Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Megumi Fushiguro x Sukuna

konyvmamor kérésére❣
Ez egy boy x boy rész, aki nem szereti az ilyesmit az ne olvassa!

Nyugodtan olvasgattam egy átkokról szóló könyvet amikor is a szomszéd szobából, ahol Itadori lakozott, óriási hangzavar hallatszott. Nyilvánvalóan a tévét üvöltette. Azért lehetne benne annyi hogy éjszaka 11kor nem kezdi ezt el.
Benyitva hozzá azonban teljesen ledöbbentem, mivel az ágyon nem Itadori ült hanem a benne lakó átok, Sukuna.
Rögtön felém kapta tekintetét és szája mosolyra húzódott.
-Csak nem zavar?-halkította le a televíziót. Nem akartam válaszolni neki. Már csuktam is volna be az ajtót, de ő gyorsabb volt és elkapta a karomat.-Ne siess annyira. Eléggé unatkozok itt egyedül.
-Eressz-sziszegtem és próbáltam kirántani karomat a szorításából, de nem engedett, hanem inkább berángatott magához.
-Jobb lenne ha engem választanál ahelyett az átkozott Gojo helyett. Sokkal erősebbé tennélek-suttogta a fülembe, ahogy az ajtóhoz szorított.
-Te egy átok vagy.
-És?
-Inkább Gojotól tanulok, mint tőled-jelentettem ki.
-Félsz?
-Tőled?
-Igazad van a múltkor már be bizonyítottad hogy nem félsz tőlem. Láttam az erődet és úgy gondolom ha velem edzenél sokkal jobb lennél. Kapsz 24 órát, hogy eldöntsd. Holnap is itt leszek, várlak-mondta majd eltűnt. Helyébe egy meglepett Itadorit kaptam.
-Akarom tudni, mit csináltatok Sukunával?-kérdezte.
-Lényegtelen, de elengednél?
-Bocs, jó éjszakát. Szólja ha problémád adódik Sukunával-szól utánam.
-Nem mintha bármit is tudnál kezdeni vele-motyogtam.
Másnap egy újabb küldetést kaptunk Gojotól, így még gondolkozni sem volt időm az átok ajánlatán. Este fáradtan estünk be a szobánkba, de elaludni nem tudtam, mert folyamatosan a férfi szavai jártak a fejemben. Nem értettem azonban hogy mit is akar tőlem. Szinte biztosra vettem, hogy játszadozik velem. Legszívesebben nemet mondtam volna neki, mégis valami olyasmi motoszkált bennem hogy még hasznom lehet belőle, bármilyen kockázatos is lenne megbízni benne. Végül döntöttem és pontban 11kor ismét átmentem a társam szobájába. Sukuna az ablaknál állt és a teliholdat csodálta. Halkan közeledtem felé. Mellé léptem mire felém fordította vöröses szemeit.
-Nos, hogy döntöttél?
-Lehet, hogy tényleg a hasznomra válna, ha edzenél egy kicsit, de ha megpróbálsz átverni vagy kihasználsz azt nagyon megbánod-feleltem, bár hangom itt ott megremegett.
-Remek-vigyorodott el, majd elsietett a mosdó irányába. Megtámaszkodtam az ablakban és kinéztem a sötét erőre. Lágy nyári szél borzolta a hajamat, ami meglebegtette az erdő fáinak ágait is. Kísérteties egy táj volt. Ekkor két meleg kezet éreztem a derekam köré fonódni. Épp tiltakozni akartam volna de lehelletét éreztem meg a fülemnél, ahogy belesúgott.
-Csodálatos, igaz?
Nem tudtam mit mondani így csak finoman bólintottam. El akartam lökni magamtól, mert tudtam hogy ez nem helyes, mégis olyan jó érzés volt a karjaiban lenni. Viszont szorítása erősödni kezdett derekamon és lehelletét már a nyakamon éreztem. Ezt azért már nem akartam, ezért megfodulva lefejeltem őt. Igaz nekem is fájt, de csak így tudtam szabadulni. Befutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Hiába kavart fel a ma éjszaka mégis hamar elnyomott az álom. Másnap inkább a senpaiainkkal edzettünk. Este ismét átmentem csapattársam szobájába.
-Üdv ismét, Megumi-kun. Szeretnéd elkezdeni a mi kis edzésünket?-üdvözölt Sukuna, mire bólintottam. Az ablakon keresztül másztunk ki az erdőbe és a fák között keringve mentünk egy tisztásra ahol nem hallhattak minket. Sukuna mutatott egy csomó új trükköt, meg harcoltunk is egymással. Ennek eredményként néhány karcolással gazdagodott a bőröm.
Titkos edzéseink hetekig tartottak minden nap.
Egyik vasárnap szintén átmentem Itadori szobájába. Ám benyitva csak Itadorit láttam horkolni, Sukunának nyoma sem volt.
Elkeseredetten sétáltam vissza a szomszéd szobába, ahol is szomorúan dőltem el az ágyamon. Kezdtem úgy érezni, hogy nem csak az edzések miatt akartam vele időt eltölteni. Mai napig nem tudom elfelejteni ölelését, ami tudom hogy furcsa, de egyszerűen azt akarom hogy még többször is megérintsem. Vágyok arra hogy a közelében lehessek. Azt hiszem belé szerettem. Egy több mitn ezer éves átokba. Hülyének érzem magam emiatt, de nem tudok mit tenni ellene.
Másnap ismét reménykedve léptem Yuuji szobájájoz, de ismét csak az alvó fiút találtam ott. És ez így ment egy hétig, amikor is nem kerestem fel többé. Amikor már feladtam volna minden reményt az ajtóm nyikorgását hallottam.
-Ki az?
-Miért nem jöttél?-szólalt meg az ismerős férfi hang.
-Nehogy még neked álljon feljebb-morgolódtam majd a fal felé fordultam.
-Mi a baj, Megumi?-kérdezte lágyan. Elpirultam a sötétben.
-Már vagy egy hete járkálok hozzád és sosem vagy ott. Meguntál? Eleget játszadoztál velem?
-Én csak arra gondoltam, hogy elég gyanúsak vagyunk ezért szüneteltettem a találkozónkat-védte magát.-Csak nem hiányoztam?
-Nem-vágtam rá, de hazudtam. Lassan közelebb jött. Kezét a fejemre tette a másikkal meg felemelte a takarómat.-Oi, mit csinál-
Arca centikra volt az enyémtől. Kitágult szemekkel meredtem vörös íriszeibe.
-Szóval mégiscsak hiányoztam-suttogta.
-Nem is-nyeltem egy nagyot. Tekintetem azonban akaratlanul is ajkaira siklott, megnyalva a számat.
Elmosolyodott tettemen. Teljesen felém mászott és leszorított az ágyra. Kezeimet lefogta, nem mintha ellenkezni akartam volna.
-Mond csak, Megumi Fushiguro-megborzongtam ahogy kimondta a nevemet. Olyan közel volt, hogy csakis férfias illatát éreztem.-Szeretsz engem?
-Igen-suttogtam akarlatlanul is.
-Mond ki!
-Szeretlek Sukuna-mondtam. Elengedte kezeimet, amit rögtön nyaka köré fontam.
-Én is téged Fushiguro-válaszolt közel az ajkaimhoz, majd rájuk tapadt. Nyelve szinte azonnal átfurakodott feltérképezve a szám minden négyzetcentiméterét. Kezei sem voltak tétlenek. Végigsimított hasfalamon, mire egy jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat. Levegő után kapkodva váltam el tőle ő pedig szuszogva tekintett le rám.
-Remélem ez volt életed legemlékezetesebb csókja-szólalt meg ő először.
-Ez volt az első-motyogtam elpirulva.
-Akkor remélem mindenben én leszek neked az első-vigyorodott el kissé perverzen.
-Ne gondolj semmi olyanra, most aludni szeretnék-fordulok el.
-Itt egyedül te gondolsz rossz dolgokra-feküdt el mellettem. Nem válaszoltam neki.-Meg ne sértődj-nyomott egy puszit a tarkómra, mielőtt karjait a derekam köré fonta. Szerintem még egész életemben nem aludtam olyan nyugodtam mint mindnyájunk legnagyobb ellenségének az ölelésében.