Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Sero Hanta x Oc

Mitsumi0hana kérésére❣
+ van benne egy kis Bakugou x reader

Sero már megint azzal az elmebeteg Bakugouval lóg. Én meg úgy döntöttem elfogadom Név-chan meghívását egy sütire.
-Név-chan, mit csináljak hogy Sero végre észrevegyen?
-Szerintem kicsit feldobhatnád a ruhatárad, plusz egy új frizura sem ártana-tanácsolta két falat süti között.
-Ahhoz nincs elég bátorságom-suttogtam elkeseredetten.
-Nem, azt mondtam hogy mostantól bikiniben kell suliba járnod, hanem hogy végre úgy nézz ki ahogy jól érzed magad, ne a szüleid mondják már meg neked hogy hogyan öltözködj-próbált meg lelket önteni belém, ami neki mindig is sikerült.
-Na és te hogy állsz Bakugouval?-hoztam fel egy másik témát.
-Te is tudod hogy nem fogom feladni. Az életem árán is megszerzem magamnak-felelte magabiztosan.
-De jó neked, ti annyira összeilletek-sóhajtottam fel.
-Én mondom, hogy biztos össze fogtok jönni, de ahhoz össze kell szedned magad. Már meg is terveztem hogyan hozlak össze titeket.
-Tényleg?-csodálkoztam.
-Bezony, első lépés a hajad és a ruháid. Ugyebár szombat este lesz a bál, addigra mindent megcsinálunk amit csak kell.
-Klassz, te mindig olyan, hogy is mondjam, felkészült vagy.
-Szombat délelőtt megyünk shoppingolni. Tudom nem szabadni egyedül lófrálnunk a városban, de Minával megbeszéltem és majd falaz nekünk. Frodászhoz is egyeztettem időpontot, minden tökéletes lesz-folytatta a terv részleteibe beavatva engem is.
-És aztán?
-Majd később elmondom, de most ez a lényeg-legyintett.
-És mi lesz ha Sero nem akar velem lenni?-nyögtem ki az egyetlen dolgot ami aggasztott.
-Akkor megfenyegetjük, hogy belemászol a gondolataiba és megkeserítjük az életét. A rémálmai szó szerint valóra válnak, hihi-úgy nézett ki mint a főgonosz a Disney filmekben.
-Minden oké?-kérdeztem, mert barátnőmet elkezdte fekete aura körbevenni.
-Ja, persze-egyenesedett ki és folytattuk délutáni tevékenységünket mintha misem történt volna.
Szombaton korán keltünk mindketten. Felvettem fekete kapucnis pulcsimat, napszemüveget nyomtam az orromra. A lehető leghalkabban osontunk ki a kollégiumból. Szinte hallottam ahogy szól a háttérben valami James Bond film aláfestői zenéje.
Szerencsére senki sem vett észre minket. Amint beléptünk a fodrász szalon ajtaján elkezdtem izgulni. Név bátorítóan a szék mellé állt,mert magamat nem láthattam ,mivel a tükör a hátam mögött volt.
-Hogy szeretné a haját?-kérdezte a fodrász.
-Hát ööö-fogalmam sem volt.
-Frufru-szólalt meg mellettem barátbőm.-És esetleg levágni, olyan vállig érőre -mutatta saját haján.
Én csak kikerekedett szemekkel bámultam rá, de ő olyan magabiztosan méregette az arcomat, hogy inkább szó nélkül hagytam.
-Esetleg befessem?
-Hmmm, nem tom-gondolkozott el a lány.-Mitsu, mindig is fekete hajat akartál, fessük?
-Fessük-nyeltem egy nagyot. Alig vártam hogy eltűnjön a rózsaszín hajam.
Ahogy készült a hajam, látszott hogy Név még nem elégedett.
-Valami baj van?
-Valami még hiányzik-morfondírozott. Majd szinte felcsillanó szemekkel szaladt a hajfestékekhez, de nem találta meg amit keresett.
-Kérem várjon egy kicsit , mindjárt jövök-szaladt ki az üzletből ott hagyva a festékszagban. Egy másik doboz festékkel tért vissza. A fodrász kezébe nyomta és valamit a fülébe súgott.
A fodrász rábólitott. A hajam nagy nehezen elkészült. Ahogy a tükörbe néztem nem hittem a szememnek. Egyszerűen imádtam, főleg a frufrumban lévő türkiz csíkot.
Amint ezzel végeztünk elmentünk ruhát választani. Elég volt csak körülnéznünk, a szemem rögtön megakadt egy gyönyörű türkiz ruhán. Felpróbálva már tudtam hogy ez lesz a megfelelő darab. Név azonban egyszerre vagy öt ruhát vitt be a próbafülkébe, de sikeresen ő is megtalálta amit keresett.
Az egész délutánunk a készülődéssel telt. No meg, az összes csajt bevontuk a tervünk akik szívesen segítettek nekünk a Hódítsuk meg álmaink pasiját projectben. A hajamat viszont végig kapucni alá rejtettem, azért mert nem akartam hogy lássák, meg kissé féltem ks megmutatni.
Mikor összeszedtük magunkat elsétáltunk a bálteremig. Szétszéledtünk a teremben a megbeszéltek szerint. Amikor Név-chan megadta a jelet, vagyis bólintott mind akcióba kezdtünk. Már csak a kis füles hiányzott volna a jelenetből mint a kémfilmekben, vagy mint amilyen a Lidl dolgozóinak van.
Elkezdtem megkeresni a kiszemeltemet, aki úgy tűnik hamarabb észrevett, de eleredt az orra vére valamilyen oknál fogva. Gyorsan odaszaladtam hozzá.
-Sero-kun, jól vagy?
-Persze-válaszolt kipirult arccal.
-Gyere elkísérlek mosdóhoz-nyomtam az orrához egy zsepit.
-Köszönöb.

-Bakugou, gyere már kicsit velem-hallottam meg a háttérből Név hangját. Kicsit hátrafordultam és láttam ahogy elrángatja Bakugout a kertbe. Észrevette hogy nézem. Kacsintott egyet biztatóan.

Reader szemszöge:

-Mit akarsz?-morgolódott a szőke fiú az oldalamon.
-Jajj, semmi különöset, csak kicsit beszélgetni.
-És ezt máskor nem tudnád elmondani?
-Olyan bunkó vagy!-sértődtem meg.
-Bocs-morogta.
-Már megszoktam, hogy akármilyen szituációban is vagy, mindig bunkón és lenézően viselkedsz-vágtam hozzá.
-Mert most milyen szituációban vagyok, ha? Valami idióta liba elrángatott azért hogy veszekedjen velem.
-Én nem ezért rángattalak ide, csak veled nem lehet normálisan beszélgetni.
-Akkor miért hívtál ki?-kérdezte, mintha egy kis kíváncsiság is lett volna a hangjában.
-Azért, ne merj félbe szakítani, mert szeretném bevallani neked az érzéseimet. Figyelj, Bakugou Katsuki, szeretlek. Akármilyen bunkón is viselkedsz velem. És ha vissza is utasítasz akkor addig próbálkozok amíg belém nem zúgsz, világos?!-vallottam be neki.
-Életem legromantikusabb pillanata, de ettől eltekintve nekem is bejössz. Őszintén megmondom hogy jó csaj vagy-válaszolt, mire pislogás nélkül meredek rá.
-Aha.
-Szóval, ha nagyon akarsz akkor lehetsz a barátnőm-jelentette ki, mire csak halványan elmosolyodtam. Aztán minden olyan hirtelen történt. Az egyik pillanatban még egy méterre álltam tőle, a másikban már vadul csókolóztunk...

Vissza Oc-chanhoz:

Sero eltűnt a mosdó ajtaja mögött én pedig türelmesen vártam.
-Ne haragudj ezért-mondta mikor kijött.
-Semmi baj-suttogtam elpirulva.-Sero-kun beszélhetnénk?
-Persze, Mitsumi-san-mosolygott.
Az épület egyik eldugottabb folyosójára mentünk.
-Miről szeretnél beszélni ?-kérdezte.
-Az érzéseimről-motyogtam.
-Tessék?
Mély levegőt véve összeszedtem minden bátorságom egyenesen a szmébe néztem.
-Az érzéseimről szeretnék beszélni. Sero-kun már egy ideje szeretném neked elmondani, de sehogy sem sikerült, mert nem vagyok elég bátor ehhez, de ma...-már kezdtem volna a hosszú monológnak, mert ha nagyon izgulok szinte szófosásom lesz.-Tudod mit, csak kimondom és kész.-mély levegő.-Szeretlek!
Szinte kiáltva mondom ezeket a szavakat, amelyek visszhangzanak a csendes folyosón. A fiú ledöbbenve áll. Majd megrázva a fejét elmosolyodik.
-Én is nagyon szeretlek Mitsumi Ohana.
A boldogságtól könnyek gyűlnek a szemembe.
-A vérző orr meg azért volt, mert olyan csodálatosan nézel ki ma este-hebegte vörös fejjel.
Aztán megint összeszedtem magam és felpipiskedve egy puszit nyomtam a szájára, amit finoman viszonzott.
-Sosem gondoltam volna hogy hamarabb lesz barátnőm mint Kirinek.
-Én sem hittem volna hogy én és Név-chan egyszerre szerzünk pasit-kuncogtam.
-Mi?
-Ja, Név epp Bakugout fűzi.
-Ááá, figyelj te szavaztál már a bálkirályra és bálkiralynőre?
-Basszus, elfelejtettem. Siessünk.
Futva értünk vissza a terembe. Kértünk egy olyan szavazólapot, majd bedobtuk a dobozba.
-Mitsumi-chan, lenne kedves táncolni?-nyújtotta felém a kezét.
-Ezer örömmel-fogadtam el a kezét elvörösödve.
Az este további része nagyon jól telt. Éjfélkor kihirdették a bál királyi párját.
-...akik nem mások mint Bakugou Katsuki és Teljes Név-kiáltotta be Mina a két nevet, mire lelkes tapsolás töltötte be a termet.
Miután "megkoronázták" őket, Bakugou magához rántva megcsókolta a lányt.
A teremben még nagyobb lett az ujjongás. Név elkérte Minától a mikrofont.
-Helló UA. Csak azt szeretném mondani, hogy köszi hogy megszavaztatok és bár mindenki azt hiszi hogy mi vagyunk az est párja, én úgy vélem van itt még két ember akik megérdemelnek egy tapsot.-hatásszünet.-Sero Hanta és Mitsumi Ohana-üvöltötte a mikrofonba felénk mutatva, mire mindketten szégyenlősen pirultunk el a nagy tapsvihar miatt. -Mitsu, büszke vagyok rád-mondta könnyes szemmel.
-Név, gyere már még le kell táncolnunk a táncunkat. Egyébként is mi vagy te az anyja?-hallatszott Bakugou hangja, mire mind elröhögtük magunkat, most elnéztem ezt a beszolását mert Név igazán boldog vele, de ha még egyszer így mer beszélni a legjobb barinőmmel én megátkozom.
-Mitsumi, még egy táncot, udvarhölgyem?-fordult felém Sero.
-Szívesen én lovagom-nevettem el magam. Jiro épp a közelünkben volt és meghallotta mit beszélünk és így szólt:
- Denki pedig lesz az udvari bohóc.