Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Ryunosuke Chiba x reader

Emma4642 kérésére❤

-Teljes Név vagyok, nagyon örvendek a találkozásnak-hajolok meg az újdonsült osztálytársaim előtt.
-Hihihi, nos mint azt láthatjátok Név-chan is mátol fogva az osztály tagja-hallom Koro-sensei hangját.
-Hogy-hogy az E osztályba kerültél Név-san?-kiabálja be az egyik lány.
-Eddig otthonról tanultam és az igazgató úgy döntött, hogy idézzem a szavait "A csúcsra fel kell kapaszkodni", ezért nem kerülhettem másik osztályba, de nagyon örülök, hogy ide kerültem, bár nem hiszem hogy sokat fogok tudni segíteni a sensei megölésében-mosolyogtam halványan.
-Mért tanultál eddig otthonról?-jött a következő kérdés egy fiútól.
-Ryunosuke-kun, elég udvariatlan mások magánéletéről kérdezősködni, gomenne Név-san.
-Semmi baj, hiszen úgy is el kell mondanom, bár azt hittem már észrevettétek. Nos, a helyzet az, hogy vak vagyok-mondom el az igazat. A válasz óriási csend, gondolom mindenki megdöbbent.
-Már tényleg azt hittem valami nagyobb gond van-sóhajtott fel megkönnyebbülten az egyik lány.
-Ezt hogy érted?-fordultam kérdőn a hang irányába.
-Mondjuk családi problémák vagy bármi más ami mondjuk súlyosabb. Nem tudom meg fogsz-e ismerni, de Nakamura Rio vagyok, hívj nyugodtan Rionak-mutatkozik be a lány.
-Amúgy meg ne aggódj, nálunk is vannak furcsa egyének. Például Ritsu-chan, aki egy virtuális lány vagy mondjuk szerintem Ryunosuke-kun se lát sokat a hajától-kuncogta el magát egy másik.- Én pedig Hayami Rinka vagyok, szólíts Rinkának.
-Örülök hogy megismerhettelek benneteket-mosolyodok el szélesen, majd helyet foglalok az egyik padnál.
Igazából elég élvezetes volt ebben az osztályban tölteni a napot, mindenki irtóra kedves, kivéve amikor naponta kb 10szer kezdenek lövöldözni Koro-senseire.
Rinka-sannal hamar összebarátkoztunk és még meg is próbált lőni tanítani. Khm, hát feladtam neki a leckét rendesen. Mivel ő sokat lógott együtt Ryunosuke-kunnal, a fiúval is jóban lettünk, még ha esetenként igen csendes is volt.
Modndjuk az iskola, mármint a mi osztálytermünk egy eléggé eldugott helyen volt, ahova nap mint nap fel kellett mászni, a tanárnő, ahogy hívjuk Bitch-sensei teljesen kiakadt amikor le kellett mászni az iskola épületébe, mármint oda ahova a többiek jártak. Úgy éreztem teljesen kitűntünk a diákok sokaságából, sokan összesúgtak a hátunk mögött. Egyik oldalamon Rinka-chan, másikon  a fekete hajú fiú sétált nehogy valami bajom essen, amiért nagyon hálás voltam nekik.
-Nocsak, nocsak. Csak nem te vagy az E osztály új tagja. Úgy hallom valami kis nyomorék vagy-hallok meg egy gúnyos hangot majd több halk nevetést is.
-Ha még egyszer ilyet mersz mondani Név-sanra-fenyegetőzik a mellettem álló lány, de Ryunosuke-kun lefogja, mert tudja hogy Rinka nagyon hamar fel tudja kapni a vizet.
-Akkor mi lesz ha?
-Azt hittem ennél intelligensebb vagy, Asano-kun-szólal meg Karma-kun.
-Egy olyan örök vesztes mint te csak maradjon csendben-szól vissza a másik.
-Csak nem félsz Név-santól, mert ugyebár simán legyőzne téged a vizsgákon-vágja rá Karma, olyan hangon hogy még én is beleremegek, de a másik csak cicceg egyet majd lelép.
-Köszönöm szépen, Karma-kun-hálálkodok.
-Ugyan már, örülök, hogy adódott alkalom hogy beszóljak neki-mondja.

Az idő csak úgy szaladt mikor velük voltam és azon kaptam magam, hogy egyre többet gondolok Ryunosuke-kunra. Egyik nap épp egyedül sétáltam haza, amikor nekiütköztem valakinek.
-Elnézést-suttogtam.
-Milyen csinos kislány-kapta el az illető a kezemet.
-Hagyjon békén, engedjen el-sikoltottam el magam.
-Ugyan már  nem csinálok semmi rosszat-ránt közel magához, így érzem a belőle áradó alkohol szagot.
-Ne, segít-kiabálnék de befogja a száma.
-Azonnal engedje el a barátnőmet-hallom meg Rinka-chan hangját, mire kissé megkönnyebbülök, de valahonnan még több féefi érkezik és így ketten teljesen tehetetlenek vagyunk ellenük, pláne én.
-Ha nem engedi el rögtön lövök-szólal meg egy hűvös hang, ami nagyon hasonlít Ryunosuke-kunéra.
-Chiba-kun, csakhogy megjöttél-mondja Rinka.
-Egy lépést se tovább-tart egy kést a nyakamhoz a fogvatartóm, miután a barátaim a társait már elintézték.
Ryunosuke-kun kezében kattant egyet a pisztoly, ahogy a férfire szegezte. Minden olyan gyorsan történt, a fiú lőtt. A golyó az ellenfélbe fúródott, aki fájdalmasan üvöltött fel, de elengedett és én kapva az alkalmon kiszabadultam. Rinka-chan elkapott.
-Jól vagy Név-chan?-kérdezte aggódóan.
-Igen, hála nektek.
Aztán a fiú húzott magához.
-Örülök, hogy nem esett bajod-suttogta, miközben megölelt.-Ha bármi bajod esne, azt nem bocsátanám meg magamnak.
-Tessék?
-Szeretlek Név és meg akarlak védeni.
-De én sosem leszek normális, én vak vagyok-fakadok ki.
-De én úgy szeretlek ahogy vagy-jelenti ki a fiú.
-Én is szeretlek. Bárcsak láthatnalak, biztos irtó helyes vagy-mosolygot miközben kitapogatom arcát és a kezembe veszem.
Ryunosuke-kun egy puszit nyom a homlokomra, majd csak állunk csendben. Hiszen nem kellenek szavak ahhoz, hogy tudjuk mennyire is szeretjük egymást.

E/3 szemszög:

Rinka-san, akiről eközben teljesen megfeledkeztek, csak mosolyogva figyelte a barátait.
-Küldetés teljesítve-pacsizott le gondolatban saját magával.