Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Dabi x Oc

Ru-chan_ kérésére❣

Oc-chan:

M

a is úgy keltem hogy b@szódjon meg az egész világegyetem. Mivel mindennap így kelek talán ezért tudok bárminemű bűntudat nélkül gyilkolni. A szoba amit kaptam a lehető legegyszerűbb volt. Tükör is csak azért volt benne nehogy rosszul húzzam ki a szemem. Fekete hajam ma sem fésülöm meg mert minek. Nem akarok én senkinek sem tetszeni. Beteszem piercingjeimet, mivel alváshoz nekem nagyon kényelmetlenek, de amúgy állati menők ezért is lyukasztottam át a fülem.
Lesétáltam a lépcsőn eljutva a bárba, ahol Shigaraki már a reggeli piálását megkezdte.
-Mikor jönnek az újoncok?-kérdezte köszönés nélkül.
-Majd csak estefelé, sötétben nyilván nincsenek olyan sokan az utcán-válaszoltam engedelmesen, mert valljuk be tiszteltem ezt az embert. Már csak azért is mert tudom mi történt vele és én ezt átérzem.
Estig teljesen nyugisan telt a nap. Pihiztem, meg zenét hallgattam, meg kicsit kitakarítottam az újoncoknak szánt szobákat.
-Név, gyere le mert megjöttek-kiabált fel Kurogiri.
-Megyek már-szóltam vissza. Belegondolva nem is várom annyira a találkozázt, mert kinek hiányzik hogy még több hülyével legyen körülvéve, elég nekem Twice is.
Leérve egy férfit meg egy fiatal lányt vettem észre.
-Ők azok?-kérdeztem mire mindenki felém fordult.
-Aham-bólintott Shigaraki, még mindig a két idegent vizslatva. Kurogiri hosszasan győzködte mire sikerült meggyőzni hogy az a kettő közénk való.
-Toga Himiko vagyok-lépett egyet előre a lány. Ekkor én is végigmértem. Szőke haja két kontyba volt fogva, iskolai egyenruhát viselt, ami nagyon kis cuki meg minden lett volna, de a mosolyában volt valami pszihopatás.
-Engem hívjatok Dabinak-követte társa példáját a férfi is. Jobban mégnézve, egész helyes volt a pasi. Magas volt, kócos fekete hajjal. Az egyetlen furcsa dolog rajta a bőrében lévő kampószerű fémdarabkák voltak.
-Most hogy ez is megvolt, csapatokra bomlunk és kicsit körbenézünk a városban. Lehetőleg ne keltsetek feltűnést. Új lány te mész Twiceal.
-Ez az!-járt le egy kis örömtáncot Jin,akin látszott hogy totál belezúgott Togába.
-Kurogiri te velem jössz. Név te pedig Dabival-osztotta szét a csapatokat.
-Remek-dünnyögtem, nem akartam már elsőre valami újonccal járőrözni, az idegeneket egyenesen útálom.
-Mehetünk?-fordult felém Dabi.
-Igen, csak felkapok egy kabátot-mentem fel az említett ruhadarabért.
Az út csendben telt. Egyikünk sem volt hajlandó beszélni a másikkal. Ám amikor Dabi rossz irányba akart menni, megragadtam ruhájának ujját hogy jó irányba tereljem. Ahogy rám nézett egy elhagyatott bérházra mutattam, közölve vele hogy oda tartunk. Ahogy felértünk a tetőre egyszer csak megcsapott az éjszakai hűvös levegő, ami miatt csak jobban összehúztam magamon a kabátot. Onnan fentről tökéletesen lehetett látni az általunk ellenőrzött körzetet.
-Hogy is hívnak?-zavarta meg szemlélődésemet a társam.
-Teljes Név-válaszoltam tömören.
-Teljes Név, miért döntöttél úgy hogy csatlakozol Shigarakihoz?-ahogy kiejtette a nevem megborzongtam.
-Ugye nem várod el hogy egy random idegennel megosszam a titkaimat-fordultam felé. Így csak álltunk egymással szemben, némán. Amikor is mozgást vettem észre Dabi háta mögött. Egy hős volt az kezében késsel.
-Vigyázz-löktem arrébb, majd elkaptam a támadót.
-Kösz-biccentett felém.
-Szerintem vigyük el Shigarakihoz.
-Jó, ha ezt szeretnéd-vont vállat.
A többeik már rég visszatértek mire mi visszacipeltük a támadónkat.
-Mit hoztatok, Név-san?-kérdezte egyből Kurigiri.
-Passz, de ki akart nyírni minket, ezért elkaptuk.
Egy székhez kötöttük. Ahogy a fényben megláttam az arcát, a felismeréstől hirtelen kirázott a hideg. Az egyik volt osztálytársam volt az, aki nem hiszem hogy nem ismert fel.
-Ááá, Név-san. Szóval ide tűntél el sok évvel ezelőtt-nevetett fel gúnyosan.
-Pofa be-sziszegtem.
-Ha azt hiszitek bármit is kiszedtek belőlem, akkor nagyot tévedtek, mert nem félek az ilyen kis piti bűnözőktől-próbált meg provokálni minket.
-Na Név mesélj kicsit, hogy vagy mostanában? Miután kiynirtál pár embert olyan szépen felszívódtál-vigyorgott rám idegesítően.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem.
-Én? Semmit, ugyan kinek kellene egy olyan haszontalan személy mint te.
Még a saját szüleidnek sem kellettél, ezért te ...-Kurigiri egy rongyot nyomott a szájába ezzel elhallgattatva. De már késő volt, a mondandója nagyon felzaklatott. Csak egy könnycseppett éreztem végiggördülni az arcomon.
Fogtam magam és kiszaladtam az ajtón, fel a lépcsőn a tetőre, hogy nyugiban lehessek. Nem vagyok az az érzékeny típus de ha múltamat emlegetik azzal nagyon ki tudnak akasztani.
-Név, minden rendben?-hallottam meg Dabi hangját.
-Hagyj békén, légyszi-suttogtam. Nem akartam hogy sírni lásson.
Ő azonban ahelyett hogy lelépett volna rám teritette kabátját és letelepedett mellém.
-Mi történt a szüleiddel?
-Meghaltak-vágtam rá gondolkodás nélkül.
-Szeretnél beszélni róla?-kérdezte gyengéden, ami egyáltalán nem illett hozzá.
-Mindig is más voltam mint a többiek. Nem szerettem lányos ruhákban járni, nem voltam az a barátkozós típus és a többi. A szüleim sosem voltak igazán oda értem. Aztán jelentkeztem az UAba  ahova természetesen nem vettek fel. Teljesen összeomlottan. Egyik nap elmentem piercingeket venni. Este mikor szüleim elaludtak levágtam a hajam és egy tűvel kilyukasztottam a fülem. Persze ők teljesen kiakadtak. Onnantól kezdve szinte minden nap megvertek, volt hogy éheztettek. Aztán egy nap elegem lett. Nagyon fel voltam dühödve. Fogtam magam és egy konyhakéssel leszúrtam őket álmukban. De ez valahogy nem volt elég. Felkerestem néhány volt osztálytársamat és azokat is eltettem láb alól. Mikor rájöttem mit is tettem, egyszerűen elmenekültem. Shigaraki talált rám egyik éjszaka. Nagyon éhes voltam már. Ő pedig befogadott és profi gyilkost faragott belőlem. Ezért lettem röviden és tömören gonosz-fejeztem be a sztorimat.
-Én is hasonló okok miatt lettem olyan amilyen-mondta.
-No meg azért meg gyilkolászni gimi elvégzése nélkül is lehet-nevettem el magam hirtelen, amin ő is elmosolyodott, majd karját vállamra téve megölelt.
-Ezt most miért?-néztem fel rá értetlenül.
-Megvigasztallak-vágta rá, miközben mélyen a szemembe nézett. Lassan közelebb hajolt és száját az enémhez préselte. Szemeim kikerekedtek és annyira ledöbbentem hogy még ellökni sem tudtam. De bevallom ahogy elvált tőlem sokkal nyugodtabbnak éreztem magam.
-Ez meg mégis mi volt?
-Remélem hamarosan te is rájössz-állt fel mellőlem, majd felém kacsintott ahogy megindult lefelé. Vártam kicsit mire eltűnik arcom piros színe, mielőtt utána indultam.
Belépve a lány rögtön a nyakamba ugrott.
-Név-chan, tudod nekünk igenis szükségünk van rád-mondta miközben majdnem kiszorította belőlem a lelkemet is.
-Köszönöm ööö...
-Hívj csak Himiko-channak. Remélem legjobb barinők leszünk-ujjongott.
-Én is?-válaszoltam neki.-Amúgy hova lett akit idehoztunk?
-Kinyiffant-válaszolták egyszerre.
-Ó, köszi.
-Dabi, úgy látom sikerült megvigasztalnod Név-sant?-szólalt meg hirtelen a kék hajú férfi.
-Bizony-bólintott a fekete hajú rám pillantva mire a szívem elkezdett kissé hevesebben verni. Hihetetlen hogy egy nap alatt kapunk két újoncot, ráadásul egy olyan férfitől kaptam meg életem első csókját akit még egy napja sem ismerek.