Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Akashi Keiji x reader pt.1.

Uncsitesóm kérésére❣

-És én erről miért is nem tudtam?-kérdeztem a lehető legfelháborodottan szüleimet.
-Kicsim nincs semmi baj, hidd el hogy így lesz a legjobb, a lehető legjobb partnert választottuk ki neked-próbáltak lenyugtatni, kevés sikerrel.
-Hogy gondolhattátok hogy csak úgy eljegyeztek valakivel már kiskoromban?
-Ez jót tesz a cégnek-válaszolt higgadtan apám.
-Kit érdekel a cég, és mi lesz az én érzéseimmel? Nekem van barátom és nemmellesleg egy sikeres céget vezetek, mit akartok még?-könnyeimmel küszködve álltam előttük.
-Azt hogy összeházasodj azzal akit kiválasztottunk neked, és nem akarok több ellenvetést!-emelte meg hangját apám.
-Dehát már felnőtt nő vagyok!-háborodtam fel.
-Nem érdekel, ha ilyen lehetőséget ad az élet akkor azt meg kell ragadni-kezdett el okoskodni.
-Csak hogy tudd nem mindenki világa a pénz körül forog-kaptam fel kistáskámat és robogtam be mérgesen a munkahelyre.
-Jó reggelt asszonyom! Itt vannak a mai aláirandó papírok!-nyújtott át nekem az egyik alkmazott egy halom papírt.
-Jó reggelt! Kérlek tedd le az irodámba, és köszönöm a kávét!-fűztem hozzá, mert tényleg hálás voltam hogy legalább az életben tartó italomért nem kell külön elmásznom. Fúh, már ma is egy nehéz és hosszú napnak nézünk elébe.
Már sötétedett mikor befejeztem a sok melót. Taxit hívtam. Mikor hazaestem, párom már a kanapén nézte a tévét.
-Megjöttem-köszöntöttem egy puszival.
-Szia, kicsim, elég stresszesnek tűnsz, minden oké?
-Nem teljesen, hjaj...-majd elmeséltem neki mit műveltek a szüleim.
-Ez azt jelenti, hogy el fogsz hagyni?
-Dehogy, jajj, ne gondolj már ilyeneket, miért hagynálak el egy férfiért akit nem is ismerek.
-Fogsz vele találkozni?
-Muszáj lesz a szüleim miatt-sóhajtottam fel.
-Van bármi is amit nem a szüleid miatt csinálsz?
-Mi? Hát ööö, pl hogy veled járok.
-Igaz-mosolyodott el, majd szoros ölelésbe vont.
Szüleim a hétvégére meg is szervezték a találkozót a "jegyesemmel".
Uh, beülve a megbeszélt kávézóba vártam a férfire, aki valamiért nem jött. Fene vigye el a férfiakat. Mikor már épp indulni készültem nagy mérgemben valaki megkocogtatta a vállam.
-Ön Teljes Név-san?-kérdezte.
-Igen, igen, én vagyok, ön pedig?
-Akashi Keiji-mutatkozott be. Nem mondom, most derült ki hogy anyámnak igenis jó ízlése van. Talán még sisem találkoztam ilyen helyes férfivel. De mivel hűséges vagyok, maradok a pasimnál, ez csak egy találkozó, mégcsak nem is randi.
És még az is kiderült hogy mennyi közös témánk van. Órákig beszélgettünk, igaz ő a maga kis visszafogott, udvarias módján, de akkor is nagyon élveztem a kis találkozónkat. Taxit hívott nekem, mivel már esteledett és nem akarta hogy egyedül sétáljak haza.
Hazaérve a pasim már nagyban szundított, nem is gondoltam volna hogy így eltelt az idő. Mikor már bújtam volna be mellé megrezdült a telefonja.
Lily-chan😘❤: Nagyon élveztem a mai napot, remélem még megismételjük😉

Mégis ki ez a nő, és mit csinált az ÉN pasimmal?
-Drágám-ráztam meg a vállát.
-Szia kicsim, mi a baj? Elég késő van.
-Ki ez a Lily?-tértem egyből a lényegre.
-Ja, csak az egyik kolleganőm.
-Aha, és mit is csináltatok pontosan?
-Munkahelyi buli és mi szerveztük, de mostmár aludni szeretnék. Neked is jobb ha nem stresszelsz felesleges dolgokon-aludt vissza gyorsan.
De sajnos nem nyugtatott meg. Miért van puszis emoji a neve mellett? És egy CSAK kollegát nem hívunk -channak.
De tényleg jobban tettem volna ha rendesen kialszom magam. Másnap elárasztottak a különféle iratok. Egész nap bent maradtam, szerencsétlenségemre még az ebédet is kihagytam.
Már megint sötét volt mire mindennel kész voltam. Fogtam magam és megindultam lakásom felé, de útközben nem is akárkivel találkoztam.
-Név-san, mit csinál idekint ilyen későn?-állított meg Akashi-san, az állítolagos jegyesem.
-Haza megyek, most fejeztem be a munkát-sóhajtottam egy nagyot fáradtan.
-Esetleg meghívhatom egy vacsorára?
-Nem köszönöm, engem várnak otthon, és nem is vagyok éhes-de hasam ellemtmondóan korgott.
-Hát nem hagyhatok egy hölgyet sem éhezni-kuncogott, amivel annyira meglepett hogy csak megindultam utána a legközelebbi étterembe.
Mikor letették elém a gőzölgő ételemet szinte megkönnyebbültem szedtem ketté az evőpálcikámat és láttam hozzá.
Akashi bazsalyogva figyelte ahogy eltüntetem a tányoromon lévő dolgokat.
-Tele vagyok-dőltem hátra végül elégedetten.-Köszönöm szépen a vacsorát-mosolyogtam megmentőmre.
-Nagyon szívesen.
-Jajj, már megint ilyen késő van-néztem órámra.-Mennem kell.
-Várjon-kapta el karomat a férfi.-Van esetleg esély arra hogy valamikor elvigyem egy randira?
-Sa-sajnálom, de nekem már van valakim-hajtottam le a fejem bűnbánóan.
-Értem, de nem adom fel ilyen könnyen-engedte el a kezem, ami miatt a szívem mélyén ürességet éreztem.
Hazavitt, de ahogy felértem a lépcsőn és megindultam lakásom ajtaja felé nem éppen egy kellemes meglepetés fogadott.
A pasim egy nőt engedett ki éppen, majd búcsúzóul egy csókot nyomott a szájára. Na ekkor semmisültem meg teljesen. Szóval ez az a bizonyos Lily-chan.
-Khm, remélem nem zavarok-léptem melléjük.
-Név!-ijedt meg párom.
-Áh, szóval te vagy a szobatársa annyit hallottam már rólad, én Lily vagyok, a barátnője-nyújtotta felém a kacsóját a csaj.
-Akkor itt valami baj van, merthogy én is az vagyok.
-Tessék?! Te szemét disznó!-akkor pofont lekevert a férfinek hogy azt hittem leszakad a pofája.-Ne haragudj!-sétált el mellettem bűnbánóan.
-Csak egy kolléganő, mi?-léptem a lakásba mellette.
-Figyelj, kicsim, én megmagyarázom....
-Hajrá, én meg lelépek!
Összepakoltam mindent és két hatalmas bőröndömmel és táskáimmal elmentem. Mikor már nem látott előtört belőlem a zokogás. Most nincs senkim és még lakásom se.