszörögve tette.

-Nem tudom, Lix... - szólaltam meg egy nagyobb sóhajtás kíséretében, viszont Felix addig-addig erősködött, hogy végül nem tehettem mást. Muszáj volt belemennem, s igaz, hogy valójában nem volt ellenemre a változtatás, de erről egyedül én mégsem dönthettem. Hiszen ott voltak a többiek is, akik lehet, hogy nem díjazták volna az ötletet. – Megkérdezem a többieket erről. – ígértem ennyit, s ezt hallva már rögtön izgatottá vált. Felix hangjából tökéletesen érződött a boldogság, s miután kijelentette, hogy várja a visszajelzésem már bontotta is a hívást.

A hívás befejeződése után, ahogy ígértem, már fel is hívtam Minhot ezzel kapcsolatban, akinek egyáltalán nem volt ellenére a változtatás. Sőt, nagyon is örült annak, hogy Felix meghívta őket úgy, hogy nem is ismeri őket. Viszont Jisungnak már gondja volt ezzel, hiszen őt az idegen társaság gondolata egy kicsit azért elbizonytalanította. Ám Minho kérlelése miatt végül mégis belement, így a következő amit meg kellett tennem az Felix visszahívása volt. Attól a perctől kezdve pedig kénytelen voltam telefonos közvetítőt játszani, mert nem volt elég visszaszólnom Felixnek arról, hogy elfogadták a meghívást. Hiszen miatta ezután ismét vissza kellett hívnom Minhot, így hát nyilván Felixet is. S mielőtt még továbbra is engem kértek volna meg a másik hívogatására, így inkább leírtam Felixnek Minho telefonszámát üzenetben, hogy ne rajtam keresztül beszélgessenek. Viszont amint ezt megtettem, hirtelen tudatosult bennem, hogy Felix egy szóval sem mondta, hogy hány órát takar nála az, hogy előbb. Emiatt pedig egy sóhajtás kíséretében kénytelen voltam ismét felhívni őt, de a vonal akkorra már foglalt volt.

Jó... Akkor majd megyünk, amikor megyünk.

A percekig tartó telefonálgatás után, ahogyan Jeongin, úgy én is elkezdtem készülődni. Ám én csak a szekrényem kinyitásáig jutottam el, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mégis mit vegyek fel. Miközben pedig ezen gondolkoztam, még a telefonomat is elővettem, hiszen időközben az egy értesítés miatt megrezzent. Az értesítésem pedig egy üzenet volt Minhotól, amiben az állt, hogy majd írnak, ha elkészültek. Az indulásunk ideje így továbbra is kérdőjeles maradt, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mikorra is készülhetnek el. S mivel nem akartam, hogy sokat kelljen várniuk ránk, így rögtön visszatértem a ruhaválasztáshoz, amiben végül Jeongin megakadályozott.