Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Yurio × olvasó ( Nem érdemli meg )

Nemrég költöztünk Oroszországba. Én a híres korcsolyázó ideköltözött, a média egyfolytában letámad. Szörnyű. Ma elmegyünk megnézni a koripályát és ott elvileg találkozunk az edzőm Dia régi balettanárával.

Mikor megpillantottam a hatalmas pályát, még a lélegzetem is elállt. Körbenéztem és akkor vettem észre, hogy egy szőke fiú figyel. Dia elrángatott onnan, mielőtt jobban szemügyre vehettem volna a srácot. Egy magas hölgy előtt álltunk meg
- Szervusz Dia ! köszönt az előttünk álló elegánsan öltözött nő és meg ölelte az edzőmet.
-Rég láttalak Lilia. mosolygott amaz, majd felémfordult. Ő itt Lilia Baranovskaya az én baletttanárom.
- Örvendek - nyújtottam felé a kezem, mire ő megrázta, majd elüvöltötte magát.
- Mindenki azonnal jöjjön ide ! Ő itt T/n. Ő kesz az új edzőtársatok.
-Hali, én Mila vagyok, vigyorodott el a vörös hajú lány, mire én felé biccentettem.
-Ajj, már mi a fenének kell ide egy ilyen kis fruska , nyavajgott az előbb még engem fürkésző szőke fiú, akiről tudtam már, hogy Yuri Plisetsky.
- Én is örülök, hogy megismerhetlek, bár lehetnél kissé lelkesebb is. Nem mindennap találkozol velem. És legyél olyan szíves ne hívj fruskának, mert nincs jogod hozzá, Plisetsky, vetettem oda foghegyről.
- Még te beszélsz Törpe.
-Ne merészelj a magasságommal gúnyolódni te uninteligens majom.
- Ch, fogd be a szád te hülye csitri!, ordította magából kikelve.
- Nocsak valaki nincs hozzászokva ahhoz, hogy válaszoljanak a sértegetéseire, vihogtam és a kijárat felé vettem az irányt miközben hátra se nézve intettem egyet.

-------------------- 3 nappal később -------
Yuri szemszög

Az a lány egyszerűen nem akar kimenni a fejemből. Hogy merészel engem sértegetni. Ráadásul az ofő azt mondta jön egy új osztálytársunk.Mintha eddig nem járt volna elég idióta hozzánk.
- Jó reggelt, ő itt az új osztálytársatok, T/n, lép be a tanár.
- Miiiiii?, akadok ki teljesen.
-Igen Plisetsky én is örülök, hogy láthatlak, vigyorgott idegesítően.
- Ha ilyen jól kijöttök egymással padtársak lesztek, csapta össze a kezét a tanár lekesen.
- Szuper, vágta le magát mellém, K/n.
- Gyűlöllek, súgtam oda neki.
- Én is.

----------------az edzés után-----------------

Itt ülők a sarokban és sírok, akár egy kisgyerek,de senki sem tudhat a fájdalmamról. A szüleim kitagadtak és a nagyapámmal élek. Nincs ellenemre, de ha belegondolok, hogy mást mennyire szeretnek a szülei összeszorul a szívem. Egyszerűen fáj.
A gondolatmenetemet az ajtó nyikorgása szakítja félbe.

Te szemszöged:
Elköszönök a többiektől és lassan hazaindulok. Ám az öltöző előtt megtorpanok, mivel szipogást hallok. Kinyitom az ajtót és a sarokban kuporgó Yurit veszem észre vörös, kisírt szemekkel.
- Mi a baj? ,guggolok le elé.
- Semmi, tűnj el, suttogja. Leülök mellé.
- Oké,akkor most lekizünk.
- Veled ? Soha.
- Nem tudom miért sírsz, de az edzésen sem voltál a toppon. Én csak segíteni szeretnék, de ha nem mondod el mi bánt akkor nem tudok, biztattam halkan.
- Pont te akarsz nekem segíteni?, pislogott gúnyosan.
- Az én szívem nincs kőből.
- Aham.
- Na halljuk. Nem mondom el senkinek, ripakodtam rá, mivel már elegem volt a szenvedéséből.
- A szüleim kidobtak. Nem kellettem nekik és most a nagyapámnál élek. Csak úgy kitettek, mintha nem is az ő gyerekük lennék, szipogta és újra előtörtek a könnyei.
- Szívtelen dögök, nyögtem ki.- Nem érdemlik meg, hogy miattuk sírj. Hallod ? Ne sírj már. Nekem meg az édesanyám halt meg. Ő mindig azt mondta " Ne pazarold a könnyeidet olyan emberekre, akik nem érdemlik meg."
- És te mit mondasz ?, pillantott rám a szemét törölgetve.
- Hm, menjenek a fenébe az ilyenek. Megérdemelnék, hogy egyszer őket is kitegyék, mint macskát szarni. Az ilyenek jobb hogyha meg sem születnek, mondtam.
- Köszönöm, K/n.
- Semmiség.

--------------Következő napon-------------
Ma suli után nem mentem haza. Felkerestem Yuri szüleit. Becsengettem, mire egy 40 év körüli férfi nyitott ajtót.
- Üdvözlöm, ön Yuri Plisetsky édesapja ?
- Igen.
- Önökhöz jöttem.
Bementünk, levettem a kabátom és csak utána vettem észre Yuri nagyapját.
- Nos, rögtön térjünk is a lényegre. Yuri miatt jöttem. Nem tudom felfogni, hogy miért rakták ki őt az utcára. Felháborító, hogy nem tudják szeretni a saját fiukat. Ha már megszületett, akkor is ha nem akarták, neveljék fel. Így tisztességes. Vele szemben ez egyáltalán nem igazságos. A önök hibájáért ő bűnhődik. Én nagyon elszégyellném magam, ha az önök helyében lennék. Úgy gondolom Yuri semmivel sem érdemelte ki, hogy bántsák. Önöknek meg semmi joga nincs hozzá. Fel nem tudom épp ésszel fogni, hogy nem tudják szeretni a saját gyereküket. Menjenek a fenébe, kiabáltam magamból kikelve. A könnyeim végigfolytak az arcomom, fogalmam sincs mikor kezdtem el sírni. - Az én édesanyám meghalt. Yurinak ez ugyanolyan rossz érzés, mintha elvesztette volna a családját. Önök mit szólnának ahhoz, ha a szüleik nem szerették volna önöket ? Önökre rá sem bírok nézni.
Sarkon fordultam és elmentem.

---------‐-------- Yuri szemszög-------------
- ... Yuri semmivel se érdemelte ki, hogy önök bántsák.
Ezekre a szavakra léptem be a szüleim házába. K/n kiállt értem? Ez a lány csodálatos. El sem hiszem. Csöndben figyeltem mit mond a szüleimnek. Mikor befejezte a beszédét elment,de olyan gyorsan, hogy itt felejtette a kabátját.
Azt hiszem belezúgtam ebbe az idegesítő kis csitribe.

--------------------Másnap---------------------
Az edzésen végig K/n- t kerestem, de nem jött el. Elmentem a házukhoz, ahol az édesapja nyitott ajtót. Bemutatkoztam és elmondtam miért jöttem, majd felkísért K/n szobájába. K/n szörnyen festett. Kialvatlan volt, fázott, köhögött és folyt az orra.
- Így jár az, aki vendégségben ott felejti a kabátját, mosolyogtam rá.
- Ne bost piszkálj, Plisetsty.
Ekkor nem érdekelt, hogy én is elkaphatom a szörnyű náthát, megöleltem.
- Köszönöm.
- Nincs mit. Hallottad?
- Aham. Lenne kedved párban korizni ?, kérdeztem.
- Veled? Talán.
- Rendben.

-----------------Pár hónappal később----
Te szemszöged:
Yurival egész jól kijövünk. Már hónapok óta a koreográfiát gyakoroljuk megállás nélkül, plusz még az egyéno számunkat is. Ma van a nagy nap. Ma van a verseny. Felveszem a ruhám és Dia megcsinálja a hajam és a sminkem.

Amikor Yuri meglát eláll a lélegzete. Tátott szájjal bámul.
- Na, tetszik ?
- Aham, egész jól nézel ki.
- Köszi.
Felsiklunk a pályára miközben mindenki minket néz. Erre a dalra készítette nekünk a koreofráfiát Lilia :

Minden tökéletesen megy és most jön a legnehezebb része az emelés. Annyira izulok, de végül ezt az akadályt is sikeresen vesszük. Mosolyogva fordulok Yuri felé a végén és ekkor Yuri hozzámhajol és megcsókol. Egy röpke, lopott csók volt, de telejesen lefagytam. Yuri rögtön az öltözőbe rángat.
-K/n, nagyon sajnálom, de olyan gyönyörű voltál abban a r-ruhában, hogy nem tudtam megállni. Szeretlek, mondta, mire nekem kikerekedett a szemem.
- Hát, ö, izé, tudod én is kedvellek, csak hát tudod, motyogtam. Ám ekkor bevillantak az együtt töltött csodálatos pillanatok.- Igen, Pisetsky én is szeretlek, mosolyogtam. Megölelt és megkérdezte leszek- e a barátnője, mire boldogan igent mondtam. Az öltözőből kilépve egy csomó fangirl kért képet kettőnkről. A barátaink pedig mosolyogva néztek minket.