Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|15| - Bántó szavak

Hatalmas nyüzsgés fogadott minket az ebédlőben, s miközben a nagyobb sorban álltam Jisunggal, rögtön faggatni kezdtem.

-Jut eszembe. Mi volt tegnap délután? - kérdeztem.

-A konyhás néni olyan aranyos, mint amilyennek látszik. Bár kicsit leszídott minket, mert a mosogatásunk Minhoval inkább... Vízi csata lett a végére. - nevetett fel. - Viszont kaptunk enni. - tette hozzá. - Jobb életem volt itt, mint a kollégiumban. Bár. - nyújtotta el a végét, miközben haladtunk. - Van, amiért ott jobb. - mosolyodott el.

Kevesebb, mint egy perc alatt megpakolt tálcákkal kezdtünk el egy szabad asztalt keresni, majd amint találtunk, rögtön meg is rohamoztuk.

-Mi volt a könyvtárban? - kérdezte, miközben leültünk.

-Sok könyv. - mondtam, majd mosolyogni kezdtem a saját válaszomon. - Amúgy semmi. Hyunjin is ott volt, így nem voltam egyedül.

Miközben enni kezdtünk, egy darabig még beszéltünk a tegnap délutánról, majd mikor egy nagyobb csend keletkezett, teljesen elgondolkoztam.

Furcsa volt, hogy Hyunjin az első szünet után már nem volt a nyomomban. Nem tudtam, hogy miért nem jött, viszont annyira nem zavart. Egyedül annak a gondolata nem tetszett, hogy mi van akkor, ha tervez valamit.

-Üdv újra, Hannie. - jelent meg az asztalnál Minho, majd egyből leült Jisung mellé.

Egyből Hyunjint kezdtem el utána keresni, viszont nem láttam se az asztalnál, se a közelben.

-Mindjárt jön, ne aggódj. - nevetett fel Minho.

-Ja, nem azért kerestem. Én csak... - kezdtem el mentegetőzni, majd inkább sóhajtva legyintettem egyet.

Minho, miközben a kezébe vette az evőeszközét, mosolyogva nézett Jisungra, aki szótlanul, s egyfolytában evett tovább. Amint viszont megérezte magán Minho tekintetét, rögtön befejezte az evést.

-Mi az? - kérdezte, miközben ránézett.

-Semmi, csak elgondolkoztam. - mosolyodott el Minho.

-És min agyaltál, miközben ennyire néztél?

-Az az én titkom marad. - válaszolt, miközben ismét elkezdett enni.

-Te és a képzeleted... - mondta Jisung halkabban.

-Határtalan. - fejezte be Minho nevetve.

Némán hallgattam őket, miközben hol ettem, hol csak kotortam jobbra-balra a tányéromban lévő ételt. Nem szóltam hozzájuk, ráadásul nem is tudtam volna mit mondani. Egyre több témába kezdtek, s egyre jobban húzták a másikat, ami miatt én lassan kezdtem a háttérbe szorulni. Már az ebédet is gyorsabban ettem, s igyekeztem minél előbb végezni.

-Remélem még nem végeztetek. - érkezett meg Hyunjin, majd egyből leült mellém.

Hyunjin végig nézett mindenki tányérján, majd amint meglátta, hogy én mindjárt végzek, értetlenül nézett körbe.

-Most Jeongin eszik ilyen gyorsan, vagy ti megint nem a kajával vagytok elfoglalva? - kérdezte.

-Is-is. - válaszoltam röviden.

-Miért sietsz? Meg fog fájdulni a hasad. - mondta, miközben a kezébe vette az evőeszközeit.

-Miért csinálod ilyen jól? - néztem rá sóhajtva. - Még egyszer sem zökkentél ki.