Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Dazai Osamu x reader

_boglarka_13_ kérésére❣
Bocsi ha vannak benne helyesírási hibák!🙃

-Ahahahha, meghalok-dőltem hátra a székemben.
-Ha ennyire unatkozol, csinálj valami hasznosat. Például ezeket begépelhetnéd-nyom a kezembe egy köteg papírt Kunikida.
-Na ne már-nyavajgok tovább szenvedve az unalomtól.-Egyébként is, Dazai bezzeg otthon pihizik.
-Az az idióta biztos megint megpróbálta öngyilkos lenni és kiütötte magát-mérgelődöt szokásához híven Kunikida.
-Nem tom ti hogy vagytok vele de nekem a gombás öngyilkossága volt a kedvencem, amikor azt hitte hogy a pokolban jár-vihogtam.
-Ne is emlegesd-nézett felém megijedve Atsushi-kun.
-És milyen igaza volt-sóhajtottam fel.
-Mivel kapcsolatban?-kérdezték egyszerre.
-Hogy ez a hely maga a pokol-mondtam mire mind kérdőn meredtek rám.-Na már most, gondoljatok bele, hogy én mindennap bemászok ide, azért hogy egy rakás szerencsétlennel legyek együtt egész nap. Van itt egy öngyilkosságmániás, egy napirendmániás, egy falusi srác aki mosolyogva gyilkolászik, egy pszihopata orvos, egy életképtelen detektív, egy szerencsétlen kölyök, egy telefonosgyilkos kölyök és egy perverz testvérpár-soroltam.
-Olyan kedves vagy Név-san-szólalt meg először Miyazawa.
-Gutto Móning-csapta ki az ajtót ekkor Dazai, jól fejbetalálva a pápaszemest.
-Dazai-sziszegte a sérült mérgesen.
-Bocsánat a késésért, csak tudjátok tegnap kicsit túl sok altatót szedtem be, de úgy tűnik nem volt elég-mesélte késésének okát.
-Ezért nem fizetnek nekem eleget-fejeltem le az asztalt fájdalmasan felsóhajtva.
-Név-chan, de le vagyunk törve ma-pattogott hozzám az öngyilkosságmániás.
-És mit csináltál mielőtt kiütötted magad?-kérdeztem meg végül.
-Megnéztem a kedvenc filmem.
-Mit néztél meg?
-A Rómeó és Júliát.
-Inkább nem akarom tudni, mért az a kedvenced-fordultam el, de tudtam hogy így is úgy is el fogja mondani.
-Olyan csodálatos ahogy a két főszereplő kettős öngyilkosságot követ el-ábrándozott, majd rázendített a kedvenc zenéjére.-Kettős öngyilkosságot nem lehet egyedül csinálni~
-Ha ennyire unatkoztok, akkor menjetek el ketten kicsit körülnézni a városban-terelgetett ki minket az irodából Kunikida, mielőtt én kinyírom Dazait ő meg folytatja a kornyikálást.
-Te Név, nem akarsz kettős öngyilkosságot elkövetni velem?-teszi fel a kérdést.
-Nem nagyon, de téged szívesen megöllek ha mégegyszer ezt meghallom-fordultam felé kezemben a tőrömmel.
-No,no, no csak semmi agresszivitás Név-chan, tudod hogy nem szeretem a fájdalmat-biggyesztette le száját gyerekesen.
-Egyszer tuti kinyírlak-motyogtam.
-Ahha, ó-válaszolt.
-Mi van?
-Oi, Nakahara Chuuya-kun-kezdett el integetni az egyik járókelő felé, aki azonnal összehúzta magát és ránkpillantott.
-Mit csinálsz te vadbarom?-fogtam be a száját és vonszoltam arrébb, de végül a kalapos férfi odajött hozzánk.
-Lám, lám Dazai Osamu és a barátnője-szólított meg minket.
-Először is illene köszönni, másodszor pedig ne sértegess-vágtam rá.
-Akkor leszel az én barátnőm?-tette fel a kérdést az idegen, valószínűleg azzal az okkal hogy idegesítse Dazait.
-No, no, no, no Név-chan nem lesz a barátnőd! Ő velem fog kettős öngyilkosságot elkövetni-ölelt magához a bekötözött kezeivel miközben gyerelesen megrázta a fejét.
-Miből gondolod hogy ő pont egy olyan idióta barátnője akar lenni mint te?-húzta tovább a vöröshajú a másik agyát.
-Tény hogy magasabb az IQm mint a tied és amúgy is ki akarna járni egy olyan törpével mint te?-kezdett el vitatkozni rögtön Dazai miközben kezeit egy pillanatra sem vette le rólam, ami miatt kezdtem kicsit zavarban lenni. Ám úgy tűnt az a két hülye a világ minden kincséért sem hagyták volna abba egymás sértegetését, ezért úgy döntöttem lépnem kell.
-Most akkor mindketten szépen befogjátok-toltam el magamtól végül az engem ölelő férfit.-Öngyilkos nem leszek senkivel se, rólad meg fogalmam sincs ki vagy szóval esetleg bemutatkozhatnál.
-Nakahara Chuuya vagyok a Port maffiától-hajtotta meg valamivel illedelmesebben a fejét.
-Az oké és mit akarsz?
-Természetesen magammal vinni, mert a főnök akar tőled valamit-azzal megragadta a derekamat és már el is tűnt Dazai a szemem elől. Úgy rohant ez a Nakahara mint valami őrült. Mikor megállt és végre letett azonnal elokádtam magam úgy felrázta a gyomrom. Na de ezen túllépve észrevettem hogy egy raktárszerűségben vagyunk. Klassz, szóval elraboltak. Csodálatos.
-Gyere, a főnök látni akar-ragadta meg a kezem a vörös hajú férfi majd maga után ráncigálva elvitt egy terembe ami kész luxus volt. De ez mindegy is. Középen egy középkorú közepes magassagú hát középig érő hajú pasas üldögélt székében.
-Meghoztam-lökött rajtam egyet az elrablóm.
-Gratulálok Chuuya-kun-fordult ekkor felénk a férfi. Tiszta pszihopata feje volt. Undi.
-Megkérhetnélek hogy ne lökdöss? Főleg ne érj hozzám, oké? Még a végén én is törpe leszek mint te-mondtam gúnyosan, mivel már tudtam mivel tudom hergelni.
-Mit mondtál te kis...
-Chuuya-kun, kérlek hagyj magunkra minket Név kisasszonnyal-intette le a férfi.
-Kisasszony a fenéket, hölgy-morgolódtam magamban.
-Elnézést a durva bánásmódért. Rögtön a lényegre is térek. Csatlakozna a Port maffiához?
-Hát ööö, ez így kicsit hirtelen jött, you know. Azt hittem ki akar nyírni engem-húztam kicsit az időt remélve hogy az az idióta Dazai eljön megmenteni.
-Dehogy, hölgyem, ön ahhoz túl értékes-válaszolt nyugodtam.
-Ad egy kis időt nekem?
-Persze, 5 perc elég?
-Bőven-bólintottam, majd úgy tettem mintha erősen gondolkoznék. Színjátékomat a szilánkokra tört ajtó hangja zavarta meg.
Megpördülve láttam hogy Dazai áll ott, ahol előtte az ajtó, kezében pisztolyával.
-Már azt hittem sosem jösszel értem-szólítottam meg.
-Én sosem hagynám sorsukra a csinos hölgyeket-kacsintott rám, mire kicsit elvörösödtem.
-Hülye vagy.
-Elnézést főnök nem tudtam megállítani-jelent meg Chuuya is, akit legszívesebben a földbe döngöltem volna.
-Hozzá se érj az én Név-chanomhoz-sietett oda hozzám az öngyilkosságmániás és megint birtoklóan fonta körém karjait.
-Már bocs de Név épp az imént mondta hogy csatlakozik hozzánk-vágta rá Chuuya.
-Dazai légyszi hadd nyírjam ki-néztem könyörgően a még mindig engem ölelőle. Úgy tűnt mintha azon tűnődött volna mit válaszoljon nekem. Azonban ujjait az állam alá csúsztatta megemelve fejem és egy csókot nyomott a számra. Akkorát cuplantott hogy akár két kilóméterről is hallani lehetett. Az én agyam meg stopped working. Arra eszméltem hogy Dazai karjaiban vagyok és épp kiugrunk az üvegablakon. Szerencsér megmenekültünk és Dazai velem együtt elvonult egy eldugottabb helyre.
-Mit akarsz tőlem?-kéreztem amint letett.
-Név, ugye nem akarsz csatlakozni hozzájuk?-komolyodott el hirtelen.
-Hogy még több hülyével kelljen egyűtt lennem? Kösz nem. Már kezdelek megszokni titeket. Amúgy sem tudnám kibírni egy napig sem az idióta fejed nélkül-mosolyodtam el majd felé nyúlva megborzoltam a haját. Ő viszont elkapta a kezem és komolyan nézett rám, mire egy kicsit én is megkomolyodtam.
-Aggódtam miattad-fogta magát és fejét a vállamra támasztotta.
-Én meg vártam hogy gyere értem-mondtam.
-Név ugye tudod hogy te vagy az egyetlen nő akivel kettős öngyilkosságot követnék el?-rontotta el egyből a hangulatot.
-Ez a te beteg módodon egy szerelmi vallomás lenne igaz? Tudod, én sem utállak-sóhajtottam fel.
-Akkor szeretsz?
-Nem utállak, az már egy fokkal jobb.
Ekkor nem csinált mást csak megint megcsókolt.
-M-mégegyszer-kértem mire boldogan teljesítette kívánságomat es nem is egyszer hanem sokszor megcsókolt.
-Azért ugye most nem akarsz velem együtt kinyiffanni?-kérdeztem kissé gyanakodva.
-Nem, nem, most kicsit tovább fogunk élni és szeretnék gyerekeket is-válaszolt vidáman, majd előment, mire én a fejemet csóválva követtem, remélve hogy nem akar majd a jövőben családi öngyilkosságot elkövetni.