Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Nishinoya Yuu x reader

Julaj72 kérésére❣

Alig vártam már hogy végre elkezdődjön a nyár. A best évszak az évben. Első dolgom lesz hogy elrángatom a barátaimat a srandra, mert ha nyár akkor muszáj fürcsizni. No meg tudtam hogy képtelenek ellenállni a tengerpart csábitásának. Amíg a buszon voltunk, alig tudtam megülni a fenekemen, hiszen egy évben nem sokszor jutok le a tengerpartra. Szinte hozzátapadtam az üveghez, amikoris megpillantottam a fák mögül előbújni a napfényben csillogó kékséget. Szinte éreztem ahogy gyermeki énem előtör. Amint megállt a jármű pattantam is le, megindulva a forró homok felé. A többiek alig bírták a tempómat. Alighogy lepakoltunk már kaptam is le ruháimat, hogy minél előbb csobbanhassak. Miután már szétáztam kimentem kicsit a napra és homokvárat építettem néhány kisgyerekkel. Mikor már nem volt akkora forróság tudtam hogy elérkezett a nap fénypontja. Izgatottan rángattam legjobb barátnőmet a homokos röplabda pálya felé. Sajnáltos módon azonban elfoglalták. Egy zajos fiúcsapat játszott a pályán profin.
Amikor megláttak minket, az egyikük, lelkesen integetni kezdett.
-Szeretnétek beszállni?-kérdezték,mire felélénkülve bólintottam.
Igaz nem voltam olyan ügyes mint ők, meg aztán elég kicsinek éreztem magam némelykükhöz képest, de olyan kedvesek voltak mind. Legjobban a csapat liberója nyűgözött le a Roringu Thundaaaa felkiáltású mentéseivel. Olyan kis cuki volt. Egyik pillanatbab sajnos elbambultam. Még véletlenül sem a kis liberót figyeltem! A labda felém száguldott de későn vettem észre ezért eltalálta a homlokomat. Olyat csattant hogy szerintem még odahaza is hallották. A fiúk mind körém gyűltek ahogy elterültem a földön.
-Jól vagy?-kérdezte aggódóan a szürke hajú fiú.
-Boke Hinata Bokeee!-üvöltött egy másik, gondolom annak a fejét kiabálta le aki eltalált.
-Név, egyben vagy még?-guggolt le mellém barátnőm.
-Még élek-nyögtem ki, fájdalmasan megtapintva a homlokomat.-Tegyünk rá valamit gyorsan.
-Fel tudsz állni?-kérdezte, mire felálltam de úgy megszédültem hogy ha kis liberó nem kap el akkor biztos taknyolok még egyet.
-Gyere, majd én segítek-mosolygott rám, a közelségébe belepirultem. Átkarolta a derekamat és így támogatott el az egyik padig leültetv engem, majd elrohant. Egy elsősegély dobozzal tért vissza, meg egy zacskónyi jéggel.
A jeget rögtön a homlokomra tapasztotta,mire felszisszentem. Miután kissé lement a púp, valami kenőcsöt is nyomott rá, finoman bekenve a bőrömet, majd egy nagyobb ragtapaszt nyomott a sérült felületre.
-Köszönöm hogy nem hagytad hogy unikornis szarv nőjön ki a homlokomon-mondtam amint végzett.
-Ugyan semmiség egy szép hölgy nek mindig illik segíteni-mosolyogott.
-Hát, i-igen-motyogtam zavartan.-Akarsz egy fagyit enni?
-Jé, pont ezt akartam tőled kérdezni-nevette el magát.
-Akkor gondolom ez egy igen-mosolyodtam el én is.
-Klassz, midnjárt hozom-száguldott el az említett édességért.
Miközben majszoltuk a fagyit egész jól elbeszélgettünk. Ekkor azonban ránk szoltak a többiek hogy ideje indulnunk. Csalódottan indultam volna el, de megragadta a csuklómat.
-Nem cserélünk telefonszámot?
-De-csillantak fel a szemeim, mire mindketten leírtuk egy egy fecnire, majd a másiknak adtuk.
-Nishinoya Yuu.
-Teljes Név.
-Remélem még találkozunk-mondta majd egy puszit nyomott az arcomra elszaladva a csapatához.
-Én is-suttogtam szinte a fellegekben járva.
Hazaérve a szüleim kikérdeztek a napomról, mire én mindent elmeséltem nekik, főleg a homlokom lévő tapaszra voltak kíváncsiak.
-Egyébként képzeld, kicsim ma hallottunk egy olyan furcsa csattanó hangot-szólalt meg anya, mikor már készültem lefeküdni.
Apa csak helyeslően bólintott.
-Bizony, olyan volt mintha valakit fejbe találtak volna röplabdával...

Eközben a Karasunóban...
A busz éppen hogy megérkezett az iskolához. Nishinoya kissé megkönnyelbült, mert Tanaka egész úton azzal a lánnyal zaklatta. A fiú nem tehetett arról, hogy bár csak rövid ideig találkoztak de máris megtetszett neki.
-Szerintem hívd fel-ajánlotta neki Sugawara.
-De mi van ha...
-Noya, légy férfi és hívd fel-csapta vállon Tanaka a haverját.
-Rendben, akkor felhívom és elhívom egy randira-jelentette ki Nishinoya teljes elszántsággal és már tárcsázta is a cetlin lévő számot. A vonal túlvégen lévő lány is izgatottan várta már a fiú hívását ezért boldogan mondott igent a randiajánlatra.
-Gratulálok Noya-san-ugrott a nyakába a kis mandarin.
-Mennyi ideje várok már erre a napra-mosolygott Sugawara, mire Daichi furcsán nézett rá.
-Olyan vagy mint egy anyuka.
-Nem baj, én akkor is nagyon örülök neki-törölte le könnyeit a szürke hajú amelyek a meghatódottságából származtak. Daichi szinte megijedt barátja viselkedésétől, ezért otthagyta a bőgő Sugawarát és inkább ő is gratulált Nishinoyának.