Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Todoroki Shoto x reader

blckvamp kérésére❣

Nem születtem hősnek, egy teljesen átlagos diák vagyok. Nem is voltam különösebbeb tehetséges semmiben. Bezzeg legjobb barátnőm, szinte minden ment neki amibe belevágott. Kiskora óta zongotázik profi módon. Ráadásul ő a legcsinosabb lány a suliban. Ha nem vagy hős ez határoz meg téged, mennyira vagy szép vagy tehetséges. Mivel egyikben se tűnök ki különösebben, nem tolonganak a pasik az ajtóm előtt. Bezzeg barátnőm. A fiúk az életüket adnák hogy járhassanak vele. De neki valami hőstanonc tetszik, aki a városban lévő hősképző akadémiára jár. A vicc az hogy konkrét kémkedik utána. Akkora hülyeség egy fiú miatt ilyesmiket csinálni.
-Gyere velem ma!-kért meg.
-Mégis hova?-értetlenkedtem.
-Meglesni életem szerelmét.
-Én nem akarok senki után se kémkedni-ráztam a fejem.
Addig győzködött amíg kénytelen voltam beleegyezni.
Délután végigszáguldottunk a városon hogy elcsípjük a srácot.
-Gyorsan, ide-húzott be az egyik bokorba.
-Fúj, ne már.
-Ne finnyáskodj, nézd itt jön-mondta néhány oktávval magasabb hangon.
Kikukkantottam a levelek között és egy viszonylag magas fiút pillantottam meg. Haja félig vörös, félig fehér színű volt. Ha jól láttam szemei se voltak egyformák. De értem barátnőm miért vonzódik hozzá ennyire. Valóban helyes volt, bár engem inkább az érdekel mi van belül. Felőlem lehet helyes, de ha egy bunkó **** akkor elég hamar kiábrándulok belőle. Meg amúgy is barátnőm hamarabb jönne be neki mint én.
-Na figyelj, most jövök én-szólt barátnőm majd előugrott a bokorból.
-Mi?!-néztem utána tehetetlenül.
-Szia!-köszönt a srácnak.
-Szia!-köszönt vissza az halkan.
- (Barátnőd neve) vagyok és óriási rajongód. Mondjuk nem csak a rajongod. Szóval lenne-e kedved velem eljönni egy randira?-egyből a közepébe csapott a dolgoknak. Már készültem a boldogító igenre, ám a fiú olyat tett amire nem számítottam.
-Ne haragudj, de nem ismerlek, ezért a válaszom nem-felelte, majd megindult rejtekhelyem felé. Kezét nyújtotta, amibe kissé félénken helyeztem enyémet. Felhúzve engem szemtől szembe álltam vele. Mélyen szemembe nézett én meg nem tudtam félre pillantani.
-Téged viszont szívesen megismernélek-jelentette ki, mire barátnőmnek leesett az álla.
-Hát izé, én, nem is tudom, én-makogtam össze vissza zavaromban, mire elengedte a kezem.
-Semmi gond, nem kell azonnal válaszolnod-mosolyodott el halványan, majd elsétált.
Még mindig lesokkolva álltunk ott mindketten.
-Nézd, én nagyon sajnálom-
-NEM IS SAJNÁLOD! Végre bejött egy pasi, annak meg te kellesz-kezdett el kiabálni velem.-Milyen barátnő vagy te?
Ezekután csak úgy fogta magát és elcsörtetett. Ott maradtam tök egyedül egy random suli előtt. Na Google térképet elő.
Másnap mikor iskolába mentem még nem sejtettem semmit, de mikor odaértem mindenki úgy nézett felém mintha embert öltem volna. Felérve az osztályba csak pityergő barátnőmet láttam aki köré mindenki odagyűlt.
Mivel az én legjobb barátnőm én is odamentem hozzá.
-Mi a baj?-érintettem meg lágyan a vállát, mire durván ellökte a kezem.
-Még te kérdezed?! Hülye kis ringyó! Elloptad a pasimat!
-Tessék? Én nem is-kezdtem volna tiltakozni de nem hagyta.
-Úgy van, meghúzódsz a sarokban, úgy teszel mintha a legjobb kis ártatlan barátnőm lennél és aztán hátba támadsz-magyarázta drámaian.-Mégis milyen barát vagy te?
Teljesen meglepődtem, nem gondoltam volna hogy ilyenekkel okol engem, ráadásul mindenki előtt. Felesleges is lett volna tiltakoznom, úgyis mindenki neki hitt volna, hiszen ő a Little Miss Perfect.
Szomorúan ültem le a padomhoz. Nem gondoltam volna hogy egy pasi miatt veszünk majd ennyire össze. Na, mostmár az egész iskola ismer. Úgy mint a legnépszerűbb lány pasijának ellopója. Marha jó. Az meg még rátett egy lapáttal, hogy mikor végre mehettem volna haza a szobámba sírni, megjelent a suli előtt a tegnapi srác. Már már elsétáltam volna mellette de megragadta a karom.
-Mit akarsz?-kérdeztem meg sem fordulva.
-Eljönnél velem egy randira?
-Nem?
-Miért?
-Me-mert-én sem tudtam miért. Tetszett nekem, de...a barátnőm miatt nem akartam.
-A barátnőd miatt vagy mi?-jött rá egyből a dolgokra.
-Igen-motyogtam.
-Ne foglalkozz vele. Te akarsz jönni vagy sem?-kérdezte rezzenéstelen arccal.
-Hát én-haboztam.-Akarok.
-Remek-mosolyodott el halványan, majd megfogva kezemet maga után húzott.
-Várj, mármint most?
-Aha.
Hagytam hogy vigyen ahova akar. És jól tettem. Nem volt nagy felhajtás az egész. Elvitt fagyizni és nagy nehezen be is mutatkoztunk egymásnak, aminek azért örültem mert mikor kissé letört vagyok minden édességet összeeszek, szóval egyből ráraboltam a (Kedvenc ízű) fagyimra.
-Úristen, életmentő vagy!-szóltam el magamat mikor már a fagyinkat nyalogatva sétáltunk.
-Miért is?-kapta egyből felém a fejét.
-Mondjuk azt hogy most nagy szükségem volt egy kis édességre-néztem félre kínosan.
-Örülök hogy segíthettem.
-Nem vagy valami bőbeszédű.
-Nem.
-Ok-nevettem el magam a szitu kínosságán.-Úúú!
-Mi az?
-Nézd lehet csónakázni!-mutattam lelkesen a tó felé.
-Szeretnél?
-Hát csak ha te is-pirultam el egyből gyerekes viselkedésem miatt.
-Akkor menjünk-mondta összekulcsolva ujjainkat.
Boldogan ültem be a kis csónakba. Olyan szép volt a víz, meg így minden olyan nyugodtnak tűnt a mostani szociális életemhez képest.
-Mi a baj?-szólalt meg ekkor Todoroki.
-Semmi-vágtam rá.
-Csak mert sírsz-nyúlt arcom felé finoman lesimítva egy könnycseppet.
-Oh-kaptam oda a kezemet.-Csak most kicsit nehéz a suli, ez minden.
-Biztos?-hagyta abba az evezést.
-Biztos-hazudtam, bár valahogy éreztem hogy átlár rajtam.
-Te tudod, de szólj ha bármi van-tette hozzá kedvesen. Szavai hatására a pulzusom felment vagy 200ra, bár tudom hogy ez lehetetlen.
Randevúnk után hazakísért.
-Jó éjt-köszönt el, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Hevesen dobogó szívvel néztem utána. Mi ez ha nem szerelem?