Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Hitoshi Shinso x reader

Czgzs68 kérésére❣

-Ááá-hallottam meg egy sikoltást a másik sorból. "Már megint egy gonosztevő"-gondoltam magamban, miközben letettem az imént nézegetett könyvet, hogy megnézzem mi a helyzet. Azonban kiderült hogy feleslegesen tettem így mivel csak az egyik csaj kapott fangörcsöt amikor meglátta az egyik xx számú hőst belépni a boltba.
-Egy bűnözőt keresünk-lépett előre egy fiatal srác hősmaskarában.-Így néz ki-mutat nekünk egy képet, amin egy nagyon fura alak volt látható.
-Én nem láttam-rázom a fejem és a boltban lévő többi ember is így tesz.
-Azért köszönjük-mosolyog ránk az xx számú hős míg a másiknak eszeágában sincs dobni felénk egy szmájlit, mielőtt mindketten lelépnének.
Ezekután tök nyugisan sétálok hazafelé a megvett könyvemmel, mikor valaki rámszegez egy pisztolyt. Istenem, ez most komoly, itt van több száz ember az utcán és pont engem szúr ki valami piti bűnöző? Pont engem, aki a legcsóróbb mindközül.
-Adja ide az értékeit-szól rám, a járókelők elkezdenek jajveszékelni, a hősök meg ilyenkor felszívódnak.
-Attól függ mi számít értékesnek, mert nekem pl ez a frissen vett könyv-emelem meg a szatyrot.
-Ajj, ne csináld már, add ide a pénzed, a mobilod az ékszereidet.
-Telóm nincs, pénzem pont annyi amennyi a villamosjegyre elég, az ékszereim meg csupa bizsu. De ha a pénzem szeretné keresse fel a büfésnénit meg az eladót a könyvesboltban-vontam vállat, mert k*rvára kezdett idegesóteni hogy feltartottak. Szerencsémre megérkezett néhány hős, pont azok akiket a boltban láttam.
-Nem esett bajod?-lép hozzám a szmájlitlan srác.
-Sérthetetlen vagyok-válaszolok, de ő nem értékeli a humorom, vagy csak nincs humorérzéke, de ugyanolyan unodtan mered rám.
-Figyelj én csak egy hőstanomc vagyok, légyszi ne pazarold az időm és segíts mert szeretnék jó benyomást kelteni-vet kicsit sem feltűnő pillantásokat a profi hősökre.
-Jó, de a kérdés az hogy mennyit fizetsz?
-Tessék?
-Ajj, te, csak hülyéskedek-bokszolok a vállába amit láthatóan szintén nem értékel.-Ha jó kapcsolatban akarsz lenni az emberekkel akkor elsősorban mosolyogj többet mert olyan fancsali képet vágsz hogy rossz még csak rád is nézni.
-Bocs.
-Am, hogy hívnak?
-Hitoshi Shinsou-válaszol a lila hajú, akit Shinsounak hívnak.
-Teljes Név-ragadom meg a kezét, mikor meglátom hogy közeledik felénk az egyik profi hős.-Olyan hálás vagyok amiért megmentettél-váltok stílust rögtön.
-Szép munka Shinsou-kun-vágja hátba a fiú a nagydarab hős, szinte hallom ahogy csórinak kettétörik a gerince.-Az egyik jövőbeli ígéretes hősünk.
-Bizonyára az lesz-helyeselek hevesen bólogatva, úgy téve mintha totál el lennék ragadtatva Shinsou képességeitől.
-Nos akkot holnap délután randevú a parkban mondjuk ötkor, megfelel?-térek rá a lénygere rögtön, amint lelép a pasas.
-Ranevú?
-Az a lényeg hogy találkozunk és kicait csiszolunk a kommunikációs képességeiden.
-Akkor segítesz nekem?
-Of course.
-Kösz-derül fel kissé az arca, úgy 2 másodpercig.
-Azér semmi sincs ingyen.
-Értem én. Te mindig ilyen cinikus vagy?
-Csak az esetek 99 százalékában. Basszus, már ilyen késő van-nézek az órámra.-Holnap, el ne felejtsd.
-Oké, szia.
-Bye, bye.

Másnal szerencsémre eljött a megadott időpontban. Egy normális hétköznapi ruha volt rajta. Észrevettem milyen dögös így nem takarta az arcát valami hülye maszk. Na meg is van az "első pasim" jelöltem. Csak előtte még kicsit finomítani kell rajta.
-Szia-lépek hozzá.
-Szia-pillant le rám.
-Akkor oda csüccsenjünk le és kezdjük is el-böktem a legközelebb lévő padra.
-Akkor most mit is csinálunk?
-Feldobok különféle szitukat te meg elmondod mit tennél én meg kijavítalak, érthető?
-Igen.
-Remem. Akkor tipikus a nagyi cicusa fennragad a fán te meg lehozod neki, mit mondasz utána?
-Ööö, lelépek.
-Nein, a kezébe adod a jószágot illedelmesen rámosolyogsz, nem vicsorítasz, mosolyogsz, aztán elköszönsz és szokásos máskor is szívesen segítek, aztán kész.
-Jó-bólint mint aki érti mit mondok.
-Tudsz te egyáltalán mosolyogni?
-P-persze hogy tudok-zavarodik össze kissé.
-Akkor rajt.
-Így-vicsorít felém, amitől úgy megijedek hogy majdnem leesek a padról. A röhőgéstől.
-Pfffft, ezt nevezed te mosolynak-nevetek.
-Máshogy nem tudok.
-Valami kedves mosolyt, vagy esetleg szépfiúsat, zavarban levőset, valamit?-erőlködök.
-Valami ilyesmi?-próbálkozik.
-Ez inkább pszihopata-húzom el a szám.
-Hagyjuk inkább-legyint.
-Enélkül semmit sem tudsz csinálni. Egy hősnek tudnia kéne megjátszania magát-magyarázom neki.-Egy mosollyal bárkit levehetsz a lábáról.
-Majd próbálkozok.
-Oké, oké, akkor lépjünk tovább-és tartottuk tovább a "különóránkat".
Mire végeztünk teljesen kipurcantam, mert bevallom Shinsou nem volt egy könnyú eset.
-Akkor egy uccsó feladat mielőtt elmész-mondtam, mikor már kezdett sötétesni.
-Mi lenne az?
-Dobj egy szmájlit!
-Mi?
-Mosolyogj egyet!
-Ja, oké-mondta színtelen hangon, majd ismét nekifutott. Mikor megláttam mosolygó arcát totálisan elpirultam.-Milyen volt?
-Wáó, na látod tudsz te ha akarsz-veregetem vállon.
-Figyi, kösz, ezt az egészet-fordul felém halvány mosollyal az arcán.
-Szívesen-vigyorodok el.
-Jövőhéten is menjünk valahova-szólal meg hirtelen.
-Oksi, valami ötlet?
-Kaja.
-Benne vagyok-bólintok.-Am tudom nem jön ide, de van barátnőd?
-Nincs, miért?
-Csak úgy ééés, bejön neked valaki?
-Talán.
-Hát akkor az biztos én vagyok-jelentem ki magabiztosan.
-Miből gondolod?
-Szerintem más lánnyokkal szóba sem állsz.
-Nem igaz.
-Hagyjuk, a lényeg hogy jövőhéten randi. Legyen mondjuk pénteken 5kor és talizzunk itt-rendeztem le gyorsan.
-Rendben-biccent.-Akkkor szia.
-Szia-köszönök el én is, elindulva hazafelé, ám megakadályozza sietségemet.
-Ugye ez egy igazi randi?-kapja el a kezem megállítva egy pillanatra.
-Hát, ha nagyon szeretnéd-húzom az agyát.
-Igen.
-Oh, akkor ezt megbeszéltük, na csáo bello-kacsintok.
-Csáo bella-szól vissza megmosolyogtatva engem.

És egy uccsó kép a croissantról amiben találtam sok tölteléket:

(Főnyeremény!!!)