Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Terushima Yuuji x reader

-Yuuji-suttogtam könnyesedő szemekkel, amikor megláttam mit is csinál.
-Név, én, kérlek ne haragudj, én meg tudom magyarázni-nyúlt volna a kezével felém, de elcsaptam.
-És méghis hohogyam-szipogtam, de a látásom már homályos volt.- Megcsaltál, ezzel a lánnyal. Láháttam-bőgtem egyre hangosabban, mire a zene is leállt és mindenki kíváncsian kezdett el bámulni minket.
-Ne haragudj, baba. Kérlek, ne menj-kérlelt fájdalmasan.
-Terushima Yuuji, most azonnal szakítok veled-rángattam fel a kabátom cipzárját dühösen , csalódottan és leginkább szomorúan.
-Név-chan, baby, szeretlek-kiáltotta még utánam mielőtt becsaptam volna az ajtót. A könnyeim patakokban folytak, hiába töröltem meg a szemem két percenként, mindig újra benedvesedett az arcom. Miért? Nem voltam elég jó neki? Fáj, a szívem kettészakadt. B*szódj meg Terushima Yuuji. Otthon csak az ágyamra, egy csomó szomorú zenére és egy tonna édességre volt szükségem. Olyan szarul éreztem magam, hogy anya három napig az iskolába sem engedett el, aminek nagyon is örültem, mert semmi kedvem nem volt, a világ legutálatosabb pasiját egy csomó másik lánnyal flörtölni. Ám a negyedik napom, mégis be kellett másznom a suliba, de a kinézetemet inkább nem írnám le, mert még a zombik is jobban néznek ki nálam. Mire beértem, lefagyott kezem lábam,mert kesztyűre nem gondoltam és a sulis mini egyenruhához tartozó szoknya sem melegít fel túlzottan.
Az iskolában úgy osontam be az osztályterembe, hogy még a kommandósok is megirigyelhetnék. Nem akartam vele találkozni, még nem álltam készen rá. Hiányzik, borzasztóan, de majd csak találok valaki mást. Az órák dögunalmasan teltek és a napjaim is sivárnak tűntek a mosolya és a csókjai nélkül. De megcsalt, megcsókolt egy másik lányt nem is egyszer. Pedig nagyon szerettem, mindennél jobban. Akkora egy idióta és én is az voltam, amikor elhittem, hogy egy olyan fiú mint ő, beleszerethet olyasvalakibe mint én. Éppen az ebédemet fogyasztottam el a tetőn amikor valami érdekeset hallok meg, közelebb megyek hogy többet halljak.
-Sajnálom, de nem járhatok veled, mert mást szeretek-hallok egy hangot és egyből felismerem a volt barátomat.
-Ne már, de én vagyok a legmenőbb és legszebb csaj ebben az iskolában-nyávogta, miközben azt gondoltam, hogy nyilván ő a legszerényebb is.- Mi tökéletesen összeillenénk.
-Ne haragudj, de mondom hogy nekem egy másik lány tetszik - utasította vissza ismét.
-Rendben, akkor legyél boldog vele, nálad százszor jobbat is találok-kiabálta, inkább sipította, idegesen. Nemsokára csak a távoli mérgelődését hallottam. De vajon én vagyok az akit szeret? De akkor miért csalt meg? Ez nekem túl bonyolult, nem értek semmit.
Szokásomhoz híven indultam volna megnézni Yuuji edzéseit, de mikor már a tesi terem előtt álltam leesett, hogy már nem vagyunk együtt. Hányadszorra is törik össze a szíven ezen a héten? Minimum huszadjára. Nagyot sóhajtva sétáltam el, de mivel az életkedvem odalett, nem, nem akartam öngyilkos lenni, beültem egy kávézóba egy kis sütire. Bánatosan eszegettem a desszertemet, miközben visszaemlékeztem az együtt töltött időkre. A fenébe is, minden rá emlékeztet.
-Hölgyem jól érzi magát?-lengette meg a kezét előttem az egyik pincérnő. Ekkor vettem észre, hogy sírok.
-Persze-vetettem rá egy álmosolyt, majd visszatértem az édességhez.
Holnap nagy meccse lesz Yuujinak. De én nem mehetek el! Így is eleget látom a suliban. Biztos, hogy egy hétig nem fogok tudni aludni a bűntudat miatt, miszerint nem mentem el a meccsre, dehát ő szúrta el. Nagyon.

Következő héten nyugodtan olvasgattam az osztályvan, amikor a röplabdacsapt menedzsere és néhány fiú a csapatból váratlanul meglátogattak.
-Szia, Név-san-köszöntek nekem.
-Sziasztok, miben segíthetek?
-Terushimáról van szó-csapott bele a lecsóba a menedzser.
-Sajnálom, de mégsem segíthetek- tértem volna vissza az olvasáshoz, ha nem nyúlták volna le.-Hé, kérem vissza!
-Nem, amíg nem vagy hajlandó beszélgetni egy kicsit-ragadták meg a kezem és felrángattak a tetőre.
-Nem érdekel Yuu, akarom mondani Trushima-kun-ellenkeztem felháborodottan.
-Mi történt köztetek?
-Jaaa, hogy őfelsége nem mondott nektek semmit. Áhhá. Akkor kérdezzétek meg őt-vágtam rá.
-Név-san, Yuuji-kun nagyon szarul fest. Rémesen játszik és még a szokásos jókedve is elment. Segíts nekünk, ő nem akar semmit sem mondani, a barátnője vagy, te biztos tudod mi bántja-kérte a menedzser.
-Sajnos sokat segíteni nem tudok, de már nem vagyunk együtt.
-Miiiii?-kiáltottak fel meglepetten.
-Szakítottam vele miután megcsalt valami ribanccal-válaszoltam higgadtan a lesokkolt senpaioknak.
-Nem hiszem el-suttogta az egyikük döbbenten.
-Pedig jobb ha elhiszed.
-Név-san, muszáj valamit csinálni, mert teljesen tönkre fogja tenni magát.
-Nem érdekel.
-De.
-Nem.
-De.
-Nem.
-De.
-Nem.
-Nem.
-Nem és kész.
-Könyörgünk, Név-san.
-Oldja meg, ha már megcsalt-csattantam fel, majd filmbe illő jelenettel léptem le. Felháborító. Hagyjanak békén, nem fogom ugyanazt a hibát kétszer is elkövetni.
-Név-san-állított meg hirtelen valaki.
-Mi van?-förmedtem rá és amikor megláttam, hogy Terushima az rögtön faképnél akartam hagyni, de az a hülye nem engedett el.
-Beszéljük meg, kérlek-könyörgött kétségbeesetten.
-Nekünk nincs mit megbeszélnünk-rángattam a kezem, de a szorítása egyre csak erősödött.
-Szeretlek, Név.
-Mégis megcsaltál.
-Hiányzol.
-Nekem is, de nincs mit tenni. Elszúrtad.
-Tudom-motyogta bűnbánóan.
-Terushima, engedj el.
-Nem akarlak elengedni. Azért nem voltam jó a meccsen, mert nem voltál ott, hogy szurkoljál-próbált feltartani.
-A te bajod-fordítottam el a fejem.
-Azért csókoltam meg a lányt, mert részeg voltam és azt hittem te vagy az.-itt egy kis szünetet tartott.- Tudom hogy egy g*ci vagyok és meg sem érdemlek egy olyan csodálatos lányt mint te, de mindennél jobban szeretlek és ígérem soha többé nem fogom elszúrni. Adnál még egy  esélyt Név-san?

~Konnichiwa
Fogalmam sincs honnan jött ez a rész, de mindegy. Ha hiba van benne akkor nagyon sajnálom.
~Sayonara