Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|20| - Megrázó éjszaka

-Nem akarok bemenni. - jelentettem ki, amint megérkeztünk.

Hyunjin egész úton megállás nélkül beszélt hozzám, s egy perc csendet sem hagyott. Folyamatosan terelte a gondolataimat, ráadásul még jó hangulatot is teremtett. Ám amikor megállt a kollégium előtt a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett.

-Mindenhova követnélek, de... Ide nem tudlak. - szólalt meg halkan.

-Miért? - fordultam felé kíváncsian.

-Tegnap a személyzet vitt ki miután a szobátoknál jártam. Yejun azt mondta nekik, hogy zaklattam meg ilyenek. Szóval nem igazán engednének be ezek után. - nevetett fel kínosan.

-Ő zaklat, nem pedig te. - morogtam.

-Én is ezt mondtam. - nevetett fel.

Egy sóhajtás után megszabadítottam magam a biztonsági övtől, majd miután megköszöntem Hyunjinnak, hogy elhozott, hirtelen megragadta a karomat. Ez miatt pedig kíváncsian néztem rá.

-Ha baj van írj ismét. Gyere ki a kollégium elé és érted jövök. - közölte, majd egy aprót bólintottam. - Búcsú csók? - kérdezte nevetve, viszont én nem értékeltem a poént. - Csak vicceltem, ne legyél már ilyen.

A következő pillanatban az ölemben lévő táskára fogtam, majd kinyitottam a kocsi ajtaját.

-Holnap találkozunk. - néztem rá, majd mosolyogva bólintott egyet.

Amint pedig kiszálltam a kocsiból, s visszacsuktam annak ajtaját, Hyunjin egy dudálás kíséretében hajtott el mellettem. Ezután pedig lassú tempóban indultam el a kollégium bejárata felé, miközben leírhatatlanul rossz érzésem keletkezett.

Miután pedig beértem az épületbe, tervezgetni kezdtem, hogy hogyan kerüljem el abban a kisebb szobában Yejunt. Végül pedig ugyanúgy akartam elkövetni mindent, ahogyan tegnap. Most sem akartam ránézni, s gyorsan akartam a fürdőbe jutni. Azután pedig az ágyam lett volna a cél, s alvásba menekültem volna. Ám ma ez egészen máshogy alakult.

Egyedül a fürdőszobáig jutottam el úgy, ahogyan azt terveztem. Bezárt ajtóval, s nyugodt körülmények között fürödtem le. Viszont miután kiléptem a fürdőszobából, s felakasztottam a szekrény ajtajára az egyenruhámat, már máshogy alakultak a dolgok, mint ahogyan azt én akartam.

-Hyunjin hozott ide? - kérdezte Yejun, miközben elkezdtem átpakolni a táskámat.

-Igen. - válaszoltam.

-És jobban vagy? - érdeklődött tovább.

-Jobban voltam, igen. - válaszoltam ismét.

Aztán ideértem és minden megváltozott.

Miután bepakoltam a táskámba, s a székemre helyeztem azt, a telefonomra fogtam. Az ébresztőt kezdtem el beállítani, majd mikor azzal is megvoltam, Yejun közeledni kezdett felém.

-Mit akarsz? - kérdeztem, miközben az ágyam melletti éjjeliszekrényre tettem a telefonom.

-Jeongin, még korán van ahhoz, hogy aludj.

-Kezd fájni a fejem, szóval inkább lefekszem. - hazudtam.

-Elterelem a figyelmed akkor.

Yejun abban a pillanatban ragadta meg a csuklómat, ami miatt a tekintetem rémülté vált. Nem engedett el és hiába kértem, hogy engedjen, ő inkább egyre erősebben fogott. Ez miatt pedig kezdtem pánikba esni.