Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Bokuto Koutarou x reader

-Név ő itt egy barátom Bokuto Koutarou, Bokuto ő itt a húgom Név-mutatott be engem a barátjának Keiji, a bátyám.
-Szia.
-Sziaaaaaa, neked tényleg van egy igazi baglyod?-kérdezte rögtön a lényegre térve.
-Hát ami azt ille-
-Úúúú, milyen fajtájú, hány éves, mi a neve, megmutatod?-ugrabugrált a felzselézett hajú fiú jobbra-balra.
-Persze?
-Ez az!
-Nos, ő itt a baglyom Hedvig. Imádom a baglyokat. Egy azért mert rohadt aranyosak, másrészt meg Harry Potter rajongó vagyok-meséltem.
-Aaaaa, az szuper-nézegette a baglyomat.-Ez egy hóbagoly?
-Az bizony. Olyan kis édes, nem?
-De,de nagyon cuki. Akaaaaashi!
-Mi van már?-lépett be a szobámba a bátyám is.
-Veszel nekem egy baglyot?-kérdezte boci szemekkel.
-Nem.
-Ne már-szontyolodott el egyből a szürkés hajú fiú. Mintha kicsit a felzselézett tincsei is lekonyultak volna. Csak ekkor tudtam jobban megnézni magamnak Akashi barátját. Elég magas volt és ha jól tudom ő is röpizik, na de csapatkapitányként valamiért nem tudom elképzelni. De valamiért nagyon cukinak találtam a fiút, mintha kissé egy bagolyra hasonlítana.
-Figyelj, nyugodtan átjöhetsz hozzánk amikor csak akarsz és akkor itt lesz Hedvig, jó?-próbáltam kissé felvidítani az eléggé gyerekesen viselkedő Bokutot.
-Tényleg?
-Persze-bólogattam ezerrel.
-Akashi, neked van a legkedvesebb húgod a világon-nézett fel könnyes szemekkel.
-Aham, na hagylak titeket baglyozni-intett Akashi és hozzátette, hogy szóljunk ha kell valami.
-Szeretnéd megetetni?
-Úúúú, igen, nagyon-csillantak fel Bokuto szemei ismént.
-Akkor itt a bagolytáp (amúgy nem tudom mivel etetik őket🤣) -szedem elő a hatlamas tasakot.

-Nem egeret esznek?
-Éjszaka ki szoktam engedni és reggelre mindig visszajön. Olyankor szokott egerészni-magyaráztam neki.
-Akkor nagyon okos.
-Ööö, igen az. Mivel betanítottam-biccentettem..
-Aztaaa-tátotta el a száját és ez így ment egészen estig. Én magyaráztam ő meg olyan érdeklődéssel hallgatott és kérdezgetett, mint egy kisgyerek.
-Oh, mostmár mennem kell, nagyon késő van-pattant fel a fiú.
-Rendben, vigyázz magadra-köszöntem el tőle mosolyogva.

-Mit gondolsz róla, Hedvig?-simítom meg  a hófehér bagoly tollait lefekvés előtt. Az állat huhog egyet és csapkod kicsit a szárnyaival.
-Hát én bírom a srácot, de legfőképpen az tűnt fel, hogy nagyon aranyos és helyes. Olyan lelkes akár egy kisgyerek, hogy elszomorodott mikor Keiji kijelentette, hogy nem vesz neki baglyot még a haja is lekonyult-nevettem el magam, mire a bagoly is huhogott néhányat, mintha ő is velem nevetne.-Na, jól van Hedvig nem tartalak fel-nyitom ki az ablakom és engedem ki a hófehér állatot az éjszakai vadászatára.
Bokuto ezekután szinte minden nap meglátogatott. Nagyon jól éreztem magam a társaságában és úgy tűnt Hedvig is kedveli.
-Név-chan gyere el az egyik edzésre-kér meg egy nap.
-Én a ti edzésetekre?-kérdezek vissza meglepődve, ugyanis még a bátyám sem hívott meg soha.
-Igen.
-Hát jó, úgysincs sok dolgom mostanában-vonok vállat, amolyan felőlem oké stílusban.
-Jejj, képzeld holnap lesz egy edzőmeccsünk, oda eljössz?-nézett rám hatalmas boci szemekkel.
-Persze, persze-legyintettem, mert nem tudtam ellenállni a nézésének.
-Aztán hétvégén elmehetnénk valahová. Tudom már, menjünk állatkertbe. Ugye eljössz velem, Név-chan?-pattogott tovább.
-Igen elmegyek, de nyugodj meg egy kicsit-nevettem el magam.
Az edzésen Keiji bemutatott a csaptának, akik tökre meglepődtek azon, hogy van húga. Bokuto az egész edzőmeccsen tele volt energiával.
-Akashi, adj fel nekem. Akashi még egyszer!-ugrálta körbe a bátyámat, amit én nem tudtam mosoly nélkül végignézni.
Természetesen a Fukurodani nyert, amitől Bokuto még jobban belelkesedett és így már le sem lehetett lőni.
-Hey, hey, hey. Mi vagyunk a legjobbak!-kiáltotta el magát, mi meg csak röhögve figyeltük.
Eljött a hétvége is, de az időjárás valami pocsék volt. Elkeseredtem mert így nem tudtam elmenni Bokutoval az állatkertbe, a bátyám meg lelépett a barátnőjéhez, így még őt sem nyaggathatom. A csengő hangja szakítja félbe a szenvedésem. Ajtónyitáskor egy elázott, lelapult hajú Bokutoval találom szembe magam.
-Bokuto-san, de eláztál. Gyere be gyorsan-húztam be a házba. A bátyám szekrényéből előkaparok néhány száraz ruhát, meg egy törölközőt. A fiú elmegy a fürdőszobába átöltözni. A lelapult hajú hamarosan visszajön. Majdnem elájulok olyan helyes ahogy a haja nincs felzselézve.
-Ne haragudj, Név, csak mivel nem mehettünk el sehová, akkor is veled akartam tölteni ezt a napot-mosolyodik el.
-H-hát... köszi, de gyere ide meg kell töröljem a hajad-mire Bokuto leül elém  a földre én meg megtörölgetem csuronvizes haját. A fiú azonban mikor kissé közelebb hajolok hozzá felemeli a fejét és száját az enyémre nyomja. Egy hosszabb puszit nyom ajkaimra, majd mosolyogva néz fel rám meglátva paradicsom piros fejemet.
-Név-chan-simítja fel egyik kezét az arcomra.-Ugye tudod, hogy nem csak a bagoly miatt jöttem át minden nap?